2024. Kikelet hava (Március) 28.-a - Gedeon, Johanna neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Irattár

A Bálint Sándor Intézetről, a felelősségről és az udvariasságról

2006-05-15

A Bálint Sándor Intézetről, a felelősségről és az udvariasságról

Lapunk március 20-i számában Péter László professzor három kutatóintézet alapítására vonatkozó javaslatát közöltük. A tervezett Bálint Sándor Intézetről akkor Botka László polgármestert, Szabó Gábor rektort és Vörös Gabriella múzeumigazgatót kérdeztük. A következőkben Barna Gábor, az SZTE Néprajzi Tanszék vezetője szól hozzá az ügyhöz.
Szegedi Egyetem 2006. március 20-i számában Péter László professzor úr megismételte a Délmagyarországban röviden már közzétett, de visszhang nélkül maradt javaslatát: alakuljon Szegeden egy Bálint Sándor Intézet. A tervről megkérdezték a polgármestert, az egyetem rektorát és a múzeum igazgatóját.
A polgármester válaszában azt hangsúlyozta, hogy Bálint Sándor születési centenáriumának ünnepségeit 2004-ben „szinte teljes egészében" a város finanszírozta, s hogy „létrehozták viszont 1 millió forinttal a Bálint Sándor Közalapítványt, melynek többek között célja, hogy Alsóvároson egy valódi közösségi ház és ehhez kapcsolódó emlékkiállítás valósuljon meg". S hogy a város még nem vette meg az ennek helyet adó épületet, ennek okát abban jelölte meg, hogy „a partnerek (így az egyetem néprajzi tanszéke és a múzeum) nem döntötték el, mit szeretnének ezzel kezdeni". Bálint Sándor szülőházának lebontásával kapcsolatban a felelősséget elődeire hárította.
A néprajzi tanszék vezetőjeként és érintettként a következőket fűzhetem ehhez.
A város a Bálint Sándor születési centenáriumával és halála 25. évfordulójával kapcsolatos rendezvényeket 2004-2005-ben valóban támogatta. Ennek egyik szép eredménye a Bálint Sándor Emlékkönyv, amelyet e sorok írója kollegáival együtt szerkesztett és írt, s amelyet 2005 tavaszán minden szegedi érettségiző diák is megkapott. Szép gesztus volt. A szülőház lebontásával kapcsolatos felelősség azonban nem hárítható át másra, még ha igaznak is tűnik a kijelentés, hogy „a szülőház sorsa 25 éven át senkinek sem volt fontos". Csakhogy a 25 évből az utolsó két év épp Botka László polgármesterségének időszakára esett. Ebben a két évben árulták a házat. S ekkor adta ki a városháza illetékes építési hatósága a bontási engedélyt rá. Az itt és most cselekvési kényszere nem az elődök, hanem a jelenleg is irányító városi vezetők és hatóságok kényszere és feladata - lett volna.
Sokan emlékezünk még a 2004 májusától augusztusig terjedő időszakra, amikor kiderült, hogy Bálint Sándor szülőházát egy építési vállalkozó megvásárolta, s helyére társasházat kívánt építeni. A Délmagyarország jól dokumentálta a hír keltette felháborodást, a város vezetőinek a vállalkozóval folytatott tárgyalását, a ház jelképes birtokbavételét, polgármesteri lepecsételését, majd a pénzügyi bizottság elutasítását a kialkudott vételár megfizetésére, végül a ház bontását Bálint Sándor századik születésnapja körüli időben. A születésnapi Mátyás téri szoborátadáson, 2004. augusztus 1-jén Botka László polgármester bejelentette, hogy Bálint Sándor Közalapítványt hoznak létre a hagyaték méltó bemutatása, s feldolgozásának elősegítése érdekében. A tervhez partnernek meghívta a püspökséget és az egyetemet is.
