Hírlevél

Komoly román sajtóvisszhang a Maros-túráról

Komoly román sajtóvisszhang a Maros-túráról
2004. augusztus 7. 20:04

Haág Zalán

Szegedi kezdeményezéssel emléktúra indult, hogy Petz István száz évvel ezelőtti teljesítménye után a résztvevők ismét végigevezzenek a Maroson a folyó forrásától a szegedi torkolatig. A résztvevők - akárcsak annak idején Petz - 15 nap alatt tették meg a 700 kilométeres távot. A túra kimondott célja volt, hogy felhívja a figyelmet a magyarok és románok közötti együttműködés, továbbá a Maros menti természeti és kulturális értékek megóvásának fontosságára.
A túra gondolata a száz évvel ezelőtti sportember, Petz István családjával rokonságban álló Szabó László szegedi önkormányzati képviselő, a Szögedi Védegylet elnökének fejéből pattant ki, s hamarosan támogatásra talált azok körében, akik kedvelik a természetet vagy vonzotta őket a komoly kihívás. Ezért csatlakozott a túrázókhoz több kajak- és kenuvilágbajnok, továbbá tudósok és politikusok is. A csapat július 21-én indult el a Maros már hajózható szakaszán. A kajakosok és kenusok a Szászrégenhez közeli Marosfelfalunál tudtak vízre szállni, innen eveztek olykor napi 70 kilométert az egykori Torontál megyéhez tartozó, ma Szeged újszegedi városrészénél lévő Maros-torkolatig. A kitartó túrázók augusztus 4-én délután érkeztek meg a szegedi Partfürdőre, ahol a szegediek éljenzése és a sajtó érdeklődése mellett meséltek élményeikről.
Az utolsó, 30 kilométeres, Makótól Szegedig tartó szakaszon csatlakozott hozzájuk Fábry Sándor, a népszerű showman is. Mint lapunknak elárulta, nem okozott gondot számára a táv leevezése, hiszen töltött már 42 napot is kajakozással a Dunán. De még a mostani rövid idő alatt is ízelítőt kaphatott abból, milyen szeretettel fogadták a környék lakosai a túrázókat: egy helyütt még pörköltre is vendégül látták őket.
A nyelvi problémák sem jelentettek akadályt: Marosillye vagy Déva alpolgármestere úgy ült be egy-egy szakaszon a csónakokba, hogy egy szót sem beszél magyarul, miközben a túra résztvevői románul nem tudtak. De a közös pont, a Maros vidékének szeretete miatt jelképesen is egy csónakban eveznek.
- Elsősorban a természeti és kulturális értékek megóvására szerettük volna felhívni a figyelmet, de ez a vállalkozás a két nép: a folyó felső és alsó szakaszán élő magyar, és a középső szakaszon élő román nép együttműködésének fontosságára is jól rávilágított. S hogy erre odaát is van igény, jól mutatja, hogy a megyei lapok mellett a román állami és két kereskedelmi tévéadó is foglalkozott a túrával - mondta lapunknak Szabó László. A csapatban evezte végig a Marost Paulovics Péter, a főként Csongrád megyei természetvédőket tömörítő egyesület, a Csemete társelnöke, aki a folyót pusztító szennyezésekről számolt be lapunknak:
- A nehézfém, a partot és a folyót egyaránt szenynyező kommunális hulladék, a hőszennyezés, a vegyi anyagok és a kavicsbányászat, továbbá az állattartásból származó károk komolyan megviselik a folyó élővilágát. Egy hőerőmű közelében 35 fok feletti volt a víz hőfoka, s ez a hőmérséklet-növelő hatás 50-100 kilométeren át érezhető volt, míg Gyulafehérvárnál 30 kilométeren át alig bírtuk elviselni a folyóba ömlő kommunális szenny bűzét. A folyó számára viszont nagyobb gondot okoz például, hogy egy Déva alatti vegyi üzem három csövön át folyamatosan a Marosba engedi a szennyező anyagot.
A sok negatív tapasztalat ellenére a túrázókban minden bizonnyal inkább a pozitív élmények maradnak meg - hisz már most is azt mondják: minden nap egy csoda volt. A legmeghatóbb élményben Nagyenyednél részesültek a túrázók. Amikor sátrukat elbontották, a túlsó partról, Csombord irányából felhangzott egy tárogató. Mint kiderült, egy helybéli értesült arról, hogy itt vertek sátrat a magyar Maros-túrázók, s őket akarta megajándékozni a dalokkal.
Szabó László tervei szerint a túrát jövőre is megrendezik, amelyhez bárki csatlakozhat. S eljöhet az idő, amikor Románia EU-csatlakozását követően útlevél nélkül evezhetik végig a Marost a magyar és román résztvevők.

Forrás: Magyar Nemzet