Irattár
Légiháború 1944-45 IV.
2009-06-05
Légiháború 1944-45 IV.
Cikksorozatunkban most az 1944-ben hazánkat ért, legsúlyosabb polgári áldozatokat követelő szövetséges bombatámadásokat és azok hátterét elevenítjük fel.
Előzmények:
1944. június 2.-án, 65 esztendővel ezelőtt kezdődött az angolszász légierők „Operation Frantic" fedőnevű hadászati bombázó offenzívája. Ennek során érték súlyos légitámadások városunkat is.
A normandiai partraszállás mélységi előkészítésének részeként 1944. június 2.-án angolszász légierők megindították az „Operation Frantic" fedőnevű hadászati bombázó offenzívát, mellyel kiterjesztették a légiháborút Európa teljes, németek által megszállt területére. Ezt megelőzően a bombázások hazánk nyugati részét, főleg a Dunántúlt és Budapestet érintették, ettől kezdve az egész ország célponttá vált.
Ennek során érték súlyos légitámadások városunkat is. Sorozatunkban most az 1944-ben hazánkat ért, legsúlyosabb polgári áldozatokat követelő szövetséges bombatámadásokat és azok hátterét elevenítjük fel. A városunk elleni támadásokról a következő, utolsó részben emlékezünk meg részletesebben.
A tervek és a támadó erők
Magyarország és a nyugati szövetségesek közötti hadiállapot 1941. december 12.-től 1944. április 3-ig formálisnak volt tekinthető. A nyugati hatalmak közvetlen katonai beavatkozására csak légitámadások formájában nyílt lehetőség, lévén, hogy szárazföldi arcvonalaik nagy távolságban voltak az országtól. Légierőik azonban csak az 1943. év nyarán lezajlott hadieseményeket követően tettek előkészületeket Délkelet-Európa - köztük Magyarország - stratégiai célpontjai elleni támadások megszervezésére.
1943. május-júniusa után - miután az angol - amerikai szövetséges csapatok megtisztították Észak-Afrikát a tengelycsapatoktól - gyors egymásutánban bontakoztak ki az események. A szövetséges hatalmak Angliában állomásozó stratégiai légierői - a 8. amerikai hadászati légihadsereg (8. USAAF) és az RAF bombázó parancsnokság (Bomber Command) - már 1943. június 10-én kézhez kapták az ún. CBO-direktívát (Combined Bomber Offensive), amely később a „Pointblank" fedőnéven vált ismeretessé.
A CBO-direktíva értelmében nemcsak az Angliában állomásozó repülőerők, hanem a földközi-tengeri repülőparancsnokság (Mediterranean Air Command, azaz rövidítve a MAC) alárendeltségében levő 9. amerikai légihadsereg (9. USAAF) is parancsot kapott, hogy rendszeres és tömeges csapásokat hajtson végre Németország és szövetségesei, valamint az általuk megszállt délkelet-európai területek stratégiai célpontjai ellen. A derektívában megjelölt célpontok elleni légitámadások végrehajtásának elsődleges feltétele egy erre a célra alkalmas légierő felállítása volt, mivel az Észak-Afrikában állomásozó 9. és 12. USAAF és
RAF kötelékek legnagyobbrészt taktikai feladatok végrehajtására alkalmas repülőgépekkel voltak csak felszerelve.
A CBO-direktíva feladatainak végrehajtása az észak-afrikai szövetséges légierők nagyarányú átszervezését követelte meg, ezt az egyesített főparancsnokság december 10.-re fejezte be. Ekkor alakult meg a Mediterranean Allied Air Force (MAAF, Földközi-tengeri Szövetséges légierő Parancsnokság), amelynek hadászati csapádmérő erejét a Mediterranean Allied Strategic Air Force (MASAF, a Földközi-tengeri Szövetséges Hadászati Légierő) alkotta a harcászati erők mellett.
A MAAF hadászati feladatait a szövetséges vezérkarok részben az 1943. november 28. - december 1. között lezajlott teheráni konferencián határozták meg. A megsemmisítésre kijelölt célpontok közül több Magyarország területén volt. Közéjük tartoztak a Budapest-Csepel és Győr térségében levő hadiipari objektumok és a dunántúli olajfinomítók.
A „Pointblank" hadművelet - az előjáték
Április elején a nyugati szövetségesek hadászati légiereje megkezdte a CBO végső szakaszát. E bombatámadások célja a nyugati partraszállás előkészítése volt. Az angliai támaszpontokról felszálló 8. amerikai légihadsereg és a RAF hadászati bombázógépek, valamint a dél-olaszországi repülőterekről induló MASAF kötelékek mind hevesebb támadásokat intéztek Németország és szövetségesei, ill. az általuk megszállt területeken levő stratégiai célpontok ellen. A legfontosabb célpontok között hadiipari, olajipari és közlekedési (út, vasút, víziút) létesítmények voltak.
A magyar fővárost 1944. április 3-án délben - a lakosság részéről - váratlanul érte az első amerikai légitámadás, amely súlyos áldozatokat követelt a polgári lakosságtól. A mintegy 200 géppel végzett támadás súllyal a főváros déli részén fekvő ipari célpontok ellen irányult: elsődleges célja a Csepel-szigeten levő Dunai Repülőgépgyár Rt. Szigetszentmiklósi Ipartelep volt. 
Aznap az éjszakai órákban RAF 205. bombázóezredének Wellington-gépei megismételték a támadást. A nap folyamán lezajlott, két egymást követő légitámadásnak a hivatalos jelentés szerint 1073 halálos és 526 sebesült áldozata volt. A hivatalos közlemények összesen 17 gép lelövését jelentették, ebből a légvédelmi tűz az első hullámból hat gépet igazoltan lelőtt.
A Budapestet ért első támadások után több napos szünet következett. Április 13-án de. 11 órától kezdve a 15. amerikai légihadsereg több száz gépe hatolt be
délnyugat felől az ország légterébe. Négy oszlopban, több hullámban érkezett a támadó kötelék 461. bombázócsoport a 325. vadászezred kíséretében, valamint más egységek. Két kötelék Budapestet támadta, két másik kötelék pedig Bánhida, ill. Győr ellen hajtott végre bombatámadást. A Budapestet támadó kötelékek célpontja ismét a Dunai Repülőgépgyár, valamint a Ferihegyi repülőtér volt, az utóbbi helyen kb. 70 repülőgép sérült meg. 
A második két kötelék a bánhidai villamos erőművet bombázta, majd támadást hajtott végre a győri repülőtér ellen, végül pedig csapást mértek a Bf-109 vadászgépeket gyártó győri Magyar Waggon és Gépgyárra. A B-24 Liberatorokat () nagy magasságban P-47 Thunderbolt vadászgépek kísérték.
Győrre a kb. 80 B-24-es gép ledobott 385 db 227 kg-os, 530 db 45,5 kg-os, 2000 db 20 kg-os bombát, valamint 30 000-40 000 db 3-kg-os gyújtóhasábot. A támadás három hullámban 11 óra 45 pertől 12 óra 05 percig zajlott le.
Hivatalos jelentés Győrben 532 halálos és 1132 sebesült áldozatot közölt, később még legalább 50 sebesült meghalt. Leégett 134 különféle lakóépület, megrongálódott 128 ipari épület.
Pumák az égen - legenda születikAz áprilisi légitámadások után, amelyek a Ferihegyen települt vadászerőket is sújtották, bebizonyosodott a honi vadászvédelem elégtelensége. A várható további légitámadások arra kényszerítették a Légvédelmi Erők Parancsnokságát, hogy növelje a honi vadászvédelem erejét. Ennek jegyében alakult meg 1944. április végén a 101. honi vadászrepülő osztály, amely május elején érte el a hadrafoghatóságot. Az osztály három századból állt, a 2/1 (kolozsvári) vadászszázadból alakult meg a 101/1, az 1/1 (szolnoki) vadászszázadból a 101/2, míg az 5/3 vadászszázadból a 101/3 vadászszázad. Az új egység neve Puma vadászosztály lett, parancsnoka vitéz nemes belényesi Heppes Aladár őrnagy.
Május 10-én délben az ország dunántúli részéről szórványosan bombázást jelentettek. Magyar és német vadászokat vetettek be a Wienerneustadt-ot támadó kötelék ellen. Este a RAF 205. ezredének gépei a Duna-Tisza közén felrepülve újból Budapest déli iparnegyedeit támadták.
A Dunántúl és Bácska teljes szélességében való berepülése után több oszlopban délnyugat és dél felől érte a támadás Budapestet. Tüzek és épületkárok keletkeztek. A magyar és német éjszakai vadászokat bevetették, az egyik oszlop második hullámát megbontották. A légvédelmi tüzérség az MTI jelentés szerint több gépet lelőtt.
A „Frantic" hadművelet
Június 2-án reggel megkezdődött a már hosszú ideje előkészített „Operation Frantic" fedőnevű hadművelet. Ehhez a Szovjetunió három támaszpontot, Poltavát, Mirgorodot és Pirjatyint, bocsátott az USAAF rendelkezésére, hogy az amerikaiak ezeket felhasználva csapásokat tudjanak mérni Németország olyan pontjaira is, amelyek eddig a nagy távolság miatt nem voltak elérhetők.
Az első akcióban csak a Dél-Olaszországban települt 15. légihadsereg vett részt. Erre az első bevetésre június 2.-án került sor, melyet a MAAF parancsnoka, az amerikai légierő egyik legkiválóbb taktikai tervezője és szervezője, Ira C. Eaker altábornagy személyesen vezetett a vezérgép másodpilóta üléséből, ami azért nem nagyon volt jellemző a stratégiai bombázások történetében. 
Az Olaszországból induló mintegy 600 amerikai repülőgép 9 óra körül, nagyjából egyszerre érte el a magyar légteret, és egyes csoportjai átrepülés közben több csapást mértek az ország keleti felében fekvő fontos közlekedési csomópontokra. Elsőként Szegedet támadtra meg egy 38 bombázógépből álló kötelék, azonban a bombaszőnyeg nem találta el a támadás célját, a rendezőpályaudvart, hanem a közelben fekvő lakóépületekben okozott jelentős polgári veszteségekkel súlyos károkat.
A következő célpont a szolnoki pályaudvar volt, ahol megsemmisítettek három német katonai szerelvényt. Ezen kívül több napra sikerült megbénítani a rendkívül fontos vasúti csomópont működését. Az állomást és környékét 870 rombolóbomba érte, a halottak száma 1272 volt.
Az amerikaiak Miskolcon a Tiszai-pályaudvart és a közelében fekvő katonai célpontokat bombázták. Súlyos károk keletkeztek a lovassági, tüzérségi és gyalogsági laktanyákban és a villanytelepen. A légvédelmi gépágyús alakulatok az alacsonytámadó vadászok és a lejjebb merészkedő bombázók közül néhányat megrongáltak, egy bombázót lelőttek. Személyzetéből csak négyen maradtak életben.
A kötelék egyik nagyobb csoportja a 130 négymotoros bombázóból (négy ezred) álló 5. Bomber Wing 64 db P-51-ese kíséretében a zömtől különvált és súlyos csapást mért Debrecenre. Kereken 1000 darab 227 kg. Súlyú bombát dobtak le a pályaudvarra és környékére. A városban 319-en haltak meg. Több hullámban támadták a bombázók Kolozsvárt és Nagyváradot is.
Az olajcélok bombázása
Június közepén az amerikai Strategic Air Command (SAC) főparancsnoka, Carl A. Spaatz vezérőrnagy 
utasítást adott a 8. és 15. légihadseregnek, hogy fokozott mértékben folytassák az áprilisban megkezdett „olajcélok" rombolását. A magyarországi „olajcélok" a három budapesti finomító, a pétfürdői és a szőnyi olajfinomítók és tároló telepek megsemmisítésére a 15. USAAF kapott parancsot. A hazai olajcélok elleni támadások felújítása a MASAF június 12.-ről 13.-ra virradó éjszakán végrehajtott támadásával vette kezdetét. Ezen az éjjelen mintegy 50 brit Wellington bombázógép Budapest átrepülése után a szőnyi és az almásfüzitői olajfinomítók ellen intézett súlyos károkat és tüzeket okozó légitámadásokat. 
Június 14-én délelőtt a 15. USAAF négymotoros bombázói folytatták az olajcélok
bombázását. A támadó bombázók egyik nagyobb köteléke a Kecskemét pályaudvarán veszteglő német olajszállító szerelvényeket támadta meg, és elpusztított 23 nagyméretű tartálykocsit. Más gépek a kecskeméti repülőteret bombázták, itt két hangárt ért találat, és elpusztult négy német Me 323 Gigant
óriásszállítógép.
