2024. Mag hava (Október) 31.-e - Farkas neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Kultúrális örökségeink

Több mint egy évtized után újra láthatja a közönség a szegedi Móra Ferenc Múzeum kőtárát; a gyűjtemény egyik legteljesebb darabjának, a csaknem két és fél méter magas, Szent Dömötört ábrázoló szobornak a restaurálása is mostanra készült el - közölte Horváth Ferenc tudományos igazgató-helyettes a felújított kőtár szerdai sajtóbemutatóján.

A szakember hangsúlyozta: a kőtár túlmutat a városon, országos jelentőségű, hiszen az egész Alföldön egyedül Szegednek vannak római kori, Árpád-kori, középkori, kiemelkedő barokk kori, és reneszánsz kori építészeti emlékei is. A látogatók így mintegy kétezer esztendő építészetét követhetik végig egy rövid sétával a kőtárban.
A gyűjtemény az 1879-es szegedi nagyárvíz után, a város újjáépítését követően kezdett kialakulni. A várat elbontották, de a munkálatok során Kováts István építőmester saját pénzén megvásárolta a munkásoktól a most is látható régiségeket, melyeket rendszerezett és a gyűjteményt a városnak adományozta. Több helyen próbálták őrizni a négyszáz darabos leletegyüttest, így a könyvtárban, egy raktárban, sőt felhalmozták az akkor megépült múzeumban is.
A gyűjtemény országos jelentőségére Entz Géza művészettörténész hívta fel a figyelmet az 1950-es évek végén, kezdeményezésére hozták létre a megmaradt várrész mellett a kőtárat.
A gyűjteményben őrzött emlékek közt vannak román kori palmettadíszes ajtókeretek, de látható az a szegedi kőbárány is, amely a Dömötör-torony bejárata fölött volt beépítve, és román kori épületrészeket is rekonstruáltak. A folyosón végigsétálva a látogató úgy érezheti, mintha visszalépne a múltba. Különlegességet jelentenek a reneszánsz darabok, hisz az Alföldön nagyon kevés emlék maradt fenn ebből a korból.
A kiállítást Szent Dömötör szobra zárja. A barokk szobor a török hódoltság után újjáépített Dömötör-templom főhomlokzatának egyik ékessége volt. A templom mindössze 170 évet ért meg, 1920-ra a Dóm építése miatt teljesen lebontották. A magas templomi elhelyezés miatt arányaiban torz szobor sokáig rejtve maradt a nézők szeme elől, most viszont újra láthatják az érdeklődők a megújított kőtárban. A barokk alkotás restaurálását Bánvölgyi László szobrászművész végezte el, sőt az időközben elveszett tartozékokat - mint például a kezében tartott lándzsát - is pótolta.
A több mint tíz évvel ezelőtt bezárt kőtár felújításának munkálatai tavaly áprilisban kezdődtek, és mostanra fejeződtek be. A kiállítás darabjait az eredeti környezetbe helyezve láthatja a közönség, ami annyit jelent, hogy például egy-egy ablakdarabhoz megépítették az eredeti nagyságú nyílászáró részt. Ugyanígy ajtó- és oszloprészletekhez rendezték az eredetileg oda készült darabokat.
A kőtár hivatalos megnyitóján, jövő szerdán délelőtt emléktáblát is avatnak majd a gyűjtemény megalapítója, Kováts István tiszteletére - tette hozzá Horváth Ferenc.

galéria >>

forrás: szegedma.hu

 

 

Az Adriától Amerikáig

Szeged útikönyv – 10 séta a városban

Tóth Béla: Kutyák, birkák, szamarak

Takács Tibor: Huszárok a hadak útján

Mr. Trianon

Ha Isten velünk, ki ellenünk?

Péter László: Mindenkor csak feléd nézek, Szeged

Bátyai Gitta: Úszóházak a Tiszán

Raffay Ernő - Szabadkőműves béklyóban Ady Endre

Péter László: Szegedi számadás

Bogár László - Lefelé a létezés lejtőin

Cukor Blues

Juhász Antal: Parasztok, pásztorok, kézművesek

Péter László: 14 írás József Attiláról

Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus

Lányi András: Az ember fáj a földnek (Utak az ökofilozófiához)

Kenyér és Bor

Firbás Zoltán: Szeged Panorámatérkép

Péter László: Csongrád megye irodalmi öröksége

Sz. Lukács Imre: Tábor a pusztán; A halál színpadán