Irattár
Városi Ünnepség az „Árvíz” emlékére ( egyéni képviselői indítvány)
2003-02-06
Szeged Megyei Jogú Város
Közgyűlése
Egyéni indítvány, javaslat
Tárgy: Városi Ünnepség az „Árvíz” emlékére
Dr Szabó László képviselő
Tisztelt Közgyűlés!
1879. március 12.-e Szeged életében egy hagyományos, helyi időszámítás kezdete. A messze földön híres „Szegedi vár” eltűnése, a Fogadalmi templom gondolata, a város új arca, a nagy körút szakaszainak nevei, a modernizált városszerkezet kialakulása és a régi hagyományok forgatagának eltűnése mind innen vette kezdetét.
A Nagy Árvizet Szegeden megélt Mikszáth így írt: „…az éjbe betekintve a magasból az ember nem ismerte fel a piszkos szörnyeteget…” szerencséje volt, a városházzal szomszédos Zsótér ház árvízbiztos emeletén élte meg a város katasztrófáját: „Az ár maga borzasztó volt. Nem víz volt az, ami alattunk hömpölygött, hanem a legundorítóbb sár…” Bakay Nándor ekképp szólalt föl a Tisztelt Házban: „Szeged és népe igenis a végsőkig kitartott a föláldozó védelemben és valósággal hősies példát mutatott a város szeretetének nagy erényéből.” Végül királyunk – együttérzése jeléül és biztatásul - ezen ígéretet tette: „Szeged szebb lesz, mint volt.”
A Szeged életét egyszer s mindenkorra megváltoztató „Szegedi Nagy Árvíz”, a korabeliek szavával a „Nagyvíz” 124. évfordulója közeleg. Egy méltó megemlékezés rendszeres és hivatalos városi ünneppé avatása régóta várat magára. Eleinte kisebb megemlékezés-sorozat, később akár egy búcsújellegű karnevál-ünneppé duzzadhat korabeli viseletek, közlekedési formák, népszokások megelevenítésével az idegenforgalmat is felpezsdítve. Iskolák közti futóverseny, lábtójáró(*) (-futó) verseny, egész napos – amatőr csoportok erejét összemérő - úszóverseny (az uszodákban), a merészebbeknek délutáni Tiszai mártózás, és a - korabeli napok hideg hangulatát megidéző - tábortüzeknél esti szabadtéri bográcsozással, vagy akár szalonnasütéssel.
Az Árvízi Emlékmű és a megsegítő városok emléktáblái által határolt kis tér a hivatalos rendezvények megfelelő kiindulópontja lehet. A rendezvényt éjfélkor – a korabeli, belvárosi menekülési időpontnak és útvonalnak megfelelően – egy fáklyás körmenet zárhatja a hajdani hajóhíd helyén álló régi hídon át, Szeged belvárosából Újszegedre. Újszeged ármentes földje mentette meg azon az éjszakán a belváros, a Palánk lakosságának javát.
A későbbiekben a Gergely-járással az „Árvíz-ünnep” kibővülhet „Szeged Föltámadásának Ünnepé”-vé, a hagyományos szép tavaszköszöntő játékokkal pedig akár több napos „Szögedi – téltemető-árfeledő – Tavaszünnep”-pé.
Egy megyeszékhely, 170 ezres város, leendő régióközpont tartozik annyival magának és a világnak, hogy évszázadokra visszamenőlegesen legnagyobb jelentőségű eseményét méltóan megünnepli. A megemlékezést érdemes idén elindítanunk, hiszen jövőre már a kereknek mondható 125. évforduló vár ránk.
Tisztelettel:
Dr Szabó László
Képviselő
Szeged, 2003. Jégbontó hava (február) 6.-án
(*) lábtó: az Árvíz idejének különleges járdája; pallók cölöpökön
Szöged föltámadásának ünnepe
1879. március 12.-e Szeged életében egy hagyományos, helyi időszámítás kezdete. A messze földön híres „Szegedi vár” eltűnése, a Fogadalmi templom gondolata, a város új arca, a nagy körút szakaszainak nevei, a modernizált városszerkezet kialakulása és a régi hagyományok forgatagának eltűnése mind innen vette kezdetét. Az utóbbi 50 év sajátos internacionalizmusa – az újdon termett Moszkvai körúttal - jelentősen megfakította a város nagyvíz-emlékezetét, de az Árvízi Emlékművel nem keveset még maga is hozzátett.
Önálló képviselő indítványomra, a legutóbbi közgy?lés egyhangú döntése nyomán, idéntől Kikelet hava (március) 12.-e az árvíz és a Város Túlélésének, ill. Föltámadásának hivatalos ünnepnapja.
A 124. Víz-évfordulót – a döntés ellenére – városi támogatottság nélkül megrendeztem, és az Árvíz-emlékmű előtt meg is tartottuk. Az árvíz-emlékünnepség szereplője volt Hemmert János, akinek helytörténeti kutatásai alapján most kerül majd a közgy?űés elé az Árvíz emléktáblájának – a betörés valódi helyére történő – áthelyezése.
Ahogy apám mondta, jó ötlet ez az „árvíz-ünnep”, csak a Tisza meg ne emlékezzen róla!
Dr Szabó László