www.ujszeged.hu
2017. Álom hava (December) 14.-e - Szilárd, Szilárda, János neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Irattár

Gondolatok az elpusztított Bertalan emlékműről

2009-06-11

Gondolatok az elpusztított Bertalan emlékműről

Tavaly lett volna 100 éves a Bertalan emlékmű, az a 25 m. magas obeliszk, mely az új híd felépítése előtt annak nyomvonalában az új-szegedi töltésen állt. Az emlékművet Bertalan Lajosnak, a Tisza-szabályozás utolsó fázisát irányító vezető főmérnöknek az emlékére, 1903-ban állították kortársai és tisztelői. A Szegedi Híradó az emlékmű ünnepélyes keretek között megtartott avató ünnepélyéről írt cikkében azt írta, hogy "...A legmagyarabb folyó mentén hirdeti az obeliszk Bertalan Lajos maradandó érdemeit, melyet a vízszabályozás terén szerzett." Bertalan Lajos érdemei minden bizonnyal maradandóak, de az emlékére állított emlékmű sajnos nem lett ilyen maradandó, mert mindössze 3/4 évszázadnyi állása után elpusztították, nem háborúban, hanem békeidőben az új híd építése miatt. Sajnos Bertalan Lajos kortársai és tisztelői, meg az engedélyezők, nem voltak elég előrelátók, hisz a folyó másik oldalán ott volt már akkor a nagy árvíz után újjáépült Szeged nagyobbik körútja, arra várva, hogy a folyón átívelő hídon folytatódva valaha egyszer tényleg körút legyen, - mert így csak "félkör"-út lehetett - s pont ennek nyomvonalába állították fel ezt az igazán grandiózus emlékművet. (Itt most csak mellékesen említem meg, hogy ez a városrendezői előrelátás hiánya úgy tűnik később is előfordult városunkban, mert az árvízi emlékművet pedig a Tisza Lajos körút déli végének a nyomvonalába helyezték mindössze 25 évvel ezelőtt. Sajnos annak a veszélye egyenlőre nem áll fenn, hogy az emlékmű útját állja egy építendő új hídnak, de talán majd egyszer unokáink építenek oda is egyet. A kérdés persze az, hogy miért kellett ennek a, szerkezeti kialakítását tekintve is figyelemre méltó, vasbeton építménynek elpusztulni, mely - a Szent István téri víztorony tervezője - Zielinszky Szilárd alkotása, aki Magyarország első műszaki doktoraként a vasbeton építészet igen jeles úttörője volt, s alkotása nagyobb megbecsülést érdemelt volna.
Ha az emlékmű útjában volt a híd építésének, kérdés, miért nem helyezték át.
Ez különösen akkor vetődött fel bennem amikor megismertem a mintegy 3500 éve készült egyiptomi Luxor templom bejárata előtt álló két obeliszk egyikének a sorsát. Ezt a 22,5m magas 227t tömegű obeliszket 1831-ben az egyiptomi szultán nekiajándékozta Franciaországnak, s a franciák - 150 évvel a Bertalan emlékmű elpusztítása előtt - fogták és elszállították Párizsba, ahol 1836-tól a Concord tér ékessége. Akik a mi obeliszkünk elpusztítását választották a legfeljebb 20 m-re történő áthelyezése helyett úgy tűnik nem fogadták meg Széchenyi István azon intelmét, hogy a jelent csak a múlt megbecsülésén lehet felépíteni. Kétségtelen, hogy amit akkor építettek - a szocializmust - nem is sikerült felépíteni.
Örömmel olvastam a napokban Dr Szabó László Újszeged önkormányzati képviselőjének arra vonatkozó javaslatát, hogy építsük fel a Bertalan emlékművet az eredeti tervek szerint, az eredeti helyétől kissé fentebb az Árvízi emlékhely mellé, szintén a Tisza-töltésre.
Bizonyára sokak örömére szolgál, ha ez az ötlet megvalósul.

Fejes Sándor
Új-szegedi lakos

 

Churchill, Hitler és a szükségtelen háború

Monostori László: Nándorfehérvár emlékezete, 1456-2006

Az élő Árpádok

Csemer Géza: Löffler-bolt, az a régi szép...

Péter László: Néprajz, népműveltség

Tóth Béla

Tömörkény István: Hétről hétre

Juhász Gyula: Ébredj, magyar!

Sz. Lukács Imre: Magyar gulág

Firbás Zoltán: Szeged Panorámatérkép

Móra Ferenc: Írások Csókáról

Gyilkos vagy humánus gazdaság

Polner Zoltán: Csillagok tornácán

Szeged (magyar)

Tóth Béla: In prigione

Lengyel András: A „másik” Móra

Bogár László : Örvényben

Lengyel András: „Közkatonái a tollnak...”

Juhász Antal: A szegedi táj vonzásában

A magyar szürkemarha