2024. Kikelet hava (Március) 29.-e - Auguszta, Bertold neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Cikkek

Szántai Lajos: A Magyar Karácsonyról

A Magyar Karácsonyról

A Krisztus előtti eredetű ősi magyar karácsonyt mi magyarok honosítottuk meg a Kárpát-medencében. A velünk kapcsolatba került szláv népek mind a magyarból vették át a "karácsony" szót is.

Fehér Mátyás Jenő domonkos rendi történész, később száműzetésben élő író, az általa lefordított 12-13. századi inkvizíciós jegyzőkönyvek alapján jut arra a meggyőződésre, hogy a magyarok őseinek hitvilágában is a legnagyobb ünnep a karácsony volt, már jóval Jézus születése előtt, és ennek az ünnepnek a jellegére a Karácsony szó utal, amely mélly hangalakjában a kerecsen(y)sólymot idézi.

Az MTA és az úgynevezett "Akadémiai kiadó"-ja a sólyomröptetés ősi szokását egyszerűen elhallgatják, helyette botrányos (és nemzetáruló) módon szláv illetve óorosz jövevényszónak minősítik a karácsonyunkat, hamisan azt bizonygatva, mennyire tudatlan, szokásokat és neveiket is csak másoktól elcsenni képes népség volt a magyar. Ez a történelemhamisítás tudatos és alaposan megtervezett. Az eredményét a mindennapjainkban is látjuk és érezzük...

Hivatalos "nyelvészeink", akik nagy igyekezettel bizonygatják, hogy minden régi szavunkat másoktól vettünk át, a karácsony szót ismeretlen vagy szláv eredetűnek határozzák meg, A Magyar Nyelv Történeti és Etimológiai Szótárából (röviden TESZ, Akadémiai Kiadó 1970) megtudhatjuk, hogy a "karácsony" szó szláv eredetű, a "kerecsen" pedig óorosz, ami ugyanaz. A kerecsennél még ezt olvashatjuk: "a szláv szó hangalakja a kerecsennek, illetőleg a kabócának a hangját utánozza." - tehát alapvetően hangutánzó! Egyébiránt a kabóca (megannyi faj!) és a kerecsen (egyetlen sólyomfaj) hasonlítása is elég röhejes, bár szárnya valóban mindkettőnek van. A Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai Kiadó Budapest - 1975, 1985) továbbsulykolja a TESZ képtelen és tudománytalan szláv-óorosz propagandáját.

Halasy-Nagy Endre szerint "Karácsony" szavunk a "Kara asszony" - `sötét asszony`, fekete asszony - szóösszetételből származik, amely az év legsötétebb napjára utal. A török nyelvekben a "kara" ma is a "sötét" "sivár" jelentésben él.

A téli napforduló őseink életében is jelentős ünnep volt, összegyűltek, magukkal hozva a Nap-madarakat, a fényhozókat, a kerecsensólymokat. A kerecsensólymok nem mások ezen tekintetben, mint a természetfölötti, szent "turul" madár élő képei. A táltosok áldása után röptették föl őket a levegőbe, hogy elhozzák az új fényt. Ezt nevezték "kerecsen(y) ünnep"-nek, amelyet megszállóink (nem kisrészben a német származású, vagyis magyarellenes papok) később betiltottak a táltos-vallással egyetemben. Irtották, ahelyett, hogy megőrizve - Magyar módon befogadva - beolvasztották volna azt, mint jónéhány nemzet kereszténység előtti örökségségét megőrizhette hasonló módon. Mi most egyet tehetünk: föléleszthetjük, azaz újjáteremthetjük, amit kirekesztő fajgyűlölők elvettek tőlünk.

"A Karácsony ünnepe az ősi hitvilág legnagyobb napjai közé tartozott, éppúgy mint a kereszténységnél az ige megtestesülésének... megemlékezése. A sötét középkori táltos perek folyamán sokszor felbukkan a vallató kérdés a pogány magyarság ünnepeire vonatkozólag, sokszor pedig a tanúvallomások egy-egy elejtett mondata világít rá a Karácsony fogalmára... Így vallotta 1245-ben Dala fia Undó perében Rufus segesvári polgár: Krisztus születése ünnepén a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják. Obol várjobbágy szavai szerint pedig: Ekkor (Karácsonykor) a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait, amiket a táltosok megáldanak... Kisszer Mihály szerint: A régihitűek Urunk születése napján tartják a sólyom ünnepét... Ágota özvegy Ithe táltosról vallja a következőket: Amikor Karácsonykor a fiatalság az első új sólymokat felrepteti, szokott énekelni és buzdítani azt ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből kiveszni ne hagyja... Boksa táltos védelmére felsorakozott tanúk egyike, egy bizonyos Kozma a következőket mondja: A solymárok ünnepén, amelyet régi nyelven Karácsonynak neveznek..." (Jegyzőkönyv részletek Fehér Mátyás Jenő Középkori magyar inkvizíció című könyvéből.)

Székely sólyomröptetés 2008. Álom havában

Bővebben Szántai Lajos írásaiból...

 

Vadételek

Kecske ételek

Gyilkos vagy humánus gazdaság

Firbás Zoltán: Szeged Panorámatérkép

Manipulált mértéktelenség

Kilófaló sütemények

Péter László: Árvízi emlékek Szegeden

Péter László: Néprajz, népműveltség

Péter László: Szegedi számadás

Hiper- és hipoaktivitás, figyelemzavar

Bogár László : Bokros újratöltve

A magyar szürkemarha

Bogár László : Örvényben

Forrai Kornélia - Tóth Attila: A szegedi Hősök kapuja

Raffai Ernő - Balkáni birodalom

Aranyszarvas földjén

Varga András: A régi Szeged

Raffay Ernő - Szabadkőműves béklyóban Ady Endre

Dr. Lázár György: Visszaemlékezés a nagy árvíz napjaira

Tóth Béla: Tudósítások a török kori Szegedről