2026-05-20 - Cicekun – a Cserkesz Holokauszt

Cicekun – a Cserkesz Holokauszt

Divatba jött a holokausztokon való lamentálás...

Hát itt egy holokauszt, amiről bizony van mit beszélni !!!

A Cserkesz Gyásznap, a Cserkesz Holokauszt Emléknapja (Шъыгъо-шӏэжъ маф) Ígéret (május) hava 21.-én van. Sajnos ma a világon a népek alig tudnak róla. Más sokkal jelentéktelenebb „holokausztok”-on erjedeznek…

Az orosz cári hadsereg 1863–1878 között a cserkeszek 95-97%-át kiirtotta vagy elűzte a földjéről !!!
Ilyen arányú kiirtatással semmilyen más nép nem „büszkélkedhet”…

Ez a Cserkesz Holokauszt a Cicekun – saját írásukban: ЦӀыцӀэкӀун – amely minden magyar iskolában a történelemoktatás egyik alapkérdése kell(ene) legyen ! 

Legalább másfél millió cserkeszt mészároltak le és legalább félmillió halt meg menekülés közben…

Cicekun – a Cserkesz Holokauszt < Nyisson ide !

Akit pedig érdekel a térség gondja, annak akad itt más olvasni való is :

A Kırımban (Qırım) tatárok máig élnek… kisoroszok (ukránok) nemigen… annyi közük van hozzá, mint a magyarnak Szikéliához (Szicíliához)… Na jó… talán annyi azért nincsen… (siculus lat.: 1.) székely 2.) szicíliai)

Kimmériában, a Kırımban (Qırım) a tatárok jogain még csak rágódhatnánk, de a kisoroszokén (ukránokén) aztán nemigen… A szittyák és magyarok örökén ma főleg oroszok és tatárok lakta fél-Felvidéknyi félsziget önálló országot is érdemelne… de a térség ura, Oroszország bizonyára azért sem engedné ezt, mert úgy a (neonáci) kisoroszok (ukránok) újra szemet vet(het)nének rá…

Krím – az út Haza !

Ím itt pedig álljon a gép által elsumákolt tegnapi hírlevelem :

A tápai Krisztus napján

Éppen ezen a napon, 103 esztendeje jelent meg…

A tápai Krisztus

Az ország útján függ s a földre néz,
Arcán szelíd mosoly a szenvedés.

A falu népét nézi csöndesen,
Amint ballagva munkából megyen.

Az ősi népet, mely az ősi föld
Zsellére csak és várja az időt,

Mikor saját portáján úr leszen,
Mikor az élet néki is terem.

A magyar Krisztus, a falusi szent
Hiszen nekik is megváltást izent.

Olyan testvéri áldással tekint
Feléjük és bíztatja híveit.

Feje fölött a nyárfa is magyar,
A fecske is és egy a zivatar,

Mely őt paskolja s a falut veri
És folyton buzgó öt szent sebei

Nem a magyarság sorsát hirdetik ?
És ki segit már, ha Ő sem segit ?

A tápai Krisztus – Először a Magyarság 1923 május 20.-ai számában jelent meg… Közölte a Testamentom (1925) kötete is (57-58.o.),
majd beválogatta a Hárfa (1929) kötetébe is (120.o.). Utóbb fölbukkan a Szegedi Szemle 1928 december 22.-ei számában is.

Baróti Dezső egyenesen Juhász Gyula költészete tetőpontjának tartotta ezt a verset…

A tápai Krisztus < Nyisson ide !

Akit pedig inkább a Nagy Világ hoz lázba, hát ma évfordulós...

A Krakatau kitörése

Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!