Félelmetesen jók
Régóta nyilvánvaló, hogy a balliberális sajtó nem a magyar emberek érdekeit helyezi előtérbe, csakhogy eleddig ők maguk ezt nyíltan soha nem vállalták - egészen az elmúlt hetekig.
Egy hónapja Tóta W. Árpád fejtette ki, hogy a javarészt jobbikosok által életre hívott Gárda mennyire jó kezdeményezés, ráadásul külföldön is visszaigazolt módszer, csak hát ez így mégsem jó, mert ezt a "fasiszták" alapították... Hiába, az ésszerűséget felülírják a kenyéradó Index által támasztott elvárások.
A következő őszinte publicista a népszabadságos Tóth Ákos volt, ki elemzésében hosszasan taglalta, hogy az egyre erősödő Jobbik Magyarországért Mozgalom Párt mennyire nagyszerű. "A Jobbik ugyanis nem fantazmagóriákban hisz - és van gyakorlati válasza, például a gárda. A vidéken élők helyzetét még nem a zsidókon akarja leverni. Valóban ismeri a vidéket. Emberei odavalók. Tudják, mi az, hogy falu. Tudják, milyen egy kisbolt, tudják, kik vásárolnak hitelbe, tudják, ki tör be a másikhoz, tudják, hogy milyen egy valódi kocsma hangulata." Ezt nem a párt prominensei fogalmazták meg egy közepesen sikerült kampánykiadványban, még csak nem is az "uszító nyilasportálok uszító firkászai", fenti sorokat a Népszabadság lelkes olvasói fogadhatták be, nyilván nagy értetlenkedés közepette, néhány kiöregedett munkásőr tán még a szemüvegét is megtörölgetve olvasta újra a mondatokat, majd a címlapot böngészve ellenőrizte, vajon tényleg az általa kért sajtóipari termékkel szolgálta-e ki őt a sarki újságos. Pedig semmi tévedés nincs a dologban, a Jobbik néhány erényét valóban a Népszabadság publicistája fogalmazta meg. De mielőtt örülni kezdenénk a felnyíló szemeket látva, s azt gondolnánk, mindenki számára öröm, hogy a politikai palettán végre van valaki, aki tényleg jól végezné dolgát, ki kellett, hogy ábránduljunk. Tóth Ákos szerint ez a helyzet félelmetes, s itt lenne az ideje, hogy mind a társadalom, mind a haszontalan politikai elit ellenálljon ennek, mert egy ilyen párt megjelenése rettegéssel kell hogy eltöltse a derék demokratákat.
S a sorozat ezzel nem ért véget: a ferencvárosi időközi választásokat megelőző kopogtatócédulás botrány újabb újságírókat ihletett meg. Miután Novák Előd csaláson érte az MDF-et, az MSZP-t, a MIÉP-et, majd később fény derült a Fidesz és az SZDSZ csalásaira is, tán nehéz volna a Jobbikban keresni a hibát. Néhányaknak ez mégis sikerül: mind az indexes Magyari Péternek, mind a hírszerzős Gavra Gábornak sikerült a következőképpen tálalni a történteket: a sok álnok pártot leleplezte egy új erő, de ebből a "félnótás radikálisok" húznak hasznot, kik ezáltal valóban harmadik erővé válhatnak az Országgyűlésben, s "rettenetesen frusztráló ez a helyzet", "egy demokrata nem örülhet ennek a fordulatnak".
Miért félelmetes az, ha az évtizedek óta bűzölgő politikai mocsárban végre feltűnnek valakik, akik nem süllyednek el ebben a mocsokban, hanem megpróbálják megsemmisíteni azt, s a magyarok érdekeit nézve becsületesen tenni a dolgukat? Kinek van oka rettegni?
Egyedül azoknak, kiknek megélhetése függ a rothadó politikai rendszer minden áron való fenntartásától.
Vajon számítanak ők...?
Lellei Édua
barikád.hu