A bombázókötelék Kecskemét felől repülve 11 órakor érte el Budapestet. A bombázást követően a déli iparnegyedekben súlyos tüzek keletkeztek. Kigyulladt a csepeli szabadkikötőben levő Vacuum és Shell vállalatok tartályparkja. A Weiss Manfréd ipartelepnek szánt bombaszőnyeg ezúttal is Csepelt érte, a gyárra mindössze három bomba hullott. Súlyos károk keletkeztek a Fanto-olajtelepen és a Ferencvárosi rendezőpályaudvaron. A fővárosban mintegy 100 halálos áldozatot követelt a támadás.
A budapesti támadással egyidejűleg egy másik amerikai kötelék a pétfürdői ipartelepeket bombázta. A támadás célja, a krakküzem azonban csak jelentéktelen károkat szenvedett, a műtrágyagyártó ammóniaszintézis üzem azonban szinte teljeseb elpusztult. A nap folyamán újabb súlyos csapást mértek az amerikaiak a szőnyi olajfinomítóra, ahol öt 8000 m3-es, egy 2500 m3-es és tíz 200-500 m3-es tartály vált a tűz martalékává.
A logisztika megsemmisítéseJúnius 27-én 331 amerikai bombázógép indult támadásra magyar és jugoszláv területen levő vasúti rendezőpályaudvarok ellen. Ennek során déli órákban az amerikai kötelékek délről széles sávban közeledve összpontosított támadást hajtottak végre Budapest ellen. Súlyos károk érték a Ganz gyár Kőbányai úti telepét, a Ruggyanta gyárat és a Keleti pályaudvar érkezési oldalát. A bombázás károkat okozott a Józsefvárosi pályaudvar és a Hungária körút - Kerepesi út - Egressy út által határolt körzet területén a lakóépületekben. A magyar vadászgépek Budapest északi és nyugati légterében vívtak heves elhárítóharcot.
A budapesti légvédelmi tüzérség ezúttal egyik legjobb eredményét érte el, mert az első hullámból 13, a másodikból hat gépet lőtt le. Szolnokra 18 rombolóbomba hullott, a halottak száma hét fő volt.
A legnagyobb támadás
Július 2-án a kora reggeli órákban a déli határon Barcs és Berzenc térségben néhány amerikai felderítőgép hatolt be a légtérbe. Siófok magasságában kelet felé fordultak, a Dunáig repültek, majd itt dél felé haladva távoztak. 9 óra után 712 bombázógép és nagyszámú kísérő vadászgép megtámadta Budapestet.
Bármilyen eredményes is volt ezúttal a légelhárítás, mégsem tudták megakadályozni, hogy a túlerőben levő amerikai kötelékek kitűzött feladataikat végrehajtsák. A főváros ezúttal is súlyos légitámadást kapott, károk keletkeztek a szabadkikötő térségében, és bombák hullottak több ipartelepre. Találatot kapott a Hazai Fésűsfonó, a Hungária Kénsavgyár, a Fémáru, Fegyver- és Gépgyár, továbbá a csepeli olajfinomítók. A rosszul irányított szőnyegbombázás
miatt súlyos károk a Keleti és a Nyugati pályaudvarok között elterülő VI. és VII. kerületi lakónegyedekben is. A Budapestre mért csapással egyidejűleg támadás ért néhány vidéki célpontot is, károk keletkeztek a szolnoki vasúti híd környékén, a komáromi lengyárban és a pályaudvaron, a győri rendezőpályaudvaron. 
Utólagos elemzés megállapította, hogy ez volt a háború során a legsúlyosabb légitámadás, amely Magyarországot érte. A német 8. vadászhadosztály minden bevethető gépét harcba vetette, de ez a 101. Puma vadászosztállyal együtt sem volt elegendő. Hatására elrendelték Budapest légvédelmi tüzérségének megerősítését.
A nyomasztó amerikai légifölény
Július 3-án délelőtt a Bácskán és a Bánáton át mintegy 300 amerikai repülőgép hatolt be déli irányból az ország légterébe. A bombázókötelékek Orosházáig repültek, majd onnan visszafordulva megtámadták Aradot és Belgrádot. A fő csoportból kivált egy kisebb kötelék és kb. 40 bombát dobott a két szegedi Tisza-híd környékére anélkül azonban, hogy komoly károkat okoztak volna.
Három napi szünet után, július 7-én a hajnali óráktól kezdve a MASAF kötelékei tömegesen repülték át a Dunántúl légterét. Mintegy ezer hadászati bombázó támadta az ausztriai és dél-lengyelországi olajfinomítókat.
A Pumákat ezen a napon háromszor vetették be. A második bevetésnél - a déli órákban - egy kilenc gépből álló kötelék Mór - Várpalota légterében megtámadott egy kb. 60 Liberatorból álló köteléket, amely olaszországi támaszpontja felé tartott. A támadás következtében a kötelékből három gép lemaradt, amelyeket a magyar vadászok lelőttek.
Július 8-án délelőtt az amerikaiak megismételték az előző napi akciót a kelet-németországi Zwölfaxing repülőtere ellen. Úgy látszott azonban, hogy a Puma vadászok kezdtek kényelmetlenné válni az amerikaiak számára, mert 11 óra után a hazafelé repülő kötelékek közül kivált egy kb. 50 bombázógépből álló csoport és csapást mért a legfontosabb magyar elhárító támaszpont, a Veszprém-Jutas térségében levő Puma repülőtér ellen. A nagy tömegű repeszbombával végrehajtott támadás azonban nem érte el célját, mert az osztály gépei ebben
az időben Győr-Komárom légterében tartózkodtak, az otthon maradt gépeket pedig megvédték a földbeásott sáncok. A bombázás azonban a földi személyzetnek okozott súlyos veszteséget, kb. 90 katona a támadásnál életét vesztette, illetve megsebesült.
Július 9-én este és 10-re virradó éjjel egyes gépek átrepülték a légteret. A zivatarok ellenére a légvédelmi tüzérséget és az éjjeli vadászokat bevetették. Miután azonban az időjárás újra megjavult, július 14-én délelőtt mintegy 600 amerikai hadászati bombázógép repült be az ország légterébe. A támadás súllyal Budapest ellen irányult és újból súlyos károk érték a három fővárosi olajfinomítót és a Danubia Vegyipar ipartelepét.
A Budapest ellen végrehajtott támadással egyidőben egy kötelék bombázta a péti Nitrogén Műveket és a már június 14-én megrongált ammónia üzemsort végleg elpusztította. A benzinfinomító krakktelepe azonban ezúttal is csak jelentéktelen károkat szenvedett.
Július 27-én a kora délelőtti órákban déli irányból kb. 500-800 amerikai nehézbombázó repült be az ország területe fölé. A Balaton felett a Luftwaffe honi vadászerői és a magyar 101. vadászosztály felvette a harcot az amerikaiakkal és a magyar vadászok saját veszteség nélkül lelőttek négy B-24 Liberator bombázót és két P-51 Mustang kísérővadászt. A teljes amerikai veszteség 29 gép, közte 26 négymotoros volt.
A légitámadás ismét budapestet érte, elsősorban a főváros déli ipari körzeteit. A Weiss Manfréd gyárnak szánt bombaszőnyeg újból Csepel községet érte, csak a konzervgyár kapott találatokat. Jelentős anyagi károk keletkeztek főleg a vámmentes kikötőben levő Shell-kőolajtelepen, a Soroksári út környékén és a ferencvárosi rendezőpályaudvar térségében.
Bombaszőnyeg hullott Pestszenterzsébetre, ahol a posztógyárat érte jelentős kár. Mintegy hatvan bomba hullott Albertfalvára is. A bombatámadás 80 polgári áldozatot követelt.
Kétnapi szünet után, július 30-án délelőtt mintegy 300 amerikai bombázó támadta ismét az ország különböző célpontjait. Egy kb. 90 bombázóból álló kötelék csapást mért a Lispe térségében levő olajmezők ellen. A támadások súlypontja azonban ismét Budapest volt, ahol a szigetszentmiklósi Dunai Repülőgépgyár Rt. telepére két bombaszőnyeg hullott. A bombázókra támadó vadászok két B-24 Liberatort lőttek le Nádasladány körzetében.
Augusztus 9-én amerikai források szerint 250 - a Légvédelmi parancsnokság becslése szerint 400 - bombázógép támadta az ország hadicélpontjait. Budapest környékén súlyos károk keletkeztek a pestszentlőrinci PIRT ipartelepeken, ahol a Ju-52-es szállítórepülőgépek összeszerelése folyt, de bombatámadás érte a honi légvédelem egyik bázisaként szolgáló Ferihegyi repülőteret is.
Augusztus 20-án délelőtt déli irányból több amerikai bombázókötelék repült be az ország légterébe és a Balaton felett keleti irányba fordulva csapást mértek az Alföld több hadifontosságú célpontjára. Kisebb bombatámadás érte a szolnoki pályaudvart és a Tisza-híd környékét, hat nehéz bombázógép pedig a szegedi tiszai pályaudvar környékét bombázta.
Szolnokon 600 rombolóbombát dobtak le a pályaudvarra és környékére. 74 halott volt. Egy másik egység kb. 8000 kisméretű repeszbombát dobott a szolnoki repülőtérre, ahol 16 haláleset történt. A vasúti Tisza-híd környékét 200 db rombolóbomba érte, veszteség nem volt.
Augusztus 24-től kezdve a MASAF bombázókötelékei a romániai szovjet offenzíva támogatására megkezdték a Magyarország délkeleti térségében levő vasúti és közúti célpontok szisztematikus rombolását. Ezen a napon a délelőtti órákban 49 amerikai négymotoros bombázó Szegedet bombázta. Ez a támadás volt a legsúlyosabb azok közül, amelyek eddig a várost érték. A támadás fő célpontjai a tiszai közúti és vasúti hidak voltak. Az amerikai gépek mintegy 190 romboló- és gyújtóbombát dobtak célpontjaikra. A hidak ebben az esetben is csak kisebb károsodást szenvedtek, csupán a vasúti híd három pillére szenvedett komolyabb sérülést.
Augusztus 28-án újabb nagyarányú amerikai légitámadásra került sor. Mintegy 100-120 nehézbombázóból álló kötelék a szőnyi Magyar Olajművek ellen intézett támadást, amely során hat nagy olajtartály elpusztult. Súlyos károk keletkeztek Szőnynél a Budapest-Bécs közötti vasúti és közúti vonalakon is. Ezzel egyidejűleg kb. 100 nehézbombázó csapást mért Szolnok mellett a Tisza-hídra 200 rombolóbombával. A híd súlyosan megsérült. A 80-100 bombázógépből álló harmadik kötelék a miskolci rendezőpályaudvart támadta meg, ahol 190 vasúti kocsi megsemmisült, az állomás elpusztult. A légvédelem több gép lelövését jelentette.
Augusztus 29-én ismét 500-nál több amerikai bombázó gép repült be a Balaton fölé, majd kelet és északkelet felé fordulva csapásokat hajtottak végre az Alföldön levő célpontok ellen.
A legsúlyosabb támadást ezúttal Szeged kapta, amelyet 42 bombázógép támadott meg. Az elsődleges célpontok ismét a Tisza-hidak és a tiszai pályaudvar voltak, a támadók 300-400 romboló és gyújtóbombát dobtak le. A hidakat ezúttal sem érte komoly sérülés, de súlyos károkat szenvedett a Magyar Petróleum Rt., a Sylvania Rt. fatelepe.
Szeged bombázásával egyidejűleg egy másik kötelék a ceglédi pályaudvar ellen hajtott végre szőnyegbombázást. Súlyos károkat szenvedett a szolnoki pályaudvar is, amelyet 160 bombatalálat ért, és 8 halott volt.
Szeptember 1-én egy amerikai kötelék támadást intézett a szolnoki vasúti híd ellen. 99 rombolóbombát dobtak le, eredményt azonban nem értek el.
Stratégiából taktika
1944. szeptemberére a magyar vasúti és közúti hálózat stratégiai jelentősége rendkívüli módon megnőtt a keleti harcvonal közeledése miatt. A hónap folyamán a FASAF bombázó- és vadászkötelékei elsősorban ezt a hálózatot és csomópontjait támadták, hogy zavarják, illetve meggátolják a német Dél-Ukrajna hadseregcsoport felvonulását és utánpótlását.
Az első ilyen természetű súlyos légitámadásra szeptember 3-án került sor, amikor Szegedre 42 amerikai bombázógép mintegy 130 nagy űrméretű bombát dobott le. A bombázás fő célja a vasúti híd volt, amelyet ezúttal több telitalálattal sikerült lerombolni. Több találat érte Felsővárost is.
Ugyanaznap kegy kötelék 27 rombolóbombát dobott a szolnoki vasúti hídra. Szeptember 3.-ről 4.-re virradó éjjel a RAF 205. bombázócsoport intézett támadást Szeged ellen.
Szeptember 5-én egy B-17-es gépekből álló kötelék a szobi vasúti hidat bombázta. Egy amerikai kötelék további 270 rombolóbombával végrehajtott támadással a szolnoki vasúti Tisza-hidat súlyosan megrongálta.
Szeptember 12.-vel kezdődött meg a 15. USAAF újabb támadássorozata Budapest vasúti célpontjai ellen. Ennek keretében 852 felszállással 2000 t bombát dobtak le. Szeptember 12-n a szovjet támaszpontokról felszálló amerikai bombázógépek több hullámban berepültek az ország északkeleti légterébe és csapást mértek a diósgyőri ipartelepekre.
Szeptember 17-én délelőtt újabb amerikai bombatámadás érte a csepeli ipartelepeket és Budapest egyes vasúti célpontjait, elsősorban Rákosrendezőt. A 15. USAAF kötelékei másnap, szeptember 18-án délelőtt a támadást megismételték, főleg a budapesti vasúti hidakat támadták.
Szeptember 19-én az „Operation Frantic" utolsó bevetéseként a 8. USAAF, a 13. Combat Wing 400 db 250 kg-os szovjet bombával bombázta Szolnokot. A MÁV pályaudvaron és környékén 21 fő polgári halott volt. Ugyanaznap éjjel a RAF Budapestet bombázta. Ez volt a fővárost ért 25. légitámadás.
Szeptember 23-án a szovjet 2. Ukrán Front hadseregei elérték Magyarország területét Battonya - Makó térségében. A szárazföldi hadműveletek következményeként szeptember 25-én a 101. honi vadászrepülő-ezredet kivonták a Légvédelmi Parancsnokság hatásköréből. A vadászrepülő-ezred négy századát ettől kezdve csak részben használták honi vadászvédelemre, nagyrészt a földi hadműveleteket támogatták.
A Pumák, akik a hazájukat védték
Egy angolszász összegező jelentés megállapítja, hogy a repülőerők szeptember hó folyamán Budapest rendezőpályaudvarai és az északi és déli vasúti hidak ellen 852 felszállással kb. 2000 t. olajcélpontokra 253 bombát dobtak le. A MASAF erők lebombázták Szeged, Szolnok, Szob és Baja hídjait és Debrecen, Hatvan, Cegléd, Székesfehérvár, Győr, Miskolc rendezőpályaudvarait. Októberben nagy erőkkel támadták Székesfehérvár és Szombathely térségét.
1944. december végével a Magyar Királyi Légvédelmi Erők Parancsnoksága - saját megbízható adatok hiányában - közzétette a bécsi német vadászrepülő-körzet parancsnokságától kapott összesített adatokat. Ezek szerint a magyar honi légvédelmi vadászerők 1944. január 1. és november 30. között 649 bevetést hajtottak végre az amerikai légierő ellen. Ennek során lelőttek 61 négymotoros bombázót, 32 két- és 14 egymotoros vadászgépet. A magyar vadászok ugyanakkor légiharcban 78 Bf-109G vadászgépet veszítettek. A harcok során 30 magyar vadászrepülő veszítette életét.
Ugyanezen időtartam alatt a német vadászrepülők Magyarország légterében 932 bevetés során 53 négymotoros bombázót, valamint 20 két- és egymotoros vadászgépet lőttek le. Saját veszteségük ugyanezen idő alatt 88 vadász- és rombológép volt, amelyek személyzetéből 43 fő halt meg.
Források:
Olaf Groehler: A légi háborúk története 1910-1980.
Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1983.
Csanádi-Nagyváradi-Winkler: A magyar repülés története. 2. bővített kiadás.
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977.
Forrás: www.webradio.hu
