Hagyományvédelem
Bálint Sándor
KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD
A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából
Nagyhét
Nagyhét, Somogyi Eleknél sanyarúhét,* az őrségi Bajánsenye reformátusainak
ajkán videshét* (vizeshét). A természet tavaszi újjászületése az embert is
analógiás jellegű megújulásra, tisztálkodásra indítja. Ezek az ősi tavaszi
lusztrációs szokások az ember egészségének és jólétének biztosítására, a
betegségek távoltartására, a háztájék és jószágok megoltalmazására irányulnak.
A velük összefüggő mágikus műveletek népünknél leginkább nagyhéten történnek.
Ez egyúttal a húsvéti előkészületnek és vallásos megindulásnak, olykor telítettségnek
testi, de főleg lelki tisztálkodásnak ideje, alkalma még a század elején
is. Töredékei egyének, olykor még falusi közösségek mágikusnak érzett cselekedeteiben,
munkájában máig fölcsillannak.
A palóc még a századfordulón is megtisztította egész portáját. Kihordta az
istállót, kijavította a melléképületeket, söpört, tapasztott, meszelt, egészen
megfiatalodott a hajléka. Szerszámait rendbehozta, néha ki is fényesítette.
Minden holminak, még a legkisebbnek is ragyognia kellett a tisztaságtól. Mikor
a házával rendbejött, akkor elhalt hozzátartozóira gondolt: sírjukat fölfrissítette.*
Hasonlóképpen történik az ország többi vidékén is. Így Magyarpolány német népe
éppúgy rendbeteszi és felkoszorúzza a sírokat, mint halottak napjára. Szil
rábaközi faluban nemcsak a temetőt, hanem még árkait is megtisztítják húsvétra.
Minden sírt rendbehoznak. Azokét is, akiknek már nincs családbeli gondozójuk.
Végül a sírokra barkacsokrot raknak.* A tisztálkodás főképpen nagypénteken
és nagyszombaton érte el mágikus-szakrális teljesedését.
Algyő sajátos régi, már inkább csak emlékezetben élő hagyománya, hogy nagyhét
elején a gazda az udvaron összegyűjtötte, rendbetette minden munkaeszközét
és imádkozott fölöttük.
Az Egyház lelkére köti híveinek, hogy évente legalább egyszer, húsvét táján
szülessenek újjá. Járuljanak a szentségekhez: gyónjanak, áldozzanak. Ezt a
parancsot a nép általában még a század elején is igen komolyan vette. Maga
a családfő: édesapa, édesanya szigorúan gondoskodott arról, hogy minden arravaló
gyermek, de a szolgáló és béres is elvégezze, mert csak így, a kegyelem állapotában
válik méltóvá a húsvéti szentelt eledelek elköltésére.
Ilyenkor az idősebbeket a fiatalok megkövetik, vagyis bocsánatukat kérik, sok
helyen kezet is csókolnak szüleiknek. Ezt a megkérlelést olykor a szülő gyermekével,
a gazda béresével szemben is megtette. Hajdani szegediek azokat is fölkeresték,
akikről úgy érezték, hogy megbántották valamivel őket. Indulás előtt, ha máskor
nem is, sokfelé megcsókolják a szülők kezét. Szubogy palóc faluban a szülők
megkövetése így hangzik: engedjen, ha valamivel megbántottam, Isten is meg
fog engedni! A felelet: kész az engedelem, elmehetsz!* A felnémeti felelet:
én megbocsátok, bocsásson meg az Isten! A gyónni, továbbá búcsúra induló Hollókőn
nemcsak hozzátartozóitól szokott bocsánatot kérni, hanem minden falubelitől
is, akivel menet közben találkozott. A hangonyi gyónó így engesztelte hozzátartozóit:
Jézus sebeire kérem, bocsásson meg, gyónni szeretnék! Egyébként Lázár István
hajdani hangonyi plébános, a penitencia mérlegelésében a szentatyák tanítása
szerint járt el: a nagyevőnek, pazarlónak böjtöt és imádságot, a fukarnak a szegények
számára adakozást, az iszákosnak időszakos megtartóztatást, a tolvajnak a lopott
holmi visszaadását szabta ki.* Fertőhomokon gyónás előtt minden családtag bocsánatot
kért egymástól. Patosfán így szoktak búcsút venni: bocsáss, bocsásson mög,
ha valamit vétöttem. A felelt: Istené a bocsánat!* A hagyomány görögkatolikusaink
között is él.
