Irattár
Kohári Nándor, történész: 1956
2010-10-23
Az októberi forradalom kitörése talán kevésbé, de győzelme mindenképpen meglepetésként érte mind a szovjetek, mind a világ közvéleményét és politikai vezetőit. Október 28-ra egyértelművé vált, a fegyveres felkelők mellett áll az egész ország, a Magyar Dolgozók Pártjához hű maradt karhatalmi és magyar katonai alakulatok, valamint a székesfehérvári szovjet erők vereséget szenvedtek.
A hazai forradalmi eseményekkel párhuzamosan zajlott a szuezi válság, ahol a szuezi csatornát államosító szovjetbarát egyiptomi kormánnyal szemben közös izraeli, francia és angol fegyveres konfliktusra került sor. Október 29-én Charles Benson moszkvai USA-nagykövet átadta Eisenhower amerikai elnök üzenetét, melyben egyértelműsítik, Magyarországot szovjet érdekszférának tekintik. Ezzel végleg eldőltek a magyarországi katonai beavatkozásról és annak mértékéről folyó belső viták a szovjet vezetésben, miközben Szuez kapcsán is megkötötték a diplomáciai háttéralkut. Kádár János hamarosan eltűnik Budapestről, és november 4-én megindul az elsöprő erejű szovjet offenzíva.
Az 1956-os magyar forradalom lényegében az egyetlen olyan fegyveres felkelés volt, amikor egy nemzet és egy ország saját erejéből képes volt megdönteni a kommunista diktatúrát. Ez számos nyugat-európai addigi "haladó" baloldali értelmiségi szemét nyitotta fel, a magyar 56 nagy mértékben járult hozzá a nyugati kommunista pártok társadalmi bázisának összezsugorodásához.
56 szellemisége, a nemzeti függetlenség és önrendelkezés melletti tevékeny kiállás ma is aktuális. A magyar termelőkapacitások, termőföld, vízbázis, piacaink védelme azok az állami és nemzeti szuverenitásunkat alapjaiban meghatározó tényezők melyek megvédése aktív cselekvést kíván. Az ennek érdekében fellépő politikai-társadalmi erők tekinthetők 1956 szellemi és politikai örököseinek.