E bejelentés előzményei közé tartozik, hogy 2004 júniusában e sorok írója tervet készített egy Bálint Sándor Emlékház működtetésére. A kiinduló gondolat az volt, hogy bár Bálint Sándor hagyatéka a Móra Ferenc Múzeumban szakmailag biztonságban van, helyhiány miatt azonban nincs mód bemutatására egy állandó emlékkiállításon. A szellemi hagyaték feldolgozásához pedig tanszékünkön van meg leginkább a szakmai felkészültség. Arra tettem ezért javaslatot, hogy egy épületben helyezzék el a „Bálint Sándor Vallási Néprajzi Kutatóintézetet", a szülőházban pedig hozzák létre az állandó Bálint Sándor-emlékkiállítást. Melléjük pedig hozzák létre a „Szögedi Nemzet" koordinációs irodáját, amely a Szegedről kirajzott településekkel venné fel a kapcsolatot, s szorosabbra fűzné kapcsolatukat kulturális és gazdasági téren is az egykori anyavároshoz.
A tervet 2004 júniusában megküldtem Péter Lászlónak, Vörös Gabriellának. Átbeszéltem Berta Árpád bölcsészkari dékán úrral és Szabó Gábor rektor úrral, s megküldtem Botka László polgármester úrnak és Frank József megyei közgyűlési elnök úrnak is. A tervet Telegdy Gyula akadémikus, a SZAB elnöke is támogatandónak ítélte. Örültem ezért, hogy a Bálint Sándor Közalapítvány létrehozására tett polgármesteri javaslatban lényegében terveim köszöntek vissza.
Közben 2005 tavaszára a városi közgyűlés valóban megalakította a Bálint Sándor Közalapítványt. Kijelölte vezetőjét Virág András képviselő, a pénzügyi bizottság elnöke személyében. A közalapítványba meghívott intézmények: a Szeged-Csanádi Püspökség, a Szegedi Tudományegyetem és a Móra Ferenc Múzeum Orosz András Lőrinc OFM ferences házfőnököt, N. Szabó Magdolna muzeológust, a Bálint Sándor-hagyaték gondozóját és Barna Gábort, e sorok íróját delegálták a kuratóriumba. Az alapítvány feladata a Bálint Sándor-emlékkiállítás és a kutatóintézet elhelyezésére szolgáló épület fenntartása és működtetése lenne. Magát a kiállítást és a kutatóintézetet azonban a múzeum és az egyetem működtetné. Ezek működési feltételeiről N. Szabó Magdolna és Barna Gábor írásos tervet készített. 2005 tavaszán a kijelölt kuratórium két informális megbeszélést tartott. S itt megállt a folyamat.
A közalapítványt egymillió forint induló tőkével 2005. május 20-án bejegyezte a bíróság. Majd elmúlt a nyár. Vártuk a kuratórium ülésének összehívását, hiszen a közalapítvány szervezeti és működési szabályzatának tervezete szerint ezt három havonként meg kell tenni. Meghívó csak nem jött. Kétszeri sikertelen kísérlet után ezért a három kurátor 2006. március 10-én levelet írt Virág András kuratóriumi elnöknek, amelyet megküldtek Botka László polgármesternek, Szabó Gábor egyetemi rektornak, Gyulay Endre megyés püspöknek, valamint Fábián Józsefnek, a közalapítvány felügyelő bizottsága elnökének is. E levél rövidített formáját idézzük:

