www.ujszeged.hu
2024. Kikelet hava (Március) 29.-e - Auguszta, Bertold neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Újszeged logo

Irattár

Hippokratészi eskü ( Medical Tribune, Dr Szabó.László írása)

2007-11-27

Ateista eskütétel

A végző orvostanhallgatók által letett esküt nem nevezhetjük Hippocrates-i eskünek: az eredeti ókori szöveg például még elutasít mindenfajta sebészeti beavatkozást, ami ma már elképzelhetetlen és értelmetlen vállalás volna. Ugyanakkor ma is lehet létjogosultsága elgondolkodni azon: mennyire szabad beavatkozni az élő szervezetek működésébe? Természetesen nem a „mindennapi" invazív (pl. sebészeti) eljárásokra gondolok. Úgy látom, ma a génsebészet az a határterület, amely a legtöbb etikai kérdést veti fel a tudományban. Meddig manipulálhatóak a gének a „beteg legfőbb érdekére" való hivatkozással, s mikor csúszik ki a gyógyító kézből mindennek a kontrollja úgy, hogy azzal nemhogy a betegek javát, de akár a még egészségesek tömeges veszélyeztetését is előidézheti?

A beteg érdekét a gyakorló orvosoknak sem könnyű a mindennapokban képviselni, mivel a gazdasági kötöttségek ezt rendre megakadályozzák. Milyen orvoslás az, amikor a pácienshez intézendő első kérdés úgy hangzik: „Kedves asszonyom, fizeti Ön az egészségbiztosítási járulékát?" Egyikőnk sem az állami „gyógyszerkassza" érdekeinek védelmére esküdött fel, a mindennapokban a „jog szerint" mégis ezt kell védenünk - idehaza is, külföldön is.

A régi idők orvoslásában mindent körbelengett a titokzatosság, magának a gyógyításnak is megvolt a maga misztikuma. Mára gyakorlatilag megszűnt az orvosi titoktartás: az élet különféle területeiről érkező híradásokból csaknem minden nap bizonyítékát kapjuk annak, hogy a számítógépes rendszerekben tárolt adatokhoz csak az nem fér hozzá, aki nem akar. Az informatika mellett az orvosi titoktartás másik nagy korlátja a megnövekedett nyilvánosság: egy-egy értesülés nyomán esetenként újságírók hada bombáz egy-egy intézményt vagy orvost, hogy tájékoztatást kapjon valamelyik páciens állapotáról, emellett zárójelentéseket kiveséző műhibaperek tucatjait tárgyalják nyílt tárgyalásokon a bíróságok. Titoktartás!?

Az eskü legmarkánsabb változását talán az adja, hogy a mai orvosok egyfajta „ateista eskü"-t tesznek. Hippocrates a maga idejében még egy vallási fogadalmat tett, hiszen a szent hivatása felett őrködő istenei előtt esküdött arra, hogy mindig betegei javát szolgálja és megőrzi titkaikat. Kinek is ígérik meg ezt a ma orvosai? Hiszen az esküben sem Istenről, sem magasabb hatalmakról, de még csak „anyám életéről" sem esik egyetlen szó sem.

Dr. Szabó László, Nagy-Britanniában dolgozó szegedi háziorvos

2007. november 27.

 

Kapcsolódó cikk:
Hippokratészi Eskü hajdan és ma (Dr. Sz. L.)

 

Bővebb Változatban:

Atheista eskütétel

A végző orvostanhallgatók által letett esküt nem nevezhetjük Hippokratész-i eskünek: az eredeti ókori szöveg például még elutasít mindenfajta sebészeti beavatkozást, ami ma már elképzelhetetlen és értelmetlen vállalás volna. Ugyanakkor ma is lehet létjogosultsága elgondolkodni azon: mennyire  szabad beavatkozni az élő szervezetek működésébe? Természetesen nem a  „mindennapi" invazív (pl. sebészeti) eljárásokra gondolok. Úgy látom, ma  a génsebészet az a határterület, amely a legtöbb ethikai kérdést veti  föl a tudományban. Meddig pocskolhatóak a gének a „beteg legfőbb  érdekére" való egyre álszentebb hivatkozással, s mikor csúszik ki a gyógyító kézből  mindennek a gyeplője úgy, hogy azzal nemhogy a betegek javát, de akár a még egészségesek tömeges veszélyeztetését is előidézheti?

A beteg érdekét a gyakorló orvosoknak sem könnyű a mindennapokban  képviselni, mivel a gazdasági kötöttségek (gyakran a gyártócégek korrupciója által kényszerített  támogatásrendszerek) ezt rendre megakadályozzák.  Milyen orvoslás az, amikor a pácienshez intézendő első kérdés úgy  hangzik: „Kedves asszonyom, fizeti Ön az egészségbiztosítási járulékát?" Egyikőnk sem fináncnak, pénzbehajtónak, az állami „gyógyszerkassza" korrumpált érdekeinek védelmére esküdött  fel, a mindennapokban a „jog szerint" mégis ezt kell védenünk - idehaza, de többnyire külföldön is.

A régi idők orvoslásában mindent körbelengett a szentség, titokzatosság, magának a gyógyításnak is megvolt a maga misztériuma. 

Mára gyakorlatilag megszűnt az orvosi titoktartás: Az ámítógép egyszerűen nem lehet olyan biztonságos, mint egy hivatásának élő, hívő orvos koponyája. Az élet különféle területeiről érkező híradásokból csaknem minden nap bizonyítékát kapjuk annak, hogy a számítógépes rendszerekben tárolt adatokhoz csak az nem fér hozzá, aki nem akar. Az informatika mellett az orvosi titoktartás másik nagy korlátja a  megnövekedett nyilvánosság: egy-egy értesülés nyomán esetenként sajtósok (TV-sek és újságírók)  hada bombáz egy-egy gyógyintézményt vagy orvost, hogy tájékoztatást kapjon valamelyik elhíresült beteg állapotáról. Zárójelentéseket kiveséző műhibaperek tucatjait tárgyalják nyílt tárgyalásokon a bíróságok. A legnagyobb nyilvánosság ott kutat a legtitkosabb sorok között...

Titoktartás!?

Az eskü legmarkánsabb változását azonban talán az adja, hogy a mai orvosok egyfajta „atheista eskü"-t tesznek. Hippokratész a maga idejében még egy vallási szent fogadalmat tett, hiszen a szent hivatása felett őrködő istenei előtt esküdött arra, hogy mindig betegei javát szolgálja és megőrzi titkaikat. Kinek is esküsznek, ígérkeznek, fogadkoznak a ma orvosai? Hiszen a mai esküben sem Istenről, sem  magasabb hatalmakról, de még csak az „anyám életéről" sem esik egyetlen szó  sem.

A mai orvosi eskü már semmiképpen nem nevezhető hippokratészinak, legföljebb lasagnainak... (az ábrándos megújítóról, akinek nem tűntek föl az eltelt évezredek...) Nem bántjuk vele Hippokratészt, hanem sokkal inkább mentesítjük, ha ezt a modern, hitetlen esküt csakis Lasagna (ejtsd: lazannya) nevével fémjelezzük.

Lasagna-i eskü !

Az "asztalos esküje" vajon mennyivel komolytalanabb, mint a hitetlen orvos esküje, mely nem föltétlen több a lelkiismeretes "utcaseprő eskü"-jénél... (Ha még ugyan akad olyan.) A "fegyenc esküdözésé"-nél egy büntetlen lélek és kiművelt szellem becsvágyó esküdözése bizonyosan többet ér persze, de végső soron nem több, mint egy átlagon fölüli képességű ember, egy leendő szakember becsvágyó fogadalma...

Gyönyörű a Hippokratész féle, de még inkább aszklépieioni, ősi eskü, de ne akarjuk korunk minden mocskával beszennyezni annak elérhetetlenül messzetűnt tisztaságát!

Dr. Szabó László, Nagy-Britanniában dolgozó szegedi háziorvos


 

Manipulált mértéktelenség

Helyünk és sorsunk Európában

Bogár László - Lefelé a létezés lejtőin

Péter László: Szegedi számadás

Csapody Miklós: „Nehéz útra keltem”...

A hű folyó

Kanyó Ferenc: Világháborúk szegedi hősi halottai

Veress D. Csaba: A szegedi vár.

Lengyel András: „Közkatonái a tollnak...”

Polner Zoltán: Isten zsámolyánál

Földbeszántott keserűség avagy az utolsó barázda

Varga András: A régi Szeged

Tóth Béla: Teremtő Joó Istvánék emlékező könyve

Az Adriától Amerikáig

Pálfi Sándor - Tóth Béla: Szegedi hajók a Tiszán, Dunán, Dráván, Száván

Bioételek gabonából

Szeged útikönyv – 10 séta a városban

Péter László: Szegedi seregszámla

Péter László: Néprajz, népműveltség

Tóth Béla: Tudósítások a török kori Szegedről