Hírlevél

Dr Péter László (a helytörténész professzor) és Dr Szabó László (a terület képviselője) levélváltása: Minek is nevezzük Dél-Újszegedet?

Dr Péter László (a helytörténész professzor) és Dr Szabó László (a terület képviselője) levélváltása:

Királica rácul, vagy Királynérét(je) magyarul ?!

Ligetfürdő helyett mi egyéb? És miért egyéb?

Érthetetlen ez a névváltoztatási düh. Mindent újra akarunk elkeresztelni, s lehetőleg minél kacifántosabb és terjengősebb névvel. Nem volt jó az új híd meg a régi, lett Bertalan Lajos híd meg Belvárosi híd. Nem jó a már hagyományossá vált Ligetfürdő, reklámcélokból pályázatot hirdettek rá, s a mai, szeptember 4-i Délmagyarországban olvasom: „282 névjavaslat érkezett a fürdőkeresztelőre”.
Pályázat nélkül döntöttek valakik, ez nem derül ki a Délmagyarország szintén mai tudósításából, hogy Dél-Újszegedet, a hajdani kenderszövőgyár környékét, Tisza Parknak nevezik. Miért park az, amelyen hatalmas áruház épül?
Ennek a területnek fél évezredes neve van: Nagy-Királica. Dugonics András írta az Etelkában (1788), hogy a magyarok a mai Újszegedet Királyi térnek, a szerbek Királicának nevezték. A szerb eredeti: kraljica ’királynő’. A turkológus Fekete Lajos (1891—1969) mutatta ki, hogy qralica néven a történeti irodalom a lengyel Jagelló-házból való Izabella királynét (1519—1559), Zápolya János feleségét nevezte. Egy 1550 körüli török összeírásban Szeged qralica vil?yeti ’a királyné területe’ néven szerepel.
Bálint Sándor Szegedi szótára (1957) szerint a Temesvári körúttól a Maros torkolatig terjedő part menti rész volt Kiskirálica, a többi, a nagyobbik rész Nagykirálica.
Fél évezredes hagyományt őriznénk meg tehát, ha Újszegednek ezt az újjáépülő részét ismét Királicának neveznénk. (A Nagykirálica egyrészt fölösleges lenne, másrészt a nagy jelző a használatban úgyis lekopna.) Izabella királyné hagyománya sem szégyellni való. János király halála után, 1540-ben fiának, a csecsemő János Zsigmondnak gyámjaként Fráter Györggyel, Petrovics Péterrel és Török Bálinttal ő lett az ország kormányzója. Miután 1541-ben Szolimán szultán csellel bevette Budát, Gyulafehérvárra tette át székhelyét. Fráter György ugyan 1551-ben I. Ferdinánd javára lemondatta, s ő hazatért Lengyelországba, de Fráter György halála után, 1556-ban a főurak visszahívták, s ő Kolozsvárott János Zsigmond nevében újból átvette a hatalmat. Ezzel vált el — 1848-ig, az unióig — a későbbi erdélyi fejedelemség a királyi Magyarországtól.
Nem valószínű, hogy az Izabella híd névadója ő lett volna. Némelyek szerint a híres városatya és ügyvéd, Pillich Kálmán húga, a városi főszámvevő Fajka János (1849—1921) felesége, Pillich Izabella (1852—?) lett volna; ez a nagy időbeli különbség miatt valószínűtlen. Mások szerint a névadó Izabella (1856—1931) Habsburg főhercegnő lett volna. Ez utóbbi a valószínűbb, mert a híd építésekor (1935) a Várost vezető Pálfy József (1874—1944) polgármester legitimista, Habsburág-barát volt. Patzauer Dezső az Anna-vizet a lányáról (a mai Torontóban élő Patzauer Annáról [*1926]) nevezte el (1938), de Pálfy ezt nem tudta, és azért gratulált neki, mert azt hitte, hogy Habsburg Anna főhercegnőről…
Bizonyára némelyeket zavarna a Királica szerb eredete. Semmi okunk tagadni a török idők alatti szerbség jelenlétét tájunkon, s őriznünk ennek nyelvi örökségét. Hiszen a mi történelmi érdemünk, hogy akkor (is) befogadtuk a török elől menekülőket. Sőt: ezzel mutatunk példát, hogy a mai Szerbia — a Vajdaság és a Bánság — hogyan ápolja (ez fölszólító mód!) múltjának magyar történelmi, irodalmi, nyelvi hagyományait.

