www.ujszeged.hu
2018. Álom hava (December) 10.-e - Judit neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Irattár

Pünkösd rövidebben

2010-05-22

Pünkösd

Minden népnél megtalálható valamilyen formában a tavasz megünneplése, elővarázsolása: a telet jelképező szalmabábot vízbe dobják, esetleg elégetik. Mégis legjellegzetesebb talán a pünkösdi király és pünkösdi királyné választása, akik a tavasz eljövetelét, a termést, szaporodást akarják titokzatos, részben már értelmükvesztett szertartásokkal biztosítani. Ezek az ősi tavaszi ünnepek az európai népek megkeresztelkedésével leginkább pünkösdhöz tapadtak. Az Egyház, ha nem is tudta teljesen kiirtani, keresztény tartalommal iparkodott megtölteni őket.  A tavaszi virágzásban mintegy a Szentlélek ajándékát hirdette a híveknek.   A pünkösdi király legrégibb hazai emlegetése: rex pynkesthyensis. Így nevezi gúnyosan Kállay János Ferdinánd királyt Báthory Andráshoz intézett levelében. Magáról a hagyományról való első magyar nyelvű följegyzések Geleji Katona Istvántól származnak (1647), aki ezekről a „farsangos, pünkösd királyokról" elmondja, hogy királyi ruhában öltöztettetvén, egy falkáig magokat királyok gyanánt viselik, valamely királynak históriáját és magaviseletét tüntetik, tettetik, sőt a nézőktől is mind annak ábrázoltatnak lennie, de ez csak addig tart, míg a komédia elvégződik, mely meglévén, mindjárt levonnák a királyi ékességet rólok és a magok viselt ruhájokra szorulnak.

...

A pünkösdi királyságért Dunántúl a legények lóversenyben vetélkedtek. Ennek jellegzetes birodalmi párhuzamai is vannak.
1715-ben a loretói (Sopron) szervita prior ezeket írja naplójába: fuit concessa recreatio: das Raidt des Pfingstkönig. Csepreg városkában a versenynek az volt a föltétele, hogy minden legény a tulajdon lován nyereg és kengyel nélkül egymásután háromszor futott és kifeszített kötélakadályokat ugrott át. A győztes lett a pünkösdi király, akinek tilosba tévedt lovát, jószágát büntetés nem érhette. Ha kocsmába tért, koronaformára font virágkoszorút kapott a lányoktól, és azt az égész mulatság alatt a fején hordta. Engedelme nélkül táncot nem rendezhettek. Más helyeken még az is a kiváltságai közé tartozott, hogy minden lakodalomra, mulatságra hivatalos volt. A község rovására minden kocsmában ingyen ihatott. Jószágát ingyen őrizték. Büntetést nem szabhattak rá. A dicsőség egy álló esztendeig tartott, és nyilván beletartozott a hajdani legénycéhek hagyományvilágába is. Megemlíthetjük még itt, hogy a pünkösdi királyságért tartott lóversenyek színes, költői leírása olvasható Jókai Mórnak Egy magyar nábob című regényében.



Ugocsa megyében az obsitos katonák közül választották a múlt században a pünkösdi királyt, aki álarcot, fején papírkoronát, oldalán kardot, kezében fokost, mellén mindenféle érdemrendeket szokott viselni, és szedett-vedett tarka ruhába öltözködött. Egyébként rozzant gebére szokták ültetni. Kísérete: a palatinus, azaz nádor, egyéb főméltóságok, udvarnép szintén álarcban és tarka viseletben rajzottak körülötte. A falun átvonuló menetet mindenfelől meg szokták dobálni: repült a sok törött tál, rossz edény, hamuval telt fazék a király felé. A furcsa ünnepséget, mely nyilvánvalóan már csak töredéke egy teljesebb, az európai emberiség primitívebb korszakába visszanyúló kultusznak, mulatság fejezte be. A pünkösdi király volt a bálgazda, a szokott kiváltságokkal. Uralkodása azonban itt csak egy napig tartott.

A kiegyezés után Ferenc Józsefet pünkösdvasárnapján akarták királlyá koronázni. Valakinek azonban még idejében eszébe jutott a pünkösdi királyság egynapos dicsősége. A kedvezőtlen előjel elkerülése végett előrehozták pünkösd szombatjára.

Az ugocsai mulatság nyilván a huszárkirály hazai hagyományvilágából sarjadt.


Takáts Sándor írja, hogy a XVI. században magyar és török katonának egyaránt pünkösd volt a legkedvesebb ünnepe. A hadakozás ilyenkor szünetelt. A paripákat füveltették, a vitézek hazamenve ünnepeltek.

Erre utal A borivóknak való, Balassi Bálint költeménye:


Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!
Neked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.
Sőt még az végbeli jó vitéz katonák
Az szép szagú mezőt kik széjjel bejárják.
Most azok is vigadnak, az időt múlatják.
Ki szép füven lévén bánik jó lovával.
Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
S ki penig véres fegyvert tisztíttat csíszárral...


Régi huszárezredeinkben még a XVIII. században is huszárkirályt választottak, akinek hivatala egyezett a pünkösdi királyéval, és szintén csak egy napig tartott. Ez idő alatt azonban az óbesterig mindenki engedelmeskedni tartozott neki.

A pünkösdi királyné archaikus alakja a pünkösdölés néven országszerte ismert ünnepi rekordációban manapság is él, sőt Kodály Zoltán kóruskompozíciója révén már az urbánus magyarság tudatába is belekerült. Egyes részletei a Cantus Catholici (1651) pünkösdi énekével egyeznek. Tudjuk, hogy ez az énekgyűjtemény ősi élőszavas népi gyakorlatot is rögzített. Így föltételezhetjük, hogy a hagyomány már a magyar középkorban élt. Kardos Tibor szerint* a pünkösdölés emlékeztet a májusi grófnő ünneplésére, amely Bologna városában már a XIII. században virágzott. A szokás a vándordiákok révén onnan terjedhetett el az Alpokon túli országokba, így hazánkba is. Meghonosodását tanúsíthatja, hogy a tavasz királynője ünnepe Nagy Lajos udvarában már ismeretes. Természetesen nemcsak a tavasz természetes emberi öröme, hanem az egyházi ünnep liturgiája is tükröződik benne.

Dömötör Tekla a XVII. századból idéz egy székelyföldi egyházi rendelkezést, amely szerint tilos a királynéasszony-ültetés, ami nyilvánvalóan a pünkösdi királyné kultuszára vonatkozik.

A pünkösdölés legrégibb ismert népi szövegét Dugonics András jegyezte föl.

Szegedről származik* a játék első részletes följegyzése Miskoltzy István tollából:


„Hat lányok tiszta fehér nyak-kendővel, ollyan ing-vállal és köténnyel, fejeken virág-koszorú, jobbjokban liliom-levelek és párosan öszve fogódzva (legidősbik 12, legfiatalabbik 7 esztendős lehetett) illyen képpen játszák szerepeiket. Jobbjokban levő liliom leveleket lógázva minden mesterség s bizonyos mérték nélküli hangon de még is érthetőleg, imígy énekeltek mindnyájan:

Megjelent a pünkösd napja,
Mellyet Krisztus ígért vala,
Midőn mene mennyországba
Mindenek láttára.


A pünköstnek jeles napján
Szent lélek Istent küldötte
Megerősítni szívöket
Az apostoloknak.


Tüzes nyelveknek szóllása
Úgy mint szeleknek zúgása
Leszállott az ő fejekre
Nagy hirtelenséggel.



...



Végre párosan öszve ölelkezve, és lassú táncz-forgás között imígy énekelnek:


Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz a második napja
Andreas
Bokrétás
Felséges jó tánczos
Jól megfogd, jól megfogd a lovad kantárát,
hogy el ne tipossa, tapossa a pünkösti rózsát.



Ez után megajándékoztatva ismét párosan elmennek.

Egyes helyi változatokban Szent Örzsébet asszony a pünkösdi királyné. Sebestyén Gyula azt gyanítja, hogy itt Árpádházi Szent Erzsébetről van szó, aki gyermekkorában lett menyasszony, és akinek legendájában az ismeretes rózsacsoda szerepel. Az előforduló Adorjás bokrétás pedig édesatyja, András király volna.


A pünkösdi király és királyné hagyományvilágának bemutatásában még megközelítő teljességre sem törekedhetünk.
Nádas (Trstín) egyik plébánosa Sverteczky Lipót pünkösdi rózsaünnepély rendezésére tett alapítványt (1835). Kamataiból minden év pünkösdjén egy jámbor parasztlányt díszes keretek között megjutalmaztak és ártatlansága jeléül rózsakoszorút tettek a fejére. Ez az épületes kezdeményezés a középkori pünkösdi királyné-választásoknak kései visszhangja. A nádasi pap példáját később máshol is követték.

 

Hiper- és hipoaktivitás, figyelemzavar

A leves hazudik

Bogár László - Hálózatok világuralma

Oláh Miklós: A Csillagépület

Mangalica

Helyünk és sorsunk Európában

Veress D. Csaba: A szegedi vár.

Gulyás László : Edvard Bened

Péter László: A város cselédje

Péter László: Csongrád megye irodalmi öröksége

Magyarország, a vonakodó csatlós

A magyar név megint szép lesz... (szerk: Földesi Ferenc)

Szeged útikönyv – 10 séta a városban

Juhász Antal: A szegedi táj vonzásában

Monostori László: II. Rákóczi Ferenc emlékkönyv

Lengyel András: „Közkatonái a tollnak...”

Az élő Árpádok

A Hévízi-tó kálváriája egy orvos szemével I.

Globális uralmi rend

10 nap az Iszlám Államban