Irattár
Centenáriumi evezés Marosfőtől Marostőig
2004-06-30
Centenáriumi evezés Marosfőtől Marostőig
2004. június 30. 01:00
Haág Zalán
Egy évszázada immár, hogy Petz István, a székesfővárosi Hunnia Csónakázó Egyesület tagjaként Brigach nevű „kajikjával" nekiindult Szegedről, hogy a kacskaringós Maros folyó székelyföldi eredésétől leevezzen a napfény városában lévő torkolatig. A Maros ugyan a gyergyói és csíki havasok ölelte Hargitán ered, a kezdeti szakaszt a nagy sportember viszont csak gyalogosan tehette meg, s két nap után a Maros legészakibb pontján, a Kelemen-havasok lábánál fekvő, a mai Maros megyéhez tartozó Ratosnya alatt tudott vízre szállni 1904. július 21-én. A több mint 700 kilométeres (!) vízi utat embert próbáló gyorsasággal és kitartással 15 nap alatt tette meg. Augusztus 4-én pontban délelőtt 10 órakor szállt partra Szegeden, ahol a Szegedi Csónakázó Egylet tagjai és a városlakók ünneplése fogadta.
Petz István teljesítménye nem maradt hatástalan: az útján tapasztalt természeti szépségekről, a történelmi kastélyokról és egyéb építészeti emlékekről, a Maros mentén élő magyar és román emberekkel való találkozásáról naplót vezetett, melyet már az evezés évében sikerült könyv formájában kiadnia. A fotografálás hőskorában saját kezűleg fényképeket is készített útjáról, amelyek mind a mai napig megmaradtak, így azok számos, ma már nem létező építmény látványát mentették meg az utókor számára. Most, a túra centenáriumán sokan dolgoznak azon, hogy a példátlan teljesítményt megismételhessék. Az ötlet gazdája a Petz családjával is rokonságban álló Szabó László szegedi önkormányzati képviselő, aki a Fidesz-MDF-MKDSZ-összefogás jelöltjeként jutott két éve mandátumhoz a Maros torkolatának körzetében. A Szögedi Védegylet alapítójaként és elnökeként is ismert lokálpatrióta helyi képviselő célja nemcsak a nagy sportteljesítmény megismétlése, hanem - Petz István nyomdokain haladva - felhívni a figyelmet a Maros mentén élők gondjaira, a folyó környékének természeti szépségeire, az itt található, elfeledett és romosodó műemlékekre, és mindenekelőtt a Marost vizét szennyező és élővilágát romboló veszélyforrásokra.
Van is mire: festékgyárak vagy épp a marosvásárhelyi vegyi kombinát tisztítatlanul engedi bele a szennyet a folyóba, hatalmas károkat okozva ezzel nemcsak a Maros, de Szegednél már a Tisza élővilágának is. Ezért a túrán kajakosként is részt vevő mintegy 30 fő között természetvédőket is találunk. Így például a főként dél-alföldi természetvédőket tömörítő egyesület, a Csemete társelnökét, Paulovics Pétert. - Szerelmetes folyóm a Maros - vallja Paulovics, majd hozzáteszi: valaha a folyó tisztább vizű volt, mint a Tisza, ami ma már hihetetlennek tűnik.
A természetvédők célja, hogy fölemeljék szavukat az egykor gazdag élővilággal bíró folyó megmentése érdekében. A túra emellett alkalmat teremthet arra, hogy az Aradtól Szegedig tartó, a határ mindkét oldalán természetvédelmi területnek számító Maros-szakasz természetvédő civil szervezetei felvegyék egymással a kapcsolatot. A vízi út komoly sportteljesítmény is. A résztvevők között ezért ott találjuk a Démász Szeged Vízisport-egyesület több tagját, köztük neves sportolókat. Közéjük tartozik Petrovics Kálmán, az egyesület ügyvezető igazgatója, aki tízezer méteren és maratoni távon is kajakvilágbajnok. Úgy véli: csak gyakorlott sportemberek tudják ezt a túrát végigcsinálni. A szervezők célja ugyanis, hogy napra pontosan száz évvel Petz István útja után, ugyancsak 15 nap alatt teljesítsék a túrát, ami közel 50 kilométeres napi táv leevezését követeli meg. Egy másik résztvevő, Páger Zoltán, aki 200 méteres távon világ- és Európa-bajnok kajakos, ehhez még hozzáteszi: teljesíthető lesz az út, de nem csónakázgatás, hanem komoly teljesítménytúra vár a résztvevőkre. Ha valaki szívesen kivenné a részét a megméretésből, nem feltétlenül kell vízre szállnia. Szabó László reményei szerint sokan lesznek, akik kerékpáron teszik meg az utat a Maros környékén, hisz a természeti és történeti értékek mellett esténként kulturális programok, például táncházak is várják majd a túrázókat. Az útról film készül, mely hűen tükrözi, mennyit változott a táj, a műemlékek és az ott élő emberek helyzete 100 évvel Petz István nevezetes útja után. A Maros-menti települések helyi elöljárói - amellett, hogy felhívhatják a figyelmet térségük gondjaira - az evezésből is kivehetik részüket: egy-egy szakaszon vendégcsónakban csatlakozhatnak a kajakosokhoz. - A megvalósuló Maros-túra - vélekedik Szabó László - akárcsak maga a folyó, szimbolikus jelentéssel is bír. Kifejezi a forrásvidéken élő székelyek, a Maros mentén élő szórványmagyarság és az anyaországban élők együvé tartozását, de az EU keleti határával kettészelt régió román és magyar polgárainak sorsközösségét is. Reméljük, hogy már nincs messze az az idő, amikor - Románia EU-csatlakozását követően - útlevél nélkül evezhetjük végig a 700 kilométeres távot a Maroson.
Forrás: Magyar Nemzet