Péter László

* * *

Tisztelt tanár Uram!

A Királica eredeti neve a Borovszky térképen "Csilye"! (Ezt már Neked korábban is figyelmedbe idéztem.) Magyarabbul is hangzik. 

Hogy ez a "Csilye" honnan van, mit jelent, majd megfejti valaki, nálam ebben tudományosabb!

De... Engem bizony nagyon zavar a rác (idegen szóval "szerb") név magyar területen...
(A rácokat is zavarja a magyar, pedig ott ők a bitorlók, a megszállók, a megnyomorítók.)

Nándorfehérvár rác "Beográd", vagy óbolgár "Belgrád" nevét se bírom kimondani...
Nekem jó és épp elég a magyar "Nándorfehérvár"! Szép név és még szebb emlékezet.
De hogyan is nevezzük Dél-Újszeged még beépítetlen területeit?
"Királyné mezeje", "Királynérét(je)" vagy egyéb... (Izabella királyné rétje, vagy mezeje)
Egészen biztos vagyok benne, ha keressük, meg is találjuk majd a korábbi magyar nevet is a rác ragadvány helyett... (amely talán éppen a magyarból lett tükörfordítva, vagy elértve...)
Ahogyan írod: Volt is magyar neve! "Dugonics András írta az Etelkában (1788), hogy a magyarok a mai Újszegedet Királyi térnek, a szerbek Királicának nevezték." Nekem jó, amit Dugonics magyarul írt, nekem nem kell helyette újkeletűbb, erőltetett rác elnevezés!

Ezen bizonyosan vitáznál velem, de ami ennél sokkal fontosabb:
Beszéljünk az indítékodról!

Mi is ez a "névváltoztatási düh" a jólcsengő "Ligetfürdő" esetében?
Ugye, tudjuk, hogy az új névadás nem más, mint "politikai marketing"!
(Csúnya és szándékoltan idegen szó, ez is leigázásunk egyik fegyvere... elveszik, elveszejtik a nyelvünket, és már abban sem élünk többé!)

"Fürdőkeresztelő"-ről enyhe túlzás beszélni, hiszen nem sok keresztény mozog ezen beruházás tájékán... Csakis az anyagi javakban hívő pogányok annál inkább! Legyen csak "névadó ünnepség", vagy csak egyszerűen "névváltoztatás", esetleg "néveltörlés", így gyökértelenítés...

De minek is ez a politikai gőzhenger az eszement új névadásra?
Az elkótyavetyélt, idegen kézre juttatott fürdő, meg a szétvert jellegzetesen íves betonszerkezet helyére ökrendett otrombaság modern tálalása pozitív színezetben a modern reklámterror legaljasabb eszközeivel. Irány a totális diktatúra, ahol néhány bolsi báró összelopott gigantikus vagyona és akarata alatt nyög majd az egész ország... Bocsánat, az egész Csonka! Hiszen ez a maradék csonka harmad nem ország, mint tudjuk...
Miniszterelnökünk is rendre a legmocskosabb jelzőkkel illeti. (bár ő nem a csonkasága miatt)

Tehát a névváltoztatás szándéka nem elvi kérdés, és különösen nem igényel helytörténészeket, de még helyfi (lokálpatrióta) gondolkodókat sem, hiszen a távlati cél nem más, mint az agymosott embertömeg és a totális birtoklás! A totális és totalitárius hatalom!
Ezért kell elvenniük régi, eredeti neveinket is!

Ez a névhamisítás remekül mőködik, és már eddig is működött. A kisantant 88 esztendő alatt így "tisztogatta", de találóbban inkább "piszkolgatta" át az agyakat, és takarította el a magyar nemzeti gondolkodást is. Például tudatosan sulykolt oláj (ez az "oláh" szó szögedi megfelelője) nevekkel tüntetik el Erdély maradék magyar nyomait... Fölvidéken tótok, Délvidéken rácok... - a névmásítás lelki fegyvere (a zsigeri terror) mindenütt kiválóan működik!

