2024-11-01 - Halottaink

Halottaink

Halottaink – a Szegedi Hiradó 1922 Enyészet (november) hava 1.-jei számában jelent meg először, majd már csak a Juhász Gyula összes versei kritikai kiadásában 1963-ban olvashatták újra. Akár máig is kallódhatna, ha szorgos szellemek össze nem gereblyézik…
Bálint Sándor hívta föl a figyelmét a szerkesztőknek, Péter Lászlónak és Ilia Mihálynak… Gyalunk e remek, mégis kallódó költeményére…

Távol mezőn és dombon és hegyen
Alusznak ők és sírjuk jeltelen.

És tenger mélyén és sivatagon
És nincs kereszt fölöttük, nincs halom !

Négy anyaszélnek minden tájai
Látták harcolni őket s hullani.

Ily aratásod nem volt s ne legyen,
Öreg Kaszás e földi tereken.

S míg annyi gaz és annyi gyom maradt,
Elvittél sorra szép, (s) jó fiakat.

Két kézzel vágtál rendet s rend helyett
Csak gyász, nyomor és ínség született.

Világunk dísze már világtalan,
A temetők odvában oda van.

Ó mily vetés ez, szörnyű, szent vetés,
Érlelni őket tenger könny kevés !

A kegyeletnek pisla mécse ég
S betegen virraszt az Emberiség.

Halottaink közt legnagyobb Halott,
Közös Anyánk, Hazánk is ott van, ott !

A dús, a boldog, drága szép Haza,
Ma csonka, béna, vérző és kusza.

Nincs annyi könny, mely méltón elsirat
És sebeinkre írt ad és vigaszt.

Ne is legyen ! Szót, könnyet már ne ejts,
Magyar, virágod egy, a nefelejts !

És addig nem lesz Élet, Béke sem,
Míg föl nem támad Ő, győzelmesen !

Halottaink

Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!