Bácsgyulafalva - Pusztakula

Bácsgyulafalva

Telecska
Телечка
Telečka

Bácsgyulafalva (rácul Телечка / Telečka, németül Teletschka vagy Batsch-Juliusdorf) a Délvidék észak-bácskai részén, a Kulai-dombokon (Gyulafalvi-dombok hátán) fekszik. Határát a Kerényi-patak medre, valamint moravicai, sziváci, zombori és kerényi szántóföldek határolják. p>

Népessége

• 1900-ban 2801 lakosából 2696 magyar, 100 német és 5 szerb
• 1931-ben 3.250 lakosából 84 százalék magyar, 11 százalék német
• 1948: 3122
• 1953: 3090
• 1961: 2996
• 1971: 2665
• 1981: 2429
• 1991-ben 2138 lakosából 1904 magyar, 124 szerb, 55 jugo, 21 cigány^[1]
• 2002-ben 2084 lakosából 1508 magyar, 429 szerb, 37 cigány, 23 jugo.^[1]

Néveredete

Nevét gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszterről kapta. A település hivatalos neve 1904-től 1918-ig Bácsgyulafalva, a rác megszállás alatt pedig 1922-től pedig Telecska lett. Az 1990-es évek végétől ismét Bácsgyulafalva.

Története

1883-ban a kincstár a Kerényhez tartozó Pusztakula nevű pusztán római katolikus vallású magyar családokkal telepítette be, akik az áradásoktól sújtott Temesközből vándoroltak el még az 1880-as években. A legtöbben Szajánból érkeztek. A hajdani szögedi kirajzás ö-gető nyelvjárást beszélő ivadékai, 17 falu szegény dohánytermesztői érkeztek ide Sípos György szajáni polgár vezetésével, hogy itt 8 hold földet kapjanak művelésre. Az 1884-ben 500 családot befogadó új falut az akkori pénzügyminiszter, gróf Szapáry Gyula után Gyulafalvának nevezték el.

A pusztán mintegy 500 család telepedett le. Minden család 8–8 hold földet és egy házhelyet kapott. Először csak kis szükséglakásokat, úgynevezett putrikat építettek. A vertfalhoz kitermelt föld helyén pedig kialakult az ú.n. Sárgásgödör, amelynek löszfalában kemencét vájtak. Ezután láttak hozzá a pontosan megtervezett falu kiépítéséhez. Bácsgyulafalva egyenes utcái derékszögben metszik egymást, a falu közepén a négyszögletes téren találkoznak.

1885-ben már 2500 lélek lakott itt és két iskolaterme volt. Iskolája 1896-ban épült, első tanítója Nagy József volt. 1892-re már külön költségvetése volt a telepnek s községgé való szervezése is tervben volt, míg 1894 júliusában, Kerénytől elkülönítve, belügyminiszteri engedéllyel, maga is önálló nagyközséggé lett.

Kezdetben a színmagyar, római katolikus vallású új település a 9 kilométerre levő kerényi parókiához tartozott, ott anyakönyvezték a lakosokat, s ott is temetkeztek. Önálló lelkészsége 1887 óta van, míg a Magyarok Nagyasszonya-templomot 1898-ban építették Császka György kalocsai érsek költségén.

A templom külső részét utoljára a hetvenes évek végén, a belső falakat pedig 1983-ban meszelték be, a toronyrészt pedig legutóbb 1961-ben renoválták.

A magyarlakta faluba az 1880-as évek végén németek települtek, majd megjelentek a cigányok is. Az 1990-es évek első felének viszontagságos ideiben pedig délről vadrác menekültek is érkeztek. A fiatal falu lakosságának száma a második világháború után lényegesen megcsappant, s a mai napig folyamatosan csökken, az elöregedőben van.

A falu lakosságának fő foglalkozása a földművelés. A több mint 5000 holdas határban leginkább kukoricát és búzát vetnek. Nyugat-Bácskában máig a gyulafalviak a legismertebb dohánytermesztők. Mivel minden gyulafalvi gazda foglalkozott dohánytermesztéssel, a faluban a házak mellett sorra megtalálhatóak a dohányszárító pajták. A nem földművelésből élők a környező településeken vagy Zomborban dolgoznak. Megélhetési gondok miatt Zomborba, Szabadkára, külföldi vendégmunkára Németországba, s más nyugat-európai országba vándorolt a gyulafalviak egy része.

Forrás:

1. Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
2. Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. 1974–1975
3. Fekete J. József (2000). „Imádságos kolostor (Könyv az olvasásról)”. zEtna. Egy falu szociográfiájáról.]
4. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
5. Iványi István: Bács Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára. I-V. Szabadka, 1991.
6. http://vajdasag.rs/B%C3%A1csgyulafalva

Képek