A tridenti zsinat az évenként, húsvét táján végzendő gyónást lelkére köti a
lelkipásztornak és a híveknek. Ezt még a múlt században is a gyónócédula (schedula
confessionis) igazolta,* amelyet a gyónó a paptól kapott. Régi családi imádságoskönyvekből
egy-egy még előbukkan belőlük, valami rányomtatott épületes szöveggel. Ilyen:
boldog ember, kinek bűnt nem tulajdonít, nem számolja be Isten a vétket, és
lelkében nincs álnokság (31. zsoltár). Kézzel még ráírva a helység és évszám.
E gyónócédulákat – mint már láttuk – a múlt században, Kethely zalai faluban
vízkereszti házszentelés alkalmával az asztalra készítették. A plébános jelenlétében
a céhmester, vagyis sekrestyés, cérnára fűzve gyűjtötte össze. Ha valakié hiányzott,
a pap buzdította, hogy húsvétkor majd ne maradjon el. A gyónócédula egykori
hagyományvilága ebből következőleg nyilván színes volt.
Sajátos helyi hagyományként húsvéti gyónásukat a Máriabesenyő környéki faluk
(Dány, Kálló) férfiemberei közül sokan itt a búcsújáró helyen, Gyümölcsoltó
Boldogasszony napján szokták végezni.
A bűnvallomás, penitenciavállalás más laicizálódott formáiról a hét szentség
néprajzáról tervezett munkánkban szeretnénk megemlékezni. Itt csak egy Tamási
tolnai faluban följegyzett hagyományra utalunk. A század elején itt még akadtak
jámbor öregasszonyok, akik nagypéntek délután, tehát a Megváltó halálának órájában,
a Kálvária keresztje előtt letérdepelve, magának Jézusnak gyóntak meg és mentek
húsvét ünnepén áldozni. Az efféle kisegítő módok nyilvánvalóan a hódoltság
pap nélküli katolikus világában, licenciátus jámborságában születtek.
A franciskánus passiómisztika mélységes népi hatására vall, hogy nagyböjtben,
főleg nagyhéten, régivágású közösségek, társulatok, de egyének is iparkodtak
átélni az Úr szenvedéseit.
Az általánosnak mondható templomi, illetőleg kálváriai stációjárás mellett,
jámbor öregek között máig él egy nagyhéti ájtatosság, amely már a Thewrewk-kódexben*
fölbukkan, és részben az orális gyakorlat, részben a szakrális ponyvairodalom
révén a legutóbbi időkig ismeretes volt. Eszerint a jámbor lélek virágvasárnap
40 Miatyánkot és ugyanannyi Üdvözlégyet, 1 Hiszekegyet mond el Krisztus 40
napi böjtölésének emlékezetére Nagyhétfőn 33 Miatyánkot és Üdvözlégyet, 1 Hiszekegyet
annak emlékezetére, hogy az Üdvözítőt földi életének 33. esztendejében tulajdon
tanítványa eladta. Nagykedden 30 Miatyánkot és Üdvözlégyet, 1 Hiszekegyet,
hogy 30 ezüst pénzen adta el. Nagyszerdán 15 Miatyánkot és Üdvözlégyet, 1 Hiszekegyet
azoknak a fájdalmaknak emlékezetére, amelyeket Jézus fején a töviskorona okozott.
