Gazdaságvédelem
Az ingatlanadóból fedezik a nemzetközi spekuláns tőke nyereségét
 |
Varga István, a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének alelnöke szerint a Magyar
Nemzeti Bank a nemzetközi pénzpiac elkötelezettje, az ingatlanadóra pedig
azért van szükség, hogy a spekuláns tőke nyereséget érjen el. Az alábbi
interjúból is látszik, hogy a Jobbik előretörése radikalizálja az egész
társadalmat, a kérdés csak annyi: ki az, aki nem csak szavak szintjén
akarja a változást? |
– Egy kormányváltás akkor nem sokat számít.
– Dehogynem. Nem törvényszerű, hogy így működjenek a dolgok. Magyarországon
semmi sem indokolja a magas kamatlábat. A nemzeti banknak kötelessége leszállítani
a kamatot. Ez ellen az az érv, hogy akkor kivonul a tőke. Bárcsak kivonulna!
Hiszen rajtunk élősködik egy csomó pióca.
– Az emberek többsége azt hiszi, hogy a Magyar Nemzeti Bank egy hazai intézmény,
és nem tudják, hogy a központi bankok rendszerének egyik eleme. Akkor mit várhatunk
tőle?
– A Monetáris Tanácsban a pénzpiac érdekeltjei a pénzpiac érdekeinek megfelelő
döntéseket hoznak. Nézzük a problémát távolabbról! A családoknak, az államnak,
a vállalatoknak és a bankoknak van saját mérlegük. Ezek a mérlegek különböznek.
Az első három mérlege és a bankrendszer mérlege alkot két fő csoportot, amelyek
egymásnak tükörképei. A bankrendszer aktívái a nem banki szereplők kötelezettségeit,
vagyis adósságait jelentik. Minél jobban megterheli a bankrendszer a „nem-banki”
szereplőket, az annál jobb a bankoknak, és rosszabb a „nem-banki” szereplőknek.
Ezt a fajta szembenállást nálunk tagadják, és azt hiszik, hogy a bankok és
az állam mérlege egy és ugyanaz. Egy nemzetgazdaságnak a nem-banki szereplők
mérlegét kellene egyensúlyban tartania. Mi pedig folyamatosan a bankok mérlegét
akarjuk egyensúlyban tartani. Ha megnézzük a statisztikákat, akkor kiderül,
hogy a banki mérlegek nagy nyereség mellett rendben vannak, a többi három mérlege
viszont tragikus.
– Más országokban hogyan működik - kissé nagyképűen és leegyszerűsítve - a
kapitalizmus? Ahogy nemrég egy országos internetes portál is megfogalmazta:
Magyarország a féltudású elit országa. Régi diplomák, rossz országokban, elkényelmesedett
agytekervények, versenyképtelen ötletek, bebetonozott struktúrák, mérhetetlen
korrupció. Mikszáth Kálmán irigykedne. Akkor mit várunk az átlagpolgároktól?
– Egy észbontó agymosáson vagyunk túl abban a kérdésben, hogy mit jelent a
kapitalizmus. Lehet, hogy azért is, mert a magyar nyelv izolált, és a mindennapi
életben nem nyert teret a külföldi szakirodalom. A németek például viszonylag
széles szakirodalmi bázison élnek, ezért a különböző ismeretek ütköztetéséből
egy normális „tudat” fejlődött ki. Mivel Magyarország kicsi, hatékonyan lehet
manipulálni, így az emberekben olyan kapitalizmuskép alakult ki, hogy azt hiszik,
ami most van nálunk, az a helyes út. Holott ez egy átverés.
– Korábban több csörte zajlott a kormány és az ellenzék között a nemzeti bank
függetlenségének megőrzéséről, noha mára úgy tűnik, mintha a nemzeti bank nem
is képviselné annyira hatékonyan a nemzeti érdekeket. Vagyis mégsem olyan jó
nekünk a nemzeti bank függetlensége. Teljesen független szervezet, gyakorlatilag
érinthetetlen.
