Irattár
Vesszen a Dömötör!? Önkormányzati kezelésben van a pusztuló Árpád-kori épület
2006-05-02
Vesszen a Dömötör!?
A Dömötör-torony, avagy a „Dömötör” Szeged legrégibb álló épülete. Benne látható több mint 70 éve Aba-Novák Vilmos világhírűvé lett freskója is. Most mindkettő pusztul, romlik, végnapjait éli. A Dömötör torony, helyesebben annak tere Dömötör napján hajdan nagy lakomák és vigaszságok, a „dömötörözés” színtere volt. Ma istentelen, más idők járnak. A keresztelőnek kialakított 800 esztendős, ódon belső tér ma bakzó macskák fogadója, ürüléküktől szagló tanyája. Látványosságként mutogatni is szégyen, csonkamagyar szegénységi bizonyítvány…
Csodával határos, hogyan is élte túl e torony e 8 évszázadot. A többszörösen átépített Dömötör templomba építve, annak toronyelemeként vészelte át a középkort. A Dóm építésekor Cs. Sebestyén Károly szorgoskodott a megmentésén, oly gondossággal, hogy attól kezdve Móra Ferenc csak „Sebestyén-torony”-ként emlegette.
Legutóbb, éppen kerek egy esztendeje hívtam föl Szeged város polgárainak és a Város tulajdonosi bizottsága elnökének figyelmét a tarthatatlanná vált helyzetre. A Város ingatlanvagyonáért felelős városatya rögvest az „egyház”-zal „kívánta” rendbe hozatni a tornyot, mire is kénytelen voltam fölvilágosítani, hogy az Városunk tulajdona!
Azóta semmi nem történt. Ha csak az nem, hogy parkolót álmodnak az elvtársak a Dóm tér alá… Egy ilyen aláaknázó álommal kezdődött a Dömötör eddigi romlása is: Lett is belőle a színészöltöző, meg a Dömötört fojtogató betonszarkofág, mely lankadatlan áztatja szebb időket látott tornyunk falát. Az öreg érték, a pótolhatatlan kincs az „öntudatos szocialista fejlődés”-ben mit sem számított…
De hogyan is állunk épített értékeinkkel ma? Egy friss lendülettel talán most fölzárkózhatnánk akár Piliscsaba nagyközséghez is, ahol egy kicsivel több helyileg védett épület van. A különbség csak annyi, hogy az egy 7000 lakosú kedves kistelepülés, Szeged pedig egy megyeszékhely, egyetemi város, mely kérkedőn „régióközpont”-nak is hirdeti magát... (Eurorégiónk központja lehetünk, amíg a nálunk sokkal dinamikusabban fejlődő – nemzetellenes, beteg külpolitikánk nyomán már csak 7%-osan magyar – Temesvárral Románia nem csatlakozik.) Az is különbség, hogy a kis Piliscsabán a lakosok maguk kérték a védettséget házaikra, míg a „művelt” és „értelmiségi”(?) Szegeden ilyet hírből sem ismerünk. Az ellenkezőjét persze igen! A polgári minta ma e hitehagyott, rangjavesztett janicsár-városban nem divat! Fa-Botkát sem ér ma itt a helyfiség, a becsület…
Három éve kezdeményeztem egy átfogó fölmérést Szeged város épített értékeinek összeírására és védetté tételére. A jegyzék elkészült. A bármely vonatkozásában értékes, így legalább részleges védelemre javasolt épületek 1890-es köre Városunk balvezetését elborzasztotta. - Védetté? Városunk arculatát? Csaknem 1900 házat? (helyesebben homlokzatot, részletet, kaput, utcaképet) - Inkább egyet sem! Meg ne riasszuk „szegény”, elkapatott ingatlancápáinkat… No meg miféle „üzenet” lenne ez a választópolgárok felé?! Akiknek már az els? Vörös Terror (1919) óta tanítják: „… a múltat végképp eltörölni!” Ha valakinek pedig még kételye lenne, az „elvtársak” ma is teli torokból himnuszként zengik e sátáni strófát „MSzP-kongresszusaik” alkalmából: „… a múltat végképp eltörölni!”