Nagycsütörtökön 12 Miatyánkot és Üdvözlégyet, 1 Hiszekegyet azért, hogy Jézust
éppen legszomorúbb állapotában hagyta el 12 tanítványa. Nagypénteken 5 Miatyánkot
és Üdvözlégyet, 1 Hiszekegyet öt szent sebének tiszteletére. Nagyszombaton
40 Miatyánkot és Üdvözlégyet, a Hiszekegyet annak emlékezetére, hogy Jézus
40 óráig feküdt a koporsóban. Húsvét napján szintén ugyanannyit azért, hogy
az Üdvözítő feltámadása után még 40 napig társalgott tanítványaival és az első
hívekkel.*
A pápaimádság hasonlóképpen a középkor televényéből sarjadt és virágzott a
legújabb időkig, főleg a szegedi táj ponyvairodalmában és szakrális hagyományaiban:
a bűnbe merült embert a Jézus Krisztus kínszenvedésén és kereszthalálán való
épületes elmélkedés, töredelem mentheti meg a kárhozattól.*
A Gömöry-kódex magyar előadásának forrása Dionysius Carthusiensis XV. századbeli
karthauzi szerzetesnek munkája, az Aureum Speculum animae peccatricis: docens
peccare vitare, osteniendo viam salutis.*
A legendával összekötött jámbor imádság a passió gyümölcseit idézi ugyan,
mégsem részletezzük, mert inkább haldokló fölött szokták végezni, jámbor
asszonyi
közösségekben azonban nagyhéten is sor került rá.
Az Aranymiatyánk asszonynépünknek máig egyik legkedvesebb elmélkedő imádsága:
Jézus édesanyjának, Máriának elmondja, hogy mi várakozik reá nagyhét napjaiban.
Eredetét tudomásunk szerint még nem tisztázták, de a XV. században a németség
már ismeri.* Középkori kódexirodalmunkból nem tudjuk kimutatni, bár a Weszprémi-kódex
passióelőadása: Jézus és Mária ismétlődő bethániai beszélgetése emlékeztet
rá. Előfordulhat épületes barokk imádság-irodalmunkban is, eddigi kutatásaink
azonban nem jártak eredménnyel. A hazai ponyván a múlt században számos magyar,
német és katolikus délszláv változata bukkan föl.* Ismeri a szlovén nép is.*
Nyilván otthonos a cseheknél, szlovákoknál is.*
Az imádság voltaképpen Jézusnak édesanyjától való első, virágvasárnapi búcsúzkodása,
amely a kánoni evangéliumokban nem fordul elő. Emlékeztetünk rá később is.
Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit fogsz te tenni virágvasárnapján?
Legkedvesebb anyám, neked mindjárt megmondom: én nagy király leszek, dicsőségesen
bemegyek Jeruzsálembe, inteni és tanítani fogom a népet Atyám törvényére,
és hirdetni fogom a megváltás új szövetségét.
Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mi leszesz te azon a szent Nagyhétfőn? Legkedvesebb
anyám, azt én mindjárt megmondom neked: gyönge és beteg leszek, többé senki
sem fog tisztelni, senki sem segít a templomhoz járni.
Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit teszel te azon a szent Nagykedden? Legkedvesebb
anyám, én azt neked mindjárt megmondom. Szegény vándor leszek, és vándorolni
fogok egyik városból a másikba, és éjjelenként nem fogom fáradt fejemet álomra
lehajtani.
Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit mívelsz te azon a szent Nagyszerdán,
és az egész Nagyhétben?
Legkedvesebb anyám, azt én neked mindjárt megmondom: fölmegyek az Olajfák
szent hegyére, álom nem jövend szememre a nagy félelemnek miatta. Kísértetni
fogok
egyik bírótól a másikhoz, Annástól Kaifáshoz, Kaifástól Heródeshez és Heródestól
Pilátushoz.
Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit mívelsz te azon a nagy és szent Zöldcsütörtökön?
Legkedvesebb anyám, én azt neked mindjárt megmondom: ama hamis Júdás el fog
engem adni harminc ezüstpénzért.
Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit fogsz te mívelni Nagypénteken? Ű
Legkedvesebb anyám, én azt neked mindjárt megmondom: föl leszek feszítve
egy magas keresztfára, három rettentő vasszöggel kezeimen és lábaimon átverve.
Odajön egy vitéz, lándzsával keresztüldöfi oldalamat, és abból vér és víz
fog
folyni. Atyám pedig küldeni fog két ápolót, úgