Irattár
Rácz-ház ( Nyíl u. 43.) napsugaras ház
2010-09-01
Alsóváros, Nyíl u. 43. Rácz-ház
Napjainkban zajlik az Alsóváros, Nyíl utcai egykori műemlék-együttes egyik viszonylag jó állapotban fönnmaradt, napsugárdíszes oromzatú épületének új funkcióba való helyezése. Ez esetben az eredeti indító szándék egy 2005-ben elkövetett, a helyi értékek, a Szögedi nemzet című alapvető kötetek szerzője emlékének kárára elkövetett, mérhetetlen erkölcsi kár utólagos flastromozása. Bálint Sándor nemzetközi néprajztudósnak alsóvárosi szülőházát születésének centenáriuma napján elbontották.
A módos paprikakofa-porta, amelyben megfordult a 20. század országos hírnevű értelmiségének színe-java, önmagában is a városrész egyik reprezentatív eklektikus házaként védelemre érdemesült volna. A sors iróniája, hogy a településrész épített értekei védelmében oly sokat tett tudós ily módon is osztozott az alsóvárosiak sorsában.
A szegedi városvezetés utóbb egy napsugárdíszes oromzatú házban kívánt Bálint Sándor emlék- és egyben kutatóházat kialakítani. Ily célra szemelte ki e Nyíl utcai műemlék épületet. Azonban az alapötlet mentén túlburjánzó tervek hamarosan kinőtték a terület nyújtotta lehetőségeket. Mostanra már nyilvánvalóvá vált, az épületben valamiféle „napsugaras alkotóház" kialakítására nyílik lehetőség; e téren is van adóssága a településnek. Fontos, hogy a műemlék épület a hozzá legközelebb álló funkcióban hirdethesse az „alsóvárosiasság" értékeit.
Története: A 367 □öles - 19 m széles és 70 m mélyen hátra nyúló - telek utcafrontja bal oldalára Rácz József építtetett földszintes lakóházat. (Az építési iratok adatai nem kerültek bevezetésre az Építési Törzskönyvbe, ezért azok nem utolérhetők.) A földműves ember háromosztatú háza 1880-ban, a nagyárvíz után elsőként épült meg az utcában. A faoszlopos ereszalját - kissé még meg is szélesítve - 1903 előtt már beépítették egy második szoba számára.i
Az építtető fia, az 1885-ben született Rácz Kálmán négyholdas törpebirtokát két-három hold bérelt földdel és egy hold paprikaföld feles művelésével toldotta meg.ii
Közvetlenül a lakóház mögé özv. Rácz Józsefné istállót és kocsiszínt készíttetett Szabó Antal építő rajza alapján 1903-1907 között, amikor is - második kérelemre - azzal kapott engedélyt, hogy „köteles a melléképületet szilárd anyagú tűz és végfallal ellátni és a terven pirossal jelzett az istálló szennyvizének levezetésére csatornát és cement falazatú ürgödröt építeni". Ekkor az udvar átellenes sarkában kukoricahombár állt.
Közben, 1906-ban a tulajdonos falazott, utcai kerítést is emeltetett. 1906-1908 között - az istállót és a kocsiszínt megcserélve - az istálló megnagyobbítása végett az udvar felé toldalékot illesztett hozzá Csala János építő rajza alapján.
1910-1913 között magának az utcai, zsindellyel födött lakóháznak az átalakítása és kibővítése került sorra. A hozzá való tervet Móra János építőmester készítette, amely szerint két darab szoba-konyhás lakásra osztották a házat a folyosó túlsó végének kiszélesített beépítésével. Az 1910. február 10-én kelt kérelemre március 3-án született meg az építési engedély azon föltétellel, hogy „tartozik azonban a tetöt tűz mentes anyaggal födni". Ezt nem tartotta be az építtető, mivel az 1913. január 20-án ismételten azon kikötéssel adták ki a használhatási engedélyt, miszerint a „tulajdonos tartozik 60 nap alatt a tető héjazatot tűzmentes anyaggal kiváltani". Az utasítás teljesítésére a rendőrkapitányi jelentésből tudhatóan április 7-ig nem került sor.
Négy nap múlva a városi mérnöki hivatal véleményezte a helyzetet:
... újonnan kibővített utcai földsz. lakházának az új toldalék rész feletti zsindely fedését tűzbiztos fedőanyaggal nem váltotta ki, minthogy azonban az ujonnan kitoldott, utcai lakóház teljesen zsindellyel s az új toldalék rész nagyrésze a régi nyitott folyosó elfalazásával készült, úgy hogy a régi épület zsindely fedele az eresznél csak egy méternyi szélességben toldatott ki, ezen keskeny fedélsáv zsindely fedele meghagyható lenne.iii
Az 1963-ban műemléki védelem alá helyezett lakóházat 1986-ban még a Rácz család lakta.iv Juhász Antal a város három legjellegzetesebb, napsugárdíszes oromzatú háza egyikeként ezt az épületet mutatta be.v
Leírása: A 14,82 m hosszú, eredetileg hagyományos, háromosztatú parasztház helyiségei - szoba, szabadkéményes konyha, kamra - a faoszlopos ereszaljáról nyíltak. Először a tornácnak az utca felőli részét építették be, kissé megszélesítve, szoba számára. A szélesítést az tetősík enyhébb hajlásszögű megtörésével oldották meg. Az épület második bővítését a tornác túlsó végének - szintén a tornácnál szélesebb beépítésével végezték. A korábbi kamrát ettől fogva szobaként használták, ezen toldalékból lett az új kamra. A tornác első része a továbbiakban egy másik konyhaként szolgált; a lakóház így két családnak tudott otthona lenni. A tégla lábazat fölött a 48 cm vastag falakat vályogból rakták.
Az utcai homlokzat jellegzetes és szépen fönnmaradt elemei az egységes, méreteiben és formájában hagyományos, archaikusan kifelé nyíló ablakok 2 + 1 elrendezésben, szerény vakolatszegéllyel. Tiszta és nemes egyszerűséget mutat a homlokzat fehér, sima fala az oromzat és az ablakok patinás barnaságával.
A másfél traktus szélességű, napsugárdíszes oromzat zsalugátersávja maga is visszafogott szerkesztésű. Hat rekeszből áll: négy gérbéllést fog közre egy-egy legyező. A napsugármotívum közepén négyszögletes a kis szellőzőnyílás. Az oromzatot alulról szintén egyszerű, hullámos csipkézet szegélyezi. A tetőt szalagcserép födi. Az épülethez - kevéssé illeszkedő módon - szokatlanul magas, zöldre festett bádogkapu csatlakozik.
Az elöljáróban vázolt tervek vélhetően használható és céljaiban méltó funkcióba helyezik ezen műemléket. Az előkészületekből azonban már látszik, hogy ez esetben is jellemző a mérték- és léptékidegen gondolkodás. Miként a beruházó, akként a tervező is képtelennek látszik a népi építészet nyújtotta keretek szintjére ereszkedni. Úgy tűnik - valami közelmúltban kialakult, és azóta ébren tartott, zsigeri reflexből - sokan képtelenek elviselni a rendezett, nem agyonzsúfolt, tágas beltelek látványát. Ugyancsak képtelenek a népi építészet praktikus térhasználatát, szükség hordozta morfológiáját megérteni. A szabadon álló területre holmi utólagos, többszintes, szupermodern, önmegvalósító „kreálmányokat" álmodnak. Az értékét egyszerűségében hordozó, népi épület szintjén pedig azt gondolják, hogy itt az ideje valami nagyot alkotni. A „mega" beruházásokhoz szokott s e téren tapasztalatlan szakemberek az evidenciák tisztázására szakértők sorát sorakoztatják föl. Félő, hogy amire a valós kivitelezésre sor kerülhet, elapadnak az anyagi források.
Mindezek ellenére higgyük el, hogy ha az eredeti cél nem is teljesül be - legyünk őszinték (szakmai körökben, úgy gondolom, ezt megtehetjük), a kiválasztott épület arra nem is alkalmas -, megvalósulhat a sokak által évtizedek óta hiányolt alsóvárosi Napsugaras Tájház.
i T. KNOTIK Márta 1986/a.
ii JUHÁSZ Antal 2000/a.
iii CsML Ép. Tk. 12978/903, 2646/906, 806/913.
iv T. KNOTIK Márta 1986/a.
v JUHÁSZ Antal 2000/a