Agymosás a névváltoztatásokkal!?
Ezt tette a magyarüldöző bolsevik diktatúra is "Sztálin-sétány"-aival, "Lenin-körút"-jaival, "Marx-tere"-ivel, "Engels utcá"-ival, meg "Roosevelt tere"-ivel is...

Csak ahhoz nem vagyunk még szokva, hogy a módszerváltás nyomán a maradék Csonkában is - a szabadság örve alatt - közigazgatási, meg politikai erőszakkal mázolják át megszokott neveinket...

Most eljött ennek is az ideje!

Szebb Jövőt!
kíván
Tisztelettel:
Dr Szabó László
Szögedi Védegylet

U.i.: És miért is "Tisza Park" egy "Kendergyár" helyére tervezett adómentes multináci bevásárlóközpontja? Hát ez bizony érdekes történet! És részese vagyok!
Ha volna valódi várostervezés és városfejlesztés Szegeden és lennének egy ilyen jelentőségű Városra igazi nagyívű fejlesztési tervei a városvezetésnek, akkor itt egy vadonatúj városrész tervei bontakoznának ki. Az Alsóváros tükörképi területén beépülő városrészt nemigen tervezi senkise. Magam többször javasoltam, hogy legyen csak kerek az a körút, meg lehetne rajta akár egy sugárút is! Ha már 129 esztendeje ilyennek (körutasnak, meg sugárutasnak) indult el az Újjászülető Szeged tervezése Lechner kezei alatt...
Jelen balvezetésünk eredetileg álmodott ide egy kissé talán fellengzős nevű "Tudósváros"-t, de az a terv hamar eltűnt egy külföldi befektető ragadozó mancsa alatt...
Az utolsó millenniumi szép csarnokra védettséget kértem, mire neki is küldték a bulldózert! A többi szocreál vackot csak később pusztították el. Elsőnek az értékeket! Hogy ne lehessen mihez ragaszkodni többé! Ez minden leigázó logikája...
De ha takarítottak, hát most tiszta a terep! Most először a Város történetében üres a dél-újszegedi terület és akár körré is lehetne zárni végre a körutunkat. De nem! Mert a külföldi telke úgy egy milliárddal kevesebbet érne! Azt meg nem lehet! Megjegyzem, az én házam is ezen a tájékon van, de én vállalom a körút normális íve mellett az ingatlan értékének csökkenését is! (Ezért Solymos alpolgármester azzal gúnyolódott, biztosan majd szobrot állítanak nekem ezért...) De… Igenis, a körút szögletes lesz, és kívülről kerüli majd az üres területet, hogy ferdén ívelhessen a folyón át, mintha kikerülne valamit! (a "befektető" latarolt, gazos telkét)
De jöjjön végre a név ügye!
A bazáruház ("bevásárlóközpont") eredeti neve EU-csatlakozásunk beteges révületében "EURO-Park"-nak indult, mire módosító indítványban is javasoltam: A Tisza partján lehetne legalább "Tisza-Park"! Bevallom a "Park" szóval még engem is megvezettek! De ez már csak szokásuk! Létezik már hasonló nevű (jellemzően nem éppen parkos, inkább csak parkolós) áruházuk...
Mentségemre legyen mondva első még épeszű gondolatom és javaslatom "Kender-áruház" volt! Hiszen a Kendergyár helyére tervezték, és akkor még állott az a gyönyörű csarnok, amelyet Európa bármely más országában meg is mentenének (képe a www.ujszeged.hu honlapon). De mostanság nem kell szaggassunk magunkat a bazáruház neve miatt, mert lecsúszó gazdaságunkban, nekik most itt nem üzlet boltot nyitni...
Nevezhetjük a területet átmenetileg magyarul akár "gaztenger"-nek is!

Javaslom még e témához figyelmedbe és mindenki figyelmébe
Borvendég Béla „Heavy stex” című írását

* * *

Borvendég Béla: Heavy stex

Az eredeti cikk itt olvasható >>


Nem csak Újszeged, de az egész város csúszik még hátrább a városvezetés minden sumákságra nyitott bátorsága miatt. Ugyanis a város egyik - talán legnagyobb és megújíthatatlan - erofőrrása a saját területe, tehát a vezetés színvonalának buherálhatatlan mérlege, hogy ezzel miként gazdálkodik?

