2024-04-25 - Az örök ballada

Az örök ballada

Szelek (április) hava 25.-én… ezen a napon öltött végső alakot…

Az örök ballada

Mikor Koppányt, az utolsót,
Vitték büszke Esztergomba,
Halottan is kimagaslott
S fölnézett a csillagokra.

Sírt a föld, amerre mentek,
Sírt az ég, amerre jártak,
Virágai, csillagai
Hervadoztak ősi nyárnak.

Idegeni lovagoknak
Tüzes vassá vált a páncér,
Magyar máglyák mind kihunytak,
Kár ezután ennyi lángér’.

Szüzek sírtak és a vének
Vérharmatos sebe áradt,
Ázsiai messze rónák
Kútfeje is mind kiszáradt.

Messze sírok fölzokogtak,
Messze kanca fölnyerített,
Vörös lőn a hold s a dombon
Száz lidércnek lángja intett.

Esztergomban kiszögezték
Négy világtáj fele testét,
Észak, kelet, nyugot és dél
Dögmadara mind kikezdték.

Magyar Isten, öreg Isten
Nézte némán, ült az égben.
Koppány lelke szállt a szélben,
Szállt az éjben, szállt a fényben…

Szállt a földre, szállt a vízre,
Szállt szivekbe, szállt jövőbe.
Igric ajkán halhatatlan
Sóhajtásunk lőn belőle !

Gyalunk e költeménye először a Magyarság 1925 április 26.-ai számában jelent meg.
Közölte még a Pásztortűz 1925 május 17.-ei, majd utóbb a Délmagyarország 1928 október 14.-ei száma is.

Megjelent a Hárfa (1929) kötetében is (165.o.).

A Hárfa‘ban (1929) ekként :

Idegeni lovagoknak
Tüzes vassá vált a páncér,
Magyar máglyák mind kihunytak,
Kár ezután ennyi lángér.

Az örök ballada < Nyisson ide !

Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!