Bálint Sándor (1904-1980) Szeged-Alsóvárosban született. Egyetemi tanár, néprajztudós, művészettörténész, a „legszögedibb szögedi", a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja. 1947-től 1966-ig a szegedi néprajz tanszék egyetemi tanára. Tanítási engedélyét 1950 és 1956 között megvonták, 1965-ben „rendszerellenes izgatás" vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, majd kényszerű nyugdíjba vonult. Ezután írta meg fő műveit, a Karácsony, húsvét, pünkösd, A szögedi nemzet és az Ünnepi kalendárium című monográfiáit. Munkássága kiemelkedő Szeged és a szegedi nagytáj, másrészt a népi vallásosság kutatásában. A néprajztudomány 20. század közepére önállósuló ága, a vallási néprajz hazai megalapozójának tekinthetjük. Tudományos munkásságát mintegy félezer közleménye, tanulmánya és könyve őrzi.

"Tisztelt Virág András Úr!
[...] alulírott kuratóriumi tagok, felelősségérzetünk által indíttatva írjuk meg levelünket Önnek azért, hogy kérjük a Közalapítvány kuratóriumi ülésének haladéktalan összehívását, amelyre többségi akaratunk kifejezésével a szervezeti és működési szabályzat tervezete alapján jogunk van. Célunk az, hogy megszüntessük azt a jogellenes állapotot, hogy a Közalapítvány nem működik. Másrészt célunk az is, hogy választ és magyarázatot kapjunk Öntől az alábbi kérdéseinkre:
1. a közalapítvány alapítólevelét miért nem az előzetes kuratóriumi megbeszéléseken elfogadott s a kuratóriumi tagok által javasolt módosításokkal fogadták el? Miért nem tájékoztatta a kuratórium tagjait a megállapodástól való eltérésről, jóllehet a változtatási javaslatokat, kéréseket helyesnek találva elfogadtuk, s ezt a tényt jegyzőkönyvben rögzítettük?
2. Miért nem hívta össze a kuratórium ülését 2005. május 20., azaz az alapszabály bírósági elfogadása és bejegyzése után, jóllehet a kuratórium rendszeres ülésezését az elfogadott alapító okirat háromhavonként előírja?
3. Így nem beszélhettük meg és nem fogadhattuk el a kuratórium működését szabályozó szervezeti és működési szabályzatot.
4. Miért nem hívta össze a kuratórium ülését kifejezett kérésünkre, amelyet mindhármunk nevében N. Szabó Magdolna 2005. szeptember 29-i levelében kért?
5. Miért nem válaszolt Barna Gábornak 2005. október 4-én kelt levelére, amelyben magyarázatot kért Öntől a Mátyás tér - Borbás utca sarkán álló ház lebontásával kapcsolatban? Jóllehet 2005. március 20-án jegyzőkönyvben rögzített ígéretet tett arra, hogy az említett épület felújításával, újjáépítésével kapcsolatban informálódik, és egy hónapon belül tájékoztatja kuratóriumi társait, hiszen épp a várostól kiinduló javaslat szerint ez a - mára már lebontott - épület szolgált volna a Bálint Sándor-hagyaték bemutatása, feldolgozása helyszíneként, azaz a Közalapítvány működésének legfontosabb célját és értelmét jelentette volna.
A fentiek alapján tehát ismételten kérjük Önt a kuratóriumi ülés összehívására, ahol kérdéseinkre választ várunk [...]"
Ezt követően április 3-án Szabó Gábor rektor úrral közös levélben kértük a polgármester urat, hasson oda, hogy Virág András összehívja a kuratórium ülését. Egyik levélre sem érkezett válasz a mai napig.
Mindezek után döntse el az olvasó, ki viseli a felelősséget a Bálint Sándor Emlékház és Kutatóintézet létrehozásának elodázásáért! Sőt, azt is, komolynak tekinthető-e a város szándéka, hogy egy emlékkiállításnak és egy kutatóintézetnek helyet adó épületet Alsóvárosban biztosítson! Vajon a közalapítvány induló tőkéje, az egymillió forint elégséges-e erre a célra? S mit tesz ebben az esetben a polgármester, a kuratóriumot felügyelő bizottság elnöke, amikor a kuratóriumi elnök az alapító szándéka és a jog ellenében nem hajlandó nemcsak a kuratóriumi ülés összehívására, hanem az elemi udvariasság megkövetelte időn belüli válaszadásra sem? Barna Gábor Barna Gábor felvetéseivel kapcsolatban megkerestük Virág András önkormányzati képviselőt, a Bálint Sándor Közalapítvány kuratóriumának elnökét. A szabad demokrata politikus, Alsóváros önkormányzati képviselője elmondta, Bálint Sándor szülőházának lebontása kapcsán a pénzügyi bizottság elnökeként kényszerpályán mozgott. A tavalyi év elején viszont megindult az egyeztetés a város és a partnerek (egyetem, múzeum) között a Bálint Sándor Közalapítvány működéséről. A város anyagiakban is kifejezhető kötelezettséget vállalt egy emlékház létrehozására - mind a beruházásra, mind a működtetésére.