Előzmények
1879-ben a Tisza rátört Szeged városára. A várost jószerint órák alatt a szennyes árba rogyott. Ferenc József - az apostoli király és császár - szinte azonnal a helyszínre érkezett és látható megrendüléssel szemlélte a vasúti töltés magasából a még mindig dereglyékben kuporgó szerencsétleneket.
„Szeged szebb lesz, mint volt” - jelentette ki állítólag, és komolyan is gondolta. Abban a időben még nem volt divatban a dübörgő, ámde fedezet nélküli, üres ígérgetés.
Hamarosan megérkezett Szegedre Lechner Lajos kormánybiztos, aki meglepően rövid idő alatt - köz-megegyezéssel - átszabta a várost. A legfrissebb nyugati minták szerint. Az átépítés kiállta az idők próbáját. Túlélte az első világháborút, túl a trianoni amputációt, és túl a kommunista félrefejlesztés nekirugaszkodásait is. Még az egyetemépítő, utolsó magyar nemzetben gondolkodó kultúrpolitikus, gróf Klebelsberg is hozzá tudta tenni saját városformáló elgondolásait.
Lechner hibája, vagy sem - ma már mindegy! - Újszegeddel nem sokat foglalkozott.
Az egykori hajóhíd helyén persze épült állandó híd. Rajta csilingelő villamos csattogott ki egészen az újszegedi állomásig, ahonnan Makóra, Aradra, Temesvárra vitte a gőzös vontatta szerelvény azokat, akik csak itt, Szegeden és az innenső parton váltották meg a jegyüket. 1944-ben azonban ezt a hidat is, meg a vasútit is felrobbantották. A közúti helyett új épült, a vasúti emlékét azonban ma is csak pillércsonkok őrzik, és persze megszűnt a határon túli vasúti kapcsolat is.
Paradox módon Újszeged a kommunista rendszerben lett valódi városrész. Ámde a szigorú tervgazdálkodás nagyobb dicsőségére lényegében komoly, átfogó fejlesztési terv nélkül lett azzá. Az átmenő forgalom keresztül préseli magát rajta, de ma sincsen alközpontja, s odaveszett egykori zöld jellege. Még a Ligetből is kiharapták szinte a felét. Mindamellett nélkülözi mind a városi közintézmények értelmes hálózatát, mind a nyilvános és urbánus közösségi tereket.

És ma?
Eddig a helyzet ilyen felemás volt. De hamarosan minden meg fog változni. Nem csak Újszeged, de az egész város csúszik még hátrább a városvezetés minden sumákságra nyitott bátorsága miatt. Ugyanis a város egyik - talán legnagyobb és megújíthatatlan - erőforrása a saját területe, tehát a vezetés színvonalának buherálhatatlan mérlege, hogy ezzel miként gazdálkodik?
1879-ben a várost a Tisza támadta meg. Kivédhetetlenül, hátulról, de korántsem váratlanul. Az előrelátók már évekkel korábban is számítottak erre. A rövidlátó többség mégis inkább a derűlátó ígéreteknek hitt. Bár napjainkban ismét a folyó fenyegeti, ismét nem váratlanul, legalább nem felkészületlenül. Amire azonban nincs felkészülve, az a nálunk boldogabb sorsú országokból hovatovább kiszorított bevásárló központok áradata. Az amúgy is már megsuvasztott gát zsilipjeit a Nagy Pénzek őrzik. Azaz nyitják vagy zárják, saját rövidtávú érdekeik szerint. A Lechner idejében még igencsak figyelmes köznép pedig közben szunyókál. A fondorlatos gátőrök már fél évszázada kábítják, ha néha horkant egyet, bölcsődallal altatgatják.

