Hírlevél

Működő szélmalmot, tájházat szeretnének

Működő szélmalmot, tájházat szeretnének

Az utolsó nyári közgyűlésen a hagyományőrzés szellemének megfelelően történt egy jelentős előrelépés, de sokkal több is történhetett volna. Most az őszi ülésszak kezdetéig csak reménykedni lehet a bíztató folytatásban és Szeged értékeinek kidolgozottabb megőrzésében.

A júniusi heves esőzés a dorozsmai szélmalom egyik oldalán súlyos károkat okozott, és leomlott a vályogfal egy része. A szélmalom gondnoka már többször megkongatta a vészharangot a malom ügyében, de megoldást nem találtak a hibák javítására.
Dr. Szabó László önkormányzati képviselő, a Városvédő Egyesület elnökeként a nyári utolsó közgyűlésen benyújtott indítványában már az állagmegóvásra és további  ingatlanlehetőségek felvázolására helyezte a főhangsúlyt, de elutasították.
A dorozsmai szélmalom az utolsó a régióban de ezt sem képes a város megőrizni. Fontos műemlék, mert nemcsak a szerkezete maradt meg, hanem még működőképessé is visszaállítható lenne, őrlésre és kenyérsütésre egyaránt hasznosítható volna, ami turisztikai szempontból sem elhanyagolható.
Már egy év óta élhetne a város azzal a törvény-adta jogával, hogy mindenféle ellenszolgáltatás nélkül megigényelheti önkormányzati tulajdonnak az államtól. Természetesen nem a legjobban kihasznált ingatlant adja át a Kincstári Vagyon Igazgatóság.
A malom súlyos állagromlását meg lehetett volna előzni, de az országos jelentőségű műemlék a gondatlan kezekben csak tovább pusztult eddig. A legutóbbi városi közgyűlésen jelentős előrelépés tettek a képviselők, elfogadták ugyanis azt a javaslatot, hogy a város saját kezébe vegye a szélmalmot. Szabó László szerint ez azonban csak az első lépés. 
A jó döntést viszont megelőzte egy igen komoly hiba. A malmokat felújító gárda buzgó hozzá nem értése már sikeresen tönkretette a fábiánsebestyéni, a szegvári és a hódmezővásárhelyi malmot, most a dorozsmaival is ez történt. Ahogy a sebészorvos forró olajat nem önt a sebre, úgy a szélmalom vályogfalára építőmester nem vakol - Dr. Szabó László ezzel a hasonlattal bírálta a dorozsmai szélmalom állagán esett károkat és a szakszerűtlen "felújítást". A közgyűlésen leszavazták azt az indítványt, mely szerint az államnak ilyen esetben mellékelni kellene bizonyos összegű pénzügyi támogatást, és nem szabadna a városnak mások mulasztását magára vállalni. A dorozsmai szélmalom felújítási munkálatairól leghamarabb szeptemberben születhet újabb döntés. 
Sikertelen volt a közgyűlés abból a szempontból is, hogy más romos állapotban lévő, de hasznosítható ingatlanok nem kerültek szóba. Így nem fogadták el dr. Szabó László azon javaslatát, hogy megtörténjen a Felsőváros legszebb napsugaras házának a hasonló feltételekkel történő megváltása. A Csaba utca 34. szám alatti épület tájház, azaz egy helytörténeti állandó kiállítóhelykéntműködhetne, amely polgári berendezésével a turistákat is jobban vonzaná. Tájházzal már a legkisebb falvak is rendelkeznek, Szegednek, mint régióközpontnak is szüksége lenne rá. Az alsóvárosi és felsővárosi népi élet bemutatására nyílna ezzel lehetőség.
Dr. Szabó László szorgalmazta továbbá azt is, hogy a nyári szabadtéri színpadokon magyar darabok és helyi jellegzetességű művek is bemutatásra kerüljenek. Felhívta a figyelmet A szélmalom lakói című darabra is, melyet Páskándi Géza a Nagy Árvíz 100. évfordulójára, 26 évvel ezelőtt írt. Ezt az árvíz évfordulóján és a felújított dorozsmai malom avatóünnepségén is műsorra lehetne tűzni.  A képviselő szerint látható, hogy a források és további lehetőségek rendelkezésére állnak, a városnak csak élni kell velük.

Forrás: Webradio