www.ujszeged.hu
2026. Szelek hava (Április) 27.-e - Zita, Mariann neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Újszeged logo

Hírlevéltár

2026-02-24 - HAMVAZÓSZERDÁTÓL HÚSVÉTIG – Böjtben

Hamvazószerdától Húsvétig – Böjtben

A Nagyböjt az egyházi évben hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő, Jézüs negyven napi böjtölésének,
majd kínszenvedésének emlékezetére szentelt negyvennapos időszak.

Kisebb megnevezett egységei: hetei, vasárnapjai, ünnepei is vannak.
Bálint Sándor, a legszögedibb szögedi 
Karácsony, Húsvét Pünkösd könyve nyomán
érdemes e hagyománykörünket föleleveníteni…

A régi idők böjti fegyelme igen szigorú volt.
A böjti napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad enni, és csak egyszer e(he)ttek napjában.
Bálint Sándor így ír erről: „Ennek az épületes, önmegtagadó életnek számos példája és nyoma maradt fenn népünk körében, mutatván azt, hogy a jókedvű áldozatban öröme telik. Akadtak még a múlt század végén is faluk, illetőleg paraszti közösségek, amelyek a halat nem számítva, csak növényi eredetű táplálékot vettek magukhoz. Még tejneművel sem éltek. Nem zsírral, hanem olajjal főztek. Annyira mentek, hogy a böjtös eledelek számára több helyen, még nem is régen, külön edényeket használtak. Kis-Zombor helyi hagyománya szerint a nagyböjt péntekjein még főtt ételt sem ettek.”

„A folytonos könnyítések (tej, túró, vaj, tojás) ellenére is a parasztság a múlt századnak (a XIX. századnak) szinte a végéig mégis csupán halat és olyan eledeleket fogyasztott, amelyeket – mint a szegedi nép mondja – csak a harmat nevelt, tehát növényféléket. Ezért mondogatják az enyhítéseket visszautasító öreg tápaiak: könnyű a bűt (böjt) túrún, kinyérön – vagyis nem hiányzik belőle az önmegtagadás.”

Bálint Sándor így írt: „Az ország több vidékén voltak, akik a házasélettől, dohányzástól is megtartóztatták magukat. Nem nyiratkoztak, nem borotválkoztak.”

Nyilván hajdani kultikus háttere van annak a jámbor gyakorlatnak, hogy a szegedi, kalocsai tájon a hagyományőrző asszonynép között sokan akadnak, akik a nagyböjt péntekjeit, különösen pedig a nagypénteket három, esetleg hét szem búzán tartják meg. Emlegetik, hogy Patosfán némelyek még a század elején is a nagyböjti szerdát, pénteket, szombatot három szem búzán meg vízen böjtölték meg. Mint mondogatták, Jézus is így cselekedett a pusztában.

„Az egész böjti hagyományrend korunk nagy gazdasági és társadalmi változásában, világnézeti forrongásában gyorsan pusztul, és hovatovább a maga aszkétikus erkölcsi szándékaiban a múlté lesz” – írta Bálint Sándor.

Hamvazószerda a nagyböjt kezdete, első napja. 
A szegedi eredetű Lányi-kódex (1520) is böjtfogadó szerda néven emlegeti. E napon mise előtt van a templomban a múlt évi virágvasárnapi szentelt barkából keletkezett hamu megszentelése, utána pedig a hamvazás. A hamu a bűnbánat szimbóluma már az ószövetségben is. De bizonyára már jóval azelőtt is bábéli eredetében. Az őskeresztények a töredelem jeléül hamuval hintették meg magukat. A nyilvános bűnbánat ugyanis a nagyböjt első napján, hamvazószerdán vette kezdetét. A nagy bűnösök mezítláb, zsákszerű vezeklő ruhában, a templom kapujában várták a püspököt, aki a templomba vezette őket. Eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt. A hívek közül azonban sokan csupa alázatosságból szintén meghintették magukat hamuval.

A nagy eszem-iszom emléke az ismert farsangi mondás is: Inkább a has fakaggyon, mintsem étel megmaraggyon.

A nagyböjt következő, második hete, amiben most vagyunk, illetőleg a vasárnapja (Reminiscere) a Döbrentei-kódexben böjt másod vasárnap, Telegdi Miklósnál, továbbá Bujákon nevetlenvasárnap. Tápén guzsahét, guzsavasárnap, Szakmáron guzsolóhétguzsolóvasárnap, Hangonyban vitérhét, vitérvasárnap, Győr vidékén torkoshét, illetőleg torkosvasárnap, Kresznerics szerint világoshét, mert ennek vasárnapján az evangéliumi szakasz Urunk színeváltozásáról szól...

Hamvazószerdától Húsvétig – Böjtben





Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!

 

Péter László: Mindenkor csak feléd nézek, Szeged

Magyarország felszámolása

Mr. Trianon

JAAP SCHOLTEN - Báró elvtárs

Oláh Miklós: Fejezetek a szegedi várbörtön történetéből

10 nap az Iszlám Államban

Harmatszedés égi mezőkön

Szilágyi György: Tápé, a szegedi városrész

Lengyel András: „Közkatonái a tollnak...”

Mária román királynő párizsi követsége

Veress D. Csaba: A szegedi vár.

Bogár László - Lefelé a létezés lejtőin

Raffay Ernő - Szabadkőműves béklyóban Ady Endre

Tóth Béla: Elhantolt hegedűk

Péter László: Radnóti Miklós

Móra Ferenc: Írások Csókáról

Wolf Schenke - A sárgák háborúja

Ha Isten velünk, ki ellenünk?

Mé piros a gólya csőre?

Kenyér és Bor