Heavytex, meg a híd
Valaha az Újszegedi Kendergyár tekintélyes területet foglalt el a vasútvonaltól délre. Nem csak szépen megépített vöröstéglás ipari épületek álltak itt, hanem itt terpeszkedtek a kenderáztató tavak is. Az üzemet a kommunisták államosították, aztán bővítették, majd Heavytex néven privatizálták, és úgy fejlesztették vissza, hogy a hatalmas területet a jogutódok pénzzé tehessék, a pénzt pedig végül zsebre vághassák. Aminek most jött el az ideje.
A Dél-Alföldi Területi Tervtanács a közelmúltban tárgyalt két tervet, ami a régóta szükséges harmadik - déli - híd hídfőinek tervezett rendezésére készült. A tanács a két terv megvitatását összevonta. Egyrészt azért, mert bármilyen hídnak két hídfője van, s ezek egymással összefüggnek. Másrészt azért, mert a feladatot két tervező kapta ugyan, de a megbízó, a polgármesteri hivatal nem azonos tartalmú megbízást adott nekik. Az egyiket ugyanis határozottan arra utasította, hogy a Heavytex ingatlanfejlesztési tervét rajzolja be a tervébe. Amivel lényegében azt jelezte, hogy a városnak magának nincsenek naprakész fejlesztési tervei, és fenntartás nélkül alárendeli magát - azaz a város közösségét - a Heavytex önös érdekeinek. Azaz minden kritikát mellőzve azonosítja magát a volt üzem területét birtokló jelenlegi tulajdonosok érdekeivel.
A bírálat során ki is bújt a szög a zsákból. Egyrészt tisztázódott, hogy a Heavytex a területén egy cirka 70 000 m2 alapterületű bevásárló központot kíván megvalósítani. Ami az egész városszerkezetet érintő nagysága, látogatói és kiszolgálói forgalma miatt is megköveteli az érvényes szabályozási terv újragondolását és átdolgozását. Másrészt a tervben szereplő összevont vasúti és közúti híd javasolt helye nem csak városfejlesztési, de vasút-üzemi szempontból is módfelett aggályos és vitatható. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Uniós támogatásból itt megvalósítani szándékolt híd tényleges célja nem más, mint a Heavytex-telek piaci értékének feltornászása. Magyarán zaftos telekspekuláció a város kárára. Az már csak hab a tortán, hogy a Heavytex javaslata szerinti bevásárló gólem nem csak gátlástalanul pocsékolná a belvárosivá avanzsáló területet, a hatalmas térszíni parkoló nem csak építészeti szempontból elfogadhatatlan, de a környezetet negligáló primitív és építészetinek nem nevezhetű tömegalakítás egyszer s mindenkorra tönkresilányítaná Szeged idegenforgalmi szempontból kulcsfontosságú déli folyami kapuját.

Világos és egyértelmu tervtanácsi állásfoglalás
A tervtanács döntése tehát az volt, hogy mindenekelőtt a szabályozási terveket kell tartalmilag - és jogszerűen is - hozzáigazítani az új helyzethez, majd a feladat nagyságához és jelentőségéhez képest egy- vagy két-lépcsős - akár nemzetközi építészeti-urbanisztikai tervpályázatot ajánlatos kiírni a legjobb megoldás megtalálása érdekében. Ahogy ezt hasonló helyzetben minden demokratikus és értékelvő európai államban tennék. Hiszen itt már egyrészt az eredeti Lechner-terv módosításáról - illetve építészeti szempontból a Dóm tér kulturális értékéhez közel álló művészi vállalkozásról lenne szó.
Ezt az összefoglaló véleményt a jegyzőkönyv világosan és egyértelműen fogalmazta meg, megszívlelve az ombudsmannak a hírhedt kecskeméti Malom Centerrel kapcsolatos vizsgálati jelentését és ajánlásait. Ami ugyan a megvalósítás során elkövetett törvénysértések hosszú listáját rögzítette, de kifogásolta azt is, hogy ugyanaz a Dél-Alföldi Területi Építészeti Tervtanács a tervvel kapcsolatos elutasító véleményét nem fogalmazta meg az elvárható egyértelműséggel.
Többet ez a rangos testület nem tehetett. A Délmagyaroszág című lap mindazonáltal 2006. április 29-én a következőkről tudósított: „Jövőre kezdődhet az újszegedi bevásárlóközpont építése. Több tervváltozatot is bemutatott a városházán az újszegedi bevásárlóközpontot építő cég. Ezek azonban egyelőre titkosak.”
(forrás: Délmagyaroszág)