– 43 milliárd eurónyi spekulatív tőke jött be az országba. De hol van? Azt
mondják, hogy a bankokban. Ez nem igaz, hiszen a pénz soha sincs ott, ahová
érkezik. Beérkezett a kereskedelmi bankokba, de már aznap vagy másnap továbbment
oda, ahol jövedelmet tud szerezni. Vagyis a nemzeti bankba, mert ott nagy kamatot
ígérnek, és az MNB köteles befogadni ezt a pénzt, és köteles kamatot fizetni
érte. A nemzeti bank kiszolgálja a kereskedelmi bankokat, és nagy jövedelemmel
táplálja őket. De a nemzeti bankról szóló törvény szerint annak kamatveszteségét
a költségvetés köteles megtéríteni. A nemzeti bank gyakorlatilag a költségvetés
terhére táplálja a kereskedelmi bankokat, azok pedig a spekulációs pénz tulajdonosait.
A költségvetés megfejése történik. De mit csinál a nemzeti bank ezzel a pénzzel?
Ez a pénz még aznap továbbvándorol külföldre, mert a nemzeti bank köteles a
tartalékait külföldön tartani. Mert akkor biztonságos, ha nem az országban
van. Nézzük a folyamatot a gyakorlatban! Például a Deutsche Bank elküldi a német
hátterű magyarországi kereskedelmi bankba a pénzt. Az továbbadja a nemzeti
bankba, az pedig elküldi külföldre, mégpedig a Deutsche Bankba. Míg a Deutsche
Bank 1 százalékot fizet a magyar nemzeti banknak, addig mi 9 százalékot fizetünk
neki. Lényegében a két kamat közötti különbözetet egymás között elszámolják,
és viszik ki a jövedelmet. A pénz valójában meg sem járja ezt az utat, a pénzáramlás
csak az üzleti könyvekben jelenik meg. Ezt kamatswapnak hívják. A pénz állandóan
úton van, állandóan áramlik, és az áramlásokból jelentkező jövedelmeket csapatják
le itt és ott. Magyarország folyamatosan a nemzetközi pénztőke javára csapatja
le a jövedelmeket.
– Az ingatlanadóról mi a véleménye?
– A megdrágított lakáshitelezések miatti otthonvesztéseket növeli az ingatlanadó.
Ha nekem van egy házam, az évente a 2-3 százaléknyi amortizáció folytán legalább
ekkora költséget is generál a karbantartás miatt. Valahol máshol kell megkeresnem
azt a jövedelmet, amit ráfordítok a karbantartásra. Ugyanez van a lakások esetében
is. Egy társasházban mindenki fizeti a közös költséget. Tehát kiadásom keletkezik
az ingatlanommal kapcsolatban. De ha ehhez járul az ingatlanadó, akkor azt
is valahonnan máshonnan szerzett jövedelemmel kell fizetnem. Ha mondjuk 150
ezer forint a havi fizetésem, és eddig 10 ezer forintot költöttem a lakásra,
akkor most még plusz 10 ezer elmegy. És nem marad elég jövedelmem egyéb célokra.
Vagyis kiszívják a gazdaságból a pénzt, beviszik az államháztartásba, ami így
fizetőképes lesz a pénzügyi spekuláció kamatszámlájának kifizetésére, hiszen
a nemzeti banknál képződő kamatszámlát a költségvetésnek kell kifizetnie. Az
ingatlanadó olyan adó, ami mögött önmagában jövedelemképzés nincs, de jövedelemkiszívás
van. Nem generál másoknak több jövedelmet, egy központosított elszívásról van
szó, amely kizárólag a pénzpiac érdekét szolgálja.
– Mindig a Nyugatra hivatkoznak, ahol az ingatlanadónak komoly hagyományai
vannak.
– Magyarországon a bérek nem tartalmazzák a lakhatás költségét. Olyan bérszinten
élünk, amibe nem fér bele sem a lakás építése, sem a lakáshitelek normál körülmények
közötti törlesztése, és nem fér bele a lakásbérlet sem. A mai magyar jövedelmek
nem biztosítják a lakhatás feltételeit. Sokféle hatást válthatnak ki az ingatlanadóval:
kikergetik az embereket az otthonukból, illetve az ingatlanok értékét csökkentik.
– Ide kapcsolódik, hogy miért ilyen alacsonyak a hazai bérek? Folyton a termelékenységre
hivatkoznak, ámbár az elemzéseket multinacionális cégek állítják össze. Így
aztán az emberek természetesnek veszik ezt a kis fizetést. A kör pedig bezárul,
az információ megtagadva.
– Ezért mondom, hogy magyar nyelven lehet butaságokat beszélni. Ha valaki elég
sokszor mondja, akkor az emberek el is hiszik. A magyar benzinkutas ugyanúgy
dolgozik, mint az osztrák benzinkutas. Ha körülnézünk, a nemzeti jövedelem
előállításában aktív emberek termelékenységi mutatóiban lényeges különbség
nincs. A magyar feldolgozóiparban és szolgáltatóiparban nincs lényeges különbség.
Amikor a szolgáltatásban például a bér tizede az európainak, akkor a statisztika
úgy mutatja ki, hogy tizednyi hatékonysággal dolgozik. Mert a bér jelenti a
mércét. Lényegében ez megint egy óriási átverés. Ha a GDP-be beleszámítom a
kormányzati munkát is, és egy köztisztviselő negyed annyi bérért dolgozik,
mint egy osztrák, akkor a kormányzati teljesítmény is negyede lesz az osztráknak,
és így alacsony a GDP. És akkor azt mondják, hogy azért olyan alacsony a GDP,
mert nem vagyunk elég termelékenyek. Csak azt kell megnézni, hogyan számítjuk
a termelékenységet.
– Ha történetfilozófiai síkról közelítjük meg Magyarország felzárkózását a
nyugati országokhoz, akkor a kvázi gyarmati státusz hogyan törhető át? Hiszen
a centrális, félperifériális, perifériális világok között alig van átjárás.
A centrális Nyugat éppen azért centrális, mert kiszívja a félperifériák és
perifériák energiáit. Magyarország köztudottan félperifériális ország a mohácsi
csatavesztés óta.
– Az EU alapító szerződése, a Római Szerződés, amit 1992-ben korszerűsítettek,
jelenlegi formájában rossz. Az unió gazdaságpolitikája a szabad versenyen és
a nyitott piacon alapszik, amit a 98. és a 105. cikkely tartalmaz. Ugyanakkor
az 1. cikkely azt is mondja, hogy az emberek boldogulásáért az emberekhez a
lehető legközelebb kell hozni és átláthatóvá kell tenni a döntéseket, ez a
szubszidiaritás elve. Ez ellentmondás, hiszen a nyitott piac nem átlátható
az emberek számára, és a társadalomtól elszakadva hozzák a döntéseket. Az elmúlt
hónapokban kibontakozó válság mindenki előtt világossá tette, hogy az unión
is túlmutató pénzpiac mennyire hamis és spekulatív. Az uniós országok kormányai
a válság hatására több mint 3000 milliárd eurónyi kötelezettségvállalással
terhelték meg Európa polgárait. Ez az jelenti, hogy a 400 millió európai polgár
egyenként több mint kétmillió forintnyi átlagadósságot kapott a nyakába. Kiderült,
hogy nem hatékony a szabad verseny dogmája. Az unió vezetése ugyanakkor nem
hajlandó ezzel
szembenézni, hanem elkártyázzák az uniós polgárok jövőjét. Meg kellene változtatni
az alapszerződést is, hiszen a jelenlegi feltételek mellett Magyarország sohasem
fog felzárkózni a perifériáról. Magyarország pénzügyi eszközállománya 22500
milliárd forint volt 2008 végén. Emellett 50 ezer milliárd forint a kötelezettségállomány.
A nettó hiány tehát kb. 28 ezer milliárd forint. Vagyis az eszközök teljes
egészében külföldi kézben vannak, hiszen a kötelezettségek fejében járadékot
akarnak szedni. Tehát mi 50 ezer milliárd után fizetünk járadékot, aminek a
fedezetét 22500 milliárdból akarjuk előteremteni.
forrás: ingatlanmagazin.com
