Hagyományvédelem
Bálint Sándor
KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD
A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából
Advent
Advent, másként ádvent, ádvënt, a félegyházi nép ajkán ádvint, Istensegíts
székelyei körében edvent (adventus Domini, ieiunium Spiritus Sancti) az
Egyház tanácsa szerint szent idő; az előző évszázadokban még négyhetes
böjti előkészület
karácsony ünnepére, a Megváltó érkezésére.
Igen jellemző, hogy a középkor hazai liturgikus gyakorlatában advent első
vasárnapjának evangéliuma – eltérően a Missale Romanum előírásától – Jézusnak
a szamár hátán
való jeruzsálemi bevonulásáról emlékezik meg. E jellemző megfontolások szerint
a századok Királya vonul be az új egyházi évbe, amely – mint mondottuk –
a polgári esztendőtől eltérően adventtól-adventig tart. A mi áttekintésünk
is,
éppen úgy, mint a jeles napokhoz fűződő európai hagyományvilág, természetesen
ehhez a liturgikus esztendőhöz igazodik.
Csopak hajdani templomtitulusa Jézus jeruzsálemi bevonulása volt.* A búcsúnap
a fentiek értelmében nyilvánvalóan advent első vasárnapjára esett.
Advent: így neveztetnek – írja* Bod Péter – a mostani rendtartás szerént
a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton
napjától
fogva, aholott kezdi most is a görög ekklézsia a maga böjtit. De idővel a
deák ekklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon: mert a Krisztusnak
négy adventtussa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe
bészáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez.
Midőn
eljő az utolsó ítéletre.
Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján. Minthogy ezek a napok a
Krisztus testben eljöveteléről való szent elmélkedésekre készülő napok voltanak,
kezdették
ezeket megbőjtölni.
Bod Péter magyarázata a középkor szimbolikus szemléletét idézi föl. Eszerint
az advent négy hete csakugyan Krisztus négyféle eljövetelét jelképezi: III.
Ince pápa fogalmazása szerint megjelenik a test felhőjében, a kegyelem harmatában,
a halál tusájában és az ítélet tüzében.
Az adventi időszak az előkészület, várakozás, reménykedés ideje, amelyet
régebben böjttel is megszenteltek. Ezért emlegetik a szegedi öregek kisbűt,
tápaiak
ádventbűt néven. Szerdán és pénteken szigorú böjt volt, szombaton pedig húsételtől
való megtartóztatás. E böjtöket az ország több vidékén az öregje, így a bokortanyák
evangélikus tirpák népe is tartotta.* A zajos mulatságtól is tartózkodott,
csak a disznótorok családias hangulatában olvadt egy kissé föl.
Régen ádvent kezdetét éjféli harangszóval jelezték, amelyet hazánkban egyes
helyeken (így a budai cisztercita plébániatemplomban) felújítottak.
Az advent igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a hajnali mise vagy angyali
mise, a régiségben aranyos mise, liturgikus szóval roráté adja meg, amely
még a középkori hazai liturgia maradványa. Így él Ausztriában, Horvát, Cseh,
Lengyelországban
is, ami páratlan kedveltségét mutatja. A rítuskongregáció készséggel hozzájárult
e középeurópai liturgikus hagyomány életbenmaradásához. A hitújító Szkhárosi
Horvát András szellemeskedésnek szánt szójátékkal így gúnyolja:
Fegyverrel őrzi pápa ő szerzését,
Nagy Karácsony előtt agyaras miséjét.*
Az Evangyéliomi Kenyér Morzsalékok és Apostoli Búza Kalászok egyik prédikációjában*
Padányi Bíró Márton így szól: Most ezekben a szent napokban, egyéb időknek
szokásán kívül, még nap felkölte előtt, hajnalban a Názáreti Mária Szent Szűznek
angyali üdvözlésérül avagy az Isten Fiának megtestesülendőségérül szentmisét
hallgatunk, melyet is mi magyarok az eő nagy tiszteletéért és méltóságáért
aranyos misének nevezünk.
Esztendő által való innepek napján – rendelkezik* a révkomáromi magyarszabók
céhregulája – és egész adventban az arany misék idejin ifjabbik a mesterek
között tartozik a gyertyákat meggyújtani.
A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták.
Hagyományőrző helyeken alig veszik észre, ami pedig egyébként nehezükre esik:
a korai fölkeléssel, a hóval, faggyal járó áldozatot. A havat különben még
a templomba menés ideje előtt illik elsöpörni, de ezért e korai munkáért sem
zúgolódik senki. Nagyzsámon (Jarnul Mare) ádventben a gyerekek hajnali harangszóval
kelnek. Megjelölt helyen gyülekeznek és házról házra járva költögetik csengővel
és énekszóval az alvó híveket, hogy idejében odaérjenek a hajnali misére. Utolsó
nap mindenűn kapnak valami ajándékot, amelyen aztán igazságosan megosztoznak.
Nagymányok német faluban a hajnali misékre kirendelt ministráns és orgonafújtató
fiúk régebben az iskolában háltak, hogy a korai szolgálatot el ne aludják.*
A katolikus Csíkban régebben a betlehemes játékot is előadták a hajnali misén.
Csak így indultak a falu házaiba betlehemezni.*
A hajnali mise sejtelmes varázsához még a századforduló táján is sok hiedelem
fűződik. Számos erdélyi magyar helyen* azt tartják, hogy rorátétemplomozás
alatt be kell zárni minden ajtót, ablakot, különösen pedig az ólat, mert ilyenkor
a boszorkányok állati alakot öltve, a rendkívüli időben történő harangozás
elől emberi és állati hajlékokba húzódnak és ott kárt okoznak. Főleg a teheneket
szokták megrontani.
A fiatalságot is megfogja a hajnali miséből kicsendülő bizakodás, hiszen az
ifjú szívek várakozása és ádvent hangulata közön olyan nagy az egyezés. Az
Alföldön ha rorátéra harangoznak, cukrot vagy mézet eszik a lány, hogy édes
legyen a nyelve, és így minél előbb férjet édesgessen magához. Máshol az első
hajnali misére való harangozáskor a férjhezmenendő lány a harang köteléből
kis darabot igyekszik szakítani és azt a hajfonópántlikájába varrja, s a hajában
viseli, hogy farsangkor sok kérője legyen.*
A szerelmi varázslat igazi ideje, hathatós napjai: Szent András, Borbála, Luca,
Tamás, beköszöntőül Katalin szintén ádventba esnek, amely egyúttal a téli napfordulat
időpontja, a természet újjászületésének előkészítése, az embersors folytonosságának
kozmikus szolgálata.
Az advent népszerű szentjeihez fűződő profán hiedelmek jó részének semmi köze
az illető szent életéhez, legendájához. Az éjszakák mostanában a leghosszabbak,
tehát ez az időszak varázslatra a legalkalmasabb. Minthogy pedig az Egyház
ajánlja a szentek segítségül hívását: a néphit a maga mágikus várakozásait
vonatkozásba hozza az említett napok szentjének nevével és hatalmával, azonban
nemcsak a vallás tanítása és ajánlása szerint kéri közbenjárását, hanem mágikus
hatalmat is tulajdonít neki.
Bálint Sándor, 1975. Fehérvasárnap
