2026-04-25 - Férfiat énekelek…

Férfiat énekelek… – Kerek száz esztendeje

Szelek havában száz esztendeje, éppen e napon született meg Gyalunk e remeke…

FÉRFIAT ÉNEKELEK

A Dugonics Társaság Széchenyi-ünnepére

Férfiat énekelek, lantom új dalra fölajzom,
Áhitat és kegyelet rózsáival ékesitem föl
És sarut oldva jövök antik mértékkel adózni
Annak, akit költők minden koszorúja megillet.
Mert maga vátesz volt, tisztán megmondva jövendőt,
Melynek fölragyogó napját Ő hozta nekünk el
S szörnyeteg árnyaival küzdött, aggódva, remegve.

Ódát érdemel ő, nem is ódát, ünnepi himnuszt,
Pindaroszi szavakat, melyek árja egekbe csapódik
S múló gyászokon át az örök fény ormait éri.
Ó de ma oly fájó nagyságra tekinteni mélyből,
Csonka világunkból fölnézni ily nagy egészre,
Törpék harca közül Atlas vállára meredni,
A hazai földnek gondját, aki bátran emelte
S hogy mégis mozog, ezt vallotta, hitte halálig.
Ó mily vátesz is ő: mély, bús pusztába kiáltó,
Századok éji ködét föltáró tünde szövétnek,
Mely a jövő hajnalt várván, virrasztva elégett.
Férfiat énekelek, ki a restül álmodozó hunt,
Messze kelet népét tettekre ragadva vezette
Tétlen tengésből diadalmas eszmei harcba !
Hol van most a magyar és hol van most a vezérlő,
Merre megyünk, meddig, vereségek népe, fejetlen,
Meddig paskol még bennünket a gyász s a gyalázat ?

Férfiat énekelek s remegő lélekkel idézem
Isten tűnt remekét, elszállt lelkét a magyarnak.
Őt, akiben szerelem üdvösség s kárhozat egyben
Élt e honért s népért s inkább omlott el a téboly
Szőnyegein, ám nem nézhette fajának elestét.
Döbling : rácsaidat megrázva figyelte vak éjben
Távol népe jaját, puskáknak tompa zenéjét,
Mint a magyar puszták rab oroszlánsarja, homályos
Emlékek s álmok pirkadtak néha agyában
Régi diétáról, új hídról, büszke folyóról,
Mely laza gátokon át harsogván törtet előre
És a szabadságnak tépett zászlója taréján.
Ó hány végtelenül ólmos és lassu napod múlt
S néha a méla magyar Bánát költője, a bomlott
És szilajon zokogó Lenau cincogja füledbe
Az eltűnt éden, vesztett föld síri keservét
S az idegen zsarnok pandúrja kutatta a titkod !
Én, e kései kor elfáradt lantosa, íme
Száz év tűnte után hívlak, jőjj el, soha jobban
Nem várt férfit e táj, soha inkább hőst, aki alkot
És e szörnyű kaosz szennyes vizein lebegő nagy
Lelke szaván ismét élet lesz s új Magyarország !

Szeged, 1926 április 25.

Férfiat énekelek… – Először Gyalunk a Dugonics Társaság Széchenyi-ünnepén vasárnap szerepelt vele 1926 április 25.-én,
ahol erre az alkalomra írt költeményét olvasta föl. Ezen az esten Móra Ferenccel együtt szerepeltek.
Móra a Szeged Széchenyi korában tárcáját olvasta föl.

Férfiat énekelek… – Először írásban csak 2 év múlva a Széphalom 1927. évi 1-3. számában jelent meg,
majd utóbb a Fiatalok, még itt vagyok kötetében (57-58.o.)…
Péter László gyűjtésével került a Juhász Gyula Összesbe 1963-ban.

Szegeden talán a Széchenyi-szobrunk táján, a közkert tükrében, a Városháza táján…
a Széchenyi-térre illik leginkább e szögedi születésű Juhász Gyula költemény.

Az Ország minden pontján fogunk hasonlókat fölállítani…

A Költeményes Magyarország tervezetben verseket helyezünk ki, hogy honfitársaink szivébe ivódjon a Magyar Vers !

A hazafias nevelés új áramát kívánom beindítani,
hogy züllött horda helyett újra Nemzet legyen a Magyar !!!

Férfiat énekelek… – Kerek száz esztendeje < Nyisson ide !

Aki pedig ősibb magyarokról kíván hallani, azoknak itt van 101 évesen ...

Mikor Koppányt, az utolsót,
Vitték büszke Esztergomba,
Halottan is kimagaslott
S fölnézett a Csillagokra.

Sírt a Föld, amerre mentek,
Sírt az Ég, amerre jártak,
Virágai, Csillagai
Hervadoztak Ősi Nyárnak.

İdegeni lovagoknak
Tüzes vassá vált a páncér,
Magyar máglyák mind kihunytak,
Kár ezután ennyi lángér’.

Szüzek sírtak és a vének
Vérharmatos sebe áradt,
Ázsiai messze rónák
Kútfeje is mind kiszáradt.

Messze sírok fölzokogtak,
Messze kanca fölnyerített,
Vörös lőn a Hold s a dombon
Száz lidércnek lángja intett.

Esztergomban kiszögezték
Négy világtáj fele testét,
Észak, Kelet, Nyugot és Dél
Dögmadara mind kikezdték.

Magyar İsten, Öreg İsten
Nézte némán, ült az Égben.
Koppány lelke szállt a szélben,
Szállt az éjben, szállt a Fényben…

Szállt a Földre, szállt a Vízre,
Szállt Szivekbe, szállt Jövőbe.
İgric ajkán halhatatlan
Sóhajtásunk lőn Belőle !

Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!