www.ujszeged.hu
2024. Mag hava (Október) 26.-a - Örs, Dömötör, Armand neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Újszeged logo

Hírlevéltár

2024-09-17 - Madách Sztregován

Madách Sztregován

Föld (szeptember) hava 17.-én… éppen e napon íródott…

Madách Sztregován

… Vihar után, örök boruban
Nem is lesz több fény soha tán –
Ül térdig porban és hamuban,
Egyetlen társa a magány.
Magyar magány, világmagány, haj,
Igen bolondul forrt a must,
Véres szüret után nagy árnyak.
Kísértetek. Bort, famulus !

Bort, famulus. Bitang az eszme,
Fejedre nőnek a gazok,
Kik indultak veled repesve
Köszönteni az új napot !
Vörös vagy zöld: rongy lesz a zászló,
Az Igazság bukik vele
És arra jó, hogy számadáskor
Bunkó legyen törött nyele !

[...]

Juhász Gyula, 1922

Gyalunk e költeménye először a Magyarság 1922 Föld (szeptember) hava 17.-i számában jelent meg… Azután a Pásztortűz 1923 január 28.-ai számában (97.o.), majd a Testamentom (1925) kötetben (13-14.o.)

 

Péter László hívta föl a figyelmünket rá, hogy 13-16. sorhoz érdemes Költőnk alábbi mondását is idéznünk 1925-ből : „A kalandor nem a zászló színét nézi, hanem a nyelét.”

Madách Imre – Morelli Gusztáv fametszete

A Madáchok 1430-tól bírták Sztregovát. Itt élt a Madáchok sztregovai ága.
Sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre (1823-1864) a Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja Alsósztregován született és ott is halt meg… mindössze 41 évesen…

Gyalunk bizonyára azt is rokonlelkűség gyanánt élte meg, hogy Ő is (rövid megszakításokkal) mindvégig helyhűn abban a Városban élt és halt, ahol született…

Az igen művelt és több nyelven (ógörögül, latinul, németül, franciául, angolul, tótul) is tudó Madách a klasszikusokat és kora irodalmát is jól ismerte.
Fő műve Az ember tragédiája, a magyar drámairodalom egyik legremekebb darabja.

Zichy Mihály : Az ember tragédiája

Több nyelvre is lefordították. Török Pál (legtovább élt) ludovikás tüzértisztünk mesélte, hogy az életét is Madách-nak és az Az ember tragédiájának köszönheti, mert a (szovjet) hadifogoly táborban egy orosz női őre azt mondotta, ez a legszebb mű, amit valaha olvasott…
így a szokottnál többet enni is adott… Az ifjú orosz asszony pedig magyarul idézett Az ember tragédiájából…
Ma már e kultúrfölényt elképzelni is mámorító…

Madách Sztregován < Nyisson ide !





Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!

 

Monostori László: Nándorfehérvár emlékezete, 1456-2006

Írások a Nagyárvízról

Péter László: Csongrád megye irodalmi öröksége

Juhételek

Tóth Béla: Tudósítások a török kori Szegedről

Szeged (magyar)

Az élő Árpádok

Jozef Tiso és a szlovákiai holokauszt

Móra Ferenc: Írások Csókáról

Takács Tibor: Szülővárosom, szép Szeged

Az Adriától Amerikáig

Tömörkény István: Hétről hétre

Dr. Darázs Sándor: A Szegedi Konzervgyár története

Csemer Géza: Szögény Dankó Pista

Tóth Béla: Teremtő Joó Istvánék emlékező könyve

Monostori László: II. Rákóczi Ferenc emlékkönyv

Tóth Béla: Szeged vidámítása I-II.

Raffay Ernő - Szabadkőműves béklyóban Ady Endre

Kilófaló sütemények

Csemer Géza: Löffler-bolt, az a régi szép...