Arad! Köszönt a csonka Magyarorság!
Az aradi vértanúk utolsó napjai
 |
A Világosi Fegyverletétel. 1849. augusztus 13-án Világosnál a magyarok az orosz csapatok előtt letették a fegyvert. A tábornokok úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól, de csalódniuk kellett. Augusztus 22-én az oroszok elvették fegyvereiket, majd másnap áttadták őket az osztrákoknak. Augusztus 25-én érkeztek Aradra, s még aznap megkezdődtek a kihallgatások. Mindegyikük két kihallgatáson vett részt, s ezt követően lehetőségük nyylt írásban utólagos beadványt intézni a hadbíróságnak. |
Az Aradi Vértanúk Emléknapja, magvetés (október) hava 6.-a.
Máig elnyomott, üldözött nemzetünk hőseiről, a magyarellenes terror áldozatairól – évülhetetlen példaképeinkről – megemlékeznünk keserédes kötelesség...
AZ ARADI 13-AK UTOLSÓ MONDATAI...
(Nem mai "reálpolitikusok"...)
Az Aradi 13-ról szól Szöged örök költőjének, Juhász Gyulának egyik legjobb, mégis ismeretlen verse.
Az elmúlt fél évszázad Juhász Gyula „összes versei" minden kiadásából
- éppen az újra meg újra megalázott „csonka Magyarország" említése miatt
- méltánytalanul, máig kirekesztett költeményét ajánlom figyelmükbe:
| Arad |
| Arad, örök magyar gyász szép arája, Feléd suhan ma sóhajunk, feléd, Ki élsz sötéten és némán az árva Maros mentén, mely zúg ma gyászzenét. A kincses Erdély öléről ered le, És erre tart e bánatos folyó, Mély morajában sír Erdély keserve, Mint tárogatón zengő bujdosó. Arad! Köszönt a csonka Magyarország, S tört lobogóját lengeti neked, Mely fátyolos, mint ez októberest. De még lobog, és égi kezek óvják, Selymére örök, győztes glóriát von A Krisztus jobbján – ama tizenhárom! |
Juhász Gyula, 1920
Szeged szülötte, a radikális balliberálisként közismert Juhász Gyula minden verseskötete 5 évtizeden keresztül megcsonkított formában jelent meg kirekesztve belőle gerinces magyar verseket. A legújabb kötetekbe Péter László gondos munkája nyomán került be végre a hiányzó néhány gyöngyszem. Ha nincs egy irodalmár, aki fölhívja a figyelmet az elhazudott versekre, és nem ily következetesen követeli, még ma is ismeretlen lenne a fönti remekmű, és vele csonka és szegényebb Juhász Gyula öröksége...
Létezett valaha (1880-tól) Szegeden, a Palánk területén Aradi utca is, de az országvesztő, revanstól rettegő, magyarüldöző kommunista rémuralom (1952-ben) ezt is eltörölte.
Ne feledjük, az „elvtársak himnusza", az internáci réminduló (Internacionálé) máig is így szól: „…A múltat végképp eltörölni!…"
A hazafias műveltségünkben alapvető, mégis 50 éven át elhallgatott dalt - Aradról - pedig érdemes megtanítani gyermekeinknek is e napon...
Oláh Kálmán : Arad felől fúj a szél
(dalszöveg)
Arad felől fúj a szél, kergeti a felhőt.
Szegény magyar bujdosó rója a nagy erdőt.
Hull a fáról a levél, könnyeim is hullnak.
Én Istenem, mért hagyod, hogy így elpusztuljak?
Régi, boldog magyar nyár visszasírunk téged.
Kossuth apánk jöjj el hát,
Mentsd meg a te néped!
Fecske madár hová szállsz, merre visz a szárnyad?
Mért nincs szárnyam nékem is, hogy most véled szálljak?
Nem tudok én már tovább rab Hazában élni.
Magyar búza kenyerét idegentől kérni.
A könnyem is elapadt, csak a bánat éget.
Kossuth apánk jöjj el hát,
Mentsd meg árva néped!