Az elmúlt hónapokban a kuratórium elnökeként egyeztetéseket folytatott az ügyben. Elismerte, hibázott, hisz ezekről nem készített írásos feljegyzéseket és összefoglalókat a kuratóriumi tagok számára - ígérete szerint a következőkben mindent dokumentálni fog. Az alapító okirattal kapcsolatos vádakat alaptalannak nevezte, hiszen azt a közgyűlés fogadta el, nem pedig ő szerkesztette össze. Azzal viszont egyetértett, hogy a kuratóriumnak a következőkben folyamatosan üléseznie kell.
Virág András szerint legelőször azt kell tisztázni, hogyan működjön az alapítvány, és milyen infrastruktúra álljon mögötte. Az egyetem és a múzeum pontosan tudják, mit tud vállalni a város. Mivel azonban a partnerek mindenféleképpen egy kutatóintézet létrehozásában is gondolkodtak, s erről készítettek tervezetet, a két elképzelés között komoly infrastrukturális és működtetési különbség mutatkozott. A partnerek tervében vázolt infrastruktúra (szemináriumi és előadótermek, kiszolgáló egységek sok száz négyzetméteren) megteremtése is meghaladja a város lehetőségeit, nem hogy ennek működtetése. Mivel az elmúlt időszak egyeztetései során kiderült, hogy az egyetem (illetve a múzeum) ehhez a forrásoldalt nem képes biztosítani (erről tájékoztatta Virág Andrást az SZTE részéről a gazdasági főigazgató), a kuratórium elnöke szerint elsősorban a város eszközeire és forrásaira kell majd támaszkodni mind a beruházásban, mind a működtetésben. Ezek viszont egyelőre csak az emlékház megteremtését teszik lehetővé, s egy kutatóintézetet eleve pályázati forrásokra felépíteni kockázatos lenne. A politikustól megtudtuk: a lehető legrövidebb időn belül összehívja a kuratórium ülését, ahol mindenképpen konszenzust és döntést vár ebben a kérdésben.
A képviselő szerint mindenki egyetért abban, hogy egy élettel teli, a hagyaték egy részét gondozó s közösségi térként is szolgáló emlékházat kell kialakítani. A megfelelő, városi tulajdonban lévő ingatlan kiválasztása folyamatban van, viszont az eddig megtekintett alsóvárosi épületek fizikai állapota kétségeket ébresztett a hosszú távú működéssel kapcsolatban. Ami a Borbás utcai házat illeti, ez olyan nagy kiterjedésű telken fekszik, hogy a már említett, város által vállalható mértékű beruházás csupán kis részét tette volna kihasználhatóvá. Szóba került s ideális megoldás lett volna a Pásztor utcában található régi, polgári Peregi-ház, ám az IKV ezt is veszélyes állapotúnak minősítette. Virág András ígérete szerint azonban a nyár végéig mindenféleképpen rendezik majd a kérdést, s felállhat az emlékház, méltóképpen őrizve Bálint Sándor emlékét. Pintér M. Lajos

Forrás: Szegedi Tudományegyetem | A Bálint Sándor Intézetről

 

Péter László: Radnóti Miklós

Lengyel András: „Közkatonái a tollnak...”

Mangalica

Bálint Sándor - A szegedi paprika

Dankó Pista

Tóth Béla: Teremtő Joó Istvánék emlékező könyve

Mária román királynő párizsi követsége

Mr. Trianon

Tápai Antal : Életutam

Péter László: József Attila Szegeden

Tóth Béla: Tudósítások a török kori Szegedről

Juhász Antal: A szegedi táj vonzásában

Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus

Raffay Ernő - Szabadkőműves béklyóban Ady Endre

Raffai Ernő - Balkáni birodalom

Magyarország, a vonakodó csatlós

Bogár László - A rendszerváltás bukása

Az Adriától Amerikáig

Kilófaló finomságok

Péter László: Árvízi emlékek Szegeden