Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!
A Szabadság szívbemarkoló költeményét ajánlom minden magyar figyelmébe ma, a születése napján :
Petőfi Sándor – Élet vagy Halál !
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar ! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb Minden népek közt a föld kerekén.
Szegény, szegény nép, árva nemzetem te, Mit vétettél, hogy így elhagytanak, Hogy isten, ördög, minden ellened van, És életed fáján pusztítanak ? S dühös kezekkel kik tépik leginkább Gazúl, őrülten a zöld ágakat ? Azok, kik eddig e fa árnyékában Pihentek hosszu századok alatt.
Te rác, te horvát, német, tót, oláhság, Mit marjátok mindnyájan a magyart ? Török s tatártól mely titeket védett, Magyar kezekben villogott a kard. Megosztottuk tivéletek hiven, ha A jószerencse nékünk jót adott, S felét átvettük mindig a tehernek, Mit vállatokra a balsors rakott.
S most a hála ! … vétkes vakmerénnyel Reánk uszít a hűtelen király, S mohó étvággyal megrohantok minket, Miként a holló a holttestre száll. Hollók vagytok ti, undok éhes hollók, De a magyar még nem halotti test. Nem, istenemre nem ! S hajnalt magának Az égre a ti véretekkel fest.
Legyen tehát ugy, mint ti akartátok, Élet-halálra ki a síkra hát, Ne légyen béke, míg a magyar földön A napvilág egy ellenséget lát, Ne légyen béke, míg rossz szívetekből A vér utósó cseppje nem csorog… Ha nem kellettünk nektek mint barátok, Most mint bírókat, akként lássatok.
Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen, Mely birtokodra s életedre tör. Föl egy hatalmas, egy szent háborúra, Föl az utólsó ítéletre, föl ! A századok hiába birkozának Velünk, és mostan egy év ölne meg ? Oroszlánokkal vívtunk hajdanában, És most e tetvek egyenek-e meg ?
Föl, nemzetem, föl ! Jussanak eszedbe Világhódító híres őseid. Egy ezredév néz ránk itélő szemmel Atillától egész Rákócziig. Hah, milyen múlt ! hacsak félakkorák is Leszünk, mint voltak e nagy ősapák, El fogja lepni árnyékunk a sárba És vérbe fúlt ellenség táborát !
Petőfi Sándor
Erdőd, 1848 Föld (szeptember) hava 30.-án
Egy (valóban) Szabad Magyar Országon e költeményt ma mindenki tudná… és gyermekei meg baráti körében büszkén, bátran szavalná e napon…
Petőfi Sándor – Élet vagy Halál! – idézi Kállai Ferenc
Az antimagyar kirekesztők természetesen letörölték… A világraszóló antimagyar terror jegyében… mert elhallgattatnák… de itt még megvan a videán :
Petőfi Sándor – Élet vagy Halál ! – Kállai Ferenc szavalatában…
Erdőd, 1848. szeptember 30.
Ma már…
Egy másfél ezredév néz ránk itélő szemmel Atillától egészen Rákosiig...
Gyalunk e költeménye a szőke bús magyar víz hajlatánál született … Magyar Ember panasza a Magyar Folyónál… Éppen e napon …
Ó felhők, sokszor elnézem futástok – A Tiszánál a dél-magyar alkonyban … (Kép : Sz.)
A Tiszánál
Te még enyém vagy és enyém maradsz. A földemet elvették, de vizem még – Vér és könny úszik benned s annyi emlék – Híven kitartasz, mint a gyász s panasz.
Te még enyém vagy és velem haladsz… A házamat elvették, drága társam A búcsúzásban és a bujdosásban, Velem maradsz te és magyar maradsz !
Te még enyém vagy és testvér velem. Az emberek oly messze, messze estek. Az emberek ma nem minket keresnek, Mi dúdoljunk s haljunk meg csendesen !
Juhász Gyula 1923 őszén…
A Tiszánál– Először a Pesti Napló 1923 szeptember 30.-ai számában jelent meg.
Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!