Titkos tervek
Hogy is van ez? A polgármesteri hivatal tehát nem csak fittyet hány a Tervtanács körültekintően megalapozott véleményére, de tanult is a kecskeméti példából. Abban az esetben ugyanis érvényes szabályozási terv ugyan nem volt, de az engedélyezési terveket azért láthatta a Tervtanács. Nem így Szegeden. Itt ugyanis nem csak a tervek titkosak, hanem a megbízott kivitelező cég által megbízott tervezők neve is az. A plánumokat tehát csak a polgármesteri hivatal vezetői láthatták. (Mintha még mindig a Varsói Egyezmény tagjaiként és annak utasítására terveznének itt egy „balsaja, agromnaja csokoládé gyárat”.) Hozzáértőt, építészt a bemutató közelébe sem engedtek tehát.

Ez az eljárás több oldalról tekintve is pökhendi és orrfacsaróan népi demokratikus. Nem csak azért, mert mellőzte a minőségi kiválasztás kézenfekvő megoldását, az ajánlott tervpályázatot, ami egy ilyen horderejű városfejlesztési építészeti feladat esetében minimumként elvárható lenne. De ráadásul a kulcsfontosságú feladatot azonnal a szintén titokban tartott kivitelező cég üzleti szempontjai alá is rendelte.

Figyelmetlenség? Naivitás? Bizony egyik sem! „ A város szépíteni akar az épületen, információink szerint a beruházás csak jövőre indulhat.” - írja a lap. „ Alaposan megváltoztatja Dél- Újszeged képét az a befektető, amely bevásárlóközpontot épít a Heavytex telkén. Az egykori szövőgyár területére hatalmas kereskedelmi központot, kisebb részben pedig irodákat tervez a Spar csoporthoz tartozó ingatlanfejlesztő kft. Több építésztől kértek előzetes vázlatot az óriás épületre, ezeket mutatták be a napokban a szegedi városházán. A Generál Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója lapunknak nem kívánt nyilatkozni, és azt mondta, a terveket sem hozzák egyelőre nyilvánosságra. Arra hivatkozott, hogy már van tapasztalata hasonló ügyekben, és ezért csak a végleges változatot teszik közzé. Egyelőre az egyetlen nyilvános terv egy előzetes egyeztetési anyag, amely a tervezett déli Tisza-híd újszegedi hídfőjének környékét ábrázolja. Ez megjárta a városi tervtanácsot is.

Csúsztatás No 1.! Tényleg megjárta a Tervtanácsot, amely azonban azt, alapos indoklással, el is utasította.

„Ezen Europark néven szerepel egy óriási épület - folytatja a lap -, amelyet a Temesvári körút folytatásában tervezett körút kerít. A bevásárlóközpont egy óriási tömb, amelyhez hatalmas egybefüggű parkoló csatlakozik.
„Egyelőre két klasszikus értelemben vett bevásárlóközpont muködik Szegeden. A Szeged Nagyáruház nemrég múlt 25 éves, bár a kapcsolódó fedett bevásárló utca, a passzázs csak a nyolcvanas évekre épült ki teljesen. A Szeged Plaza a 90-es évek jellegzetes terméke. Bár nem bevásárlóközpont, a két szegedi hipermarket is sok bérlőnek ad otthont. A városban növekvő vásárlóerő azonban újabb ingatlanfejlesztő céget vonzott Szegedre.

Maszatolás és púder
A Tervtanács többek közt ajánlotta, hogy végezzenek részletes vizsgálatot, ami tisztázná: fennáll-e a veszélye annak, hogy egy ilyen nagyságú új bevásárló központ létrehozása tovább csökkenti a történelmi városközpont urbánus vonzását? Hogy mit jelent pontosan a hivatkozott két szegedi hipermarket, azon lehet ugyan vitatkozni de tény, hogy jelenleg Szegeden már működik a Tesco, a Cora, a Metro, a Lidl, a Penny Market, az említett Szeged Plaza, és több olyan műszaki bevásárló központ is, mint a Praktiker, a MediaMarkt stb. A két meglévő belvárosi Nagyáruházról nem is beszélve. És nem számítva a későbbiekben említett, további két tervezett bevásárló központot. A városi közönség vásárló tényleges vásárlóerejét tekintve egy ilyen méretű új bevásárlóközpont a tisztességes verseny helyett nyilván arra jó, hogy kizárólag olcsó és hitvány minőségű, nagyrészt külföldi árukat zúdítson a városra, sőt a régióra. És hozzá a szellemi moslékot.