Az „elvtársak” persze a balkáni mintát választották: Tomboljon az ingatlanpiac, hadd vesszen a szép, a magyar, és gyarapodjon csak a jellegtelen, otromba burjánzás, az arctalan „társasház”-rengeteg! Mint a nekivadult rosszindulatú daganat! A honi szocpol (a támogatás) is kezdettől ezen alapul: Aki elpusztítja a régit, kétszer annyi pénzhez juthat, mint aki az értéket, magyar arcunkat megtartani, öreg épületeinket fölújítani igyekszik…
Ezt nevezik a nemzetvesztő elvtársak „fejlődés”-nek! ők ettől „modern”-ek!
Indítványaim nyomán – tudatos késleltetésükkel többet is elveszejtve, de – végre védetté lett néhány utolsó napsugaras ház, a még állók egyhatoda! Gyors közbelépésemre megmenekült Szent-Györgyi Albertnek, Városunk egyetlen Nobel-díjasának villája is. Nem sikerült azonban megmentenem Bálint Sándor szülőházát. A törhetetlen keresztény hitéért és gerinces magyarságáért tanszékét is elvesztő néprajztudós egyebek közt a népi vallásosság és a szögedi hitélet kiemelkedő kutatója volt.
A város balvezetése – a Bálint Sándort életében is üldöző – vörös terror méltó örökén el is bontotta azt, igen kifinomult érzékkel éppen a „legszögedibb szögedi” 100. születésnapján.
A szülőház megmentésére irányuló indítványomat az „ejtőernyős” polgármester még a közgyűlés napirendjéről is levetette. De hát mit is számít a janicsár vezérkarnak Szeged bármely értéke? Ők nem szegediek, „gyüttmönt”-ként pedig ez nekik mind csak teher…
Jobban esik a pénzeltapsolás, a kozmopolita hinta-palinta
A Dömötört fölújítani „drága”! – Ezt mondják a „szakértők”. Hiszen nemcsak a toronyról van szó, ki kell szabadítani betonbilincséből, így azt a betonszerkezetet is meg kell bontani. Át kell így építeni a Dóm előterét, a jelenlegi játékteret, az elhibázott színpadot is. Erre pedig nincs pénz! Hogy is lenne? A megszorítások csonka országában…
Pedig gazdag ez az ország! De még mennyire! Lássuk csak! Portugália EU-csatlakozása után EU-s pénzből építette ki autópályáit és országútjait. De nem úgy a szocmagyar! Azok az adófizető, nettó-befizető(!) – vagyis az EU-nak is adózó – magyar polgárok pénzéb?ő építkeznek! Négyszeres áron! Erre telik. EU-csatlakozásunk oly sikeres volt, hogy gerinctelen balvezetőink honvesztő alkudozása eredményeként a – lelkét egy adag sörért és virsliért eladó – szegény magyar „polgár” fizetheti a gazdag, büszke francia asztalán az ötödik fogást. Az europaer, „baráti” franciák is belőlünk dömötöröznek…
Mi tudunk – ha kell – EU-s segítséggel 23 milliárd Ft-ból 8 rétegű alvállalkozásban, a kijelölt összeg 10-20%-ából is csatornát építeni! „Ügyes” ez a Város! Csak akarni kell! Merjünk kicsik, és „ügyesek” lenni! Ugye?!
Ha akarjuk, ha akarják a „vörös szentek”, bizonyára kerül pénz a Dömötör toronyra is. Jut belőle az elvtársaknak a levesbe is! Dömötörözhetnek belőle jó darabig. Nem sajnálom tőlük! Csak az az árva Dömötör… Tatár, török, labanc, majd szovjet rabigában nyomorgatott szülővárosom árva tanúja a „modern” janicsárok kezei közt el ne enyésszen!
Városunk legnagyobb országgyűlési képviselője, a Dóm altemplomában nyugvó, valóban „kultusz”-miniszter, Klébelsberg Kunó e túlélő tornyot keresztelőnek szánta…
Magam még reménykedem benne, hogy talán – ha fiaimat nem is, de – az unokámat már egy magyar korban, a megújult Aba-Novák freskó alatt, méltó módon, itt keresztelhetem…
Mikor ébredsz már, fogyatkozó magyar népem, drága „szögedi nemzet”? Mikor lesz már elég, lerázni az üldöztetést, letörölni a megaláztatást, …és mi kell még az ébredéshez?!
Dr Szabó László
a Szögedi Védegylet
elnöke
2006 Ígéret (május) havában, Szegeden
( megjelent a – később az MSzDP-vel egyesült – Független Civil Fórum lapjában)