A lap imígyen folytatja „Nagy Sándor alpolgármester (SZDSZ) a beruházó cég vezetőjével áttekintette a terveket. Azt mondta: arra kérték az ígéretes elképzeléseket is bemutató céget, hogy tagolt, a folyó, a lakótelep és a tervezett körút felé is megfelelo homlokzatot mutató épületet tervezzenek.
Ehhez az előzmények ismeretében már kommentár sem kell. (Végtére a vízilovat is meg lehet tanítani repülni kellő lendülettel és változtatásra kész elszántsággal. Vagy ha mégsem repül, a szolgálatkész média elhiteti, hogy a közember csak azért nem láthatja, mert már a felhők fölött szárnyal...)

Koncepció van?
A megható alpolgármesteri gondosság legalább őszinte vallomás. Bevallása annak, hogy a városnak magának nincsen múltjához méltó és a polgárainak is bemutatható építészeti koncepciója. Elpárolgott az a miniszterelnöki ígéret is, ami a szóban forgó területen létesítendő Biopolisz létesítésről szólt és a szegedi idegenforgalom (azaz a Tiszapartok) fejlesztését kente a madzagra, a vasút lerajzolt fejlesztési igénye pedig köszönő viszonyban sincsen azzal a logisztikai központtal, ami a medencés kikötőre, a repülőtérre, az E5 autópályára és ennek Románia irányában történő folytatására támaszkodna, és amelynek alapkövét látványos külsőségek közt rakta le az előző szocialista miniszterelnök.
No de a feketeleves még hátra van!

Habosan
„(….) A város érdekét a szabályozási terven keresztül érvényesítik - áll a cikkben. Azaz előbb a beruházó döntse el, hogy számára mi a legkifizetődőbb, ezt az önkormányzat bizonnyal örömmel fogja elfogadni, ez lesz a szabályozási tervbe visszarajzolva. Azaz a kocsit fogják a lovak elé. Ámde ha pedig ez után netán bárki is kifogásolni valót találna a tervben, a Legfelső Bírósághoz fordulhat. Aztán már szüret! Sine fine da capo. Az önkormányzati határozatot ugyanis az sem űberelheti - a legújabban módosított Építési Törvény szerint.
No és a fekete leveshez hab is dukál. Az újság ugyanis imígyen folytatja: „Információink szerint a bevásárlóközpont építése jövőre kezdődhet el, hiszen addig a beruházónak még számos problémát kell megoldania. Például át kell helyeznie az újszegedi vasútállomást, hogy megnyithassa a vasúti töltést. (...) Ezen a részen lakóházakat is le kell bontani. Dél-Újszeged teljes átalakulása nemcsak a Heavytex telkét megvásárló cégtől függ. A város régi álma a déli Tisza-híd, amelynek megépülésére a város vezetői (épp aktuális polgármesterei) többször ígéretet tettek. Az ezzel kapcsolatos kommunikáció azonban zavaros, hiszen egyelőre nem tudni, hogy a jelenleg már közúti-vasúti hídként tervezett létesítményre hogyan és mikor lehet uniós forrást szerezni. Anélkül pedig a beruházás nem valószínű, hogy megvalósulhat.

Irány?
Szeged viszonylag kis károsodással túlélte a XX. század fordulatait Ámde úgy látszik, hogy azt a szabadrablást, amit napjainkban tapasztalhatunk, és nem egyszer „modern köztársaságként” manapság sűrűn reklámoznak, nehezen fogja megúszni. Nehezen, mert a jelző nélküli valóditól mi még olyan távol vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtol. És mint látható Kecskeméten - és most már Szegeden is -, éppen az ellenkező irányban menetelünk.

2006. 05. 02.
Borvendég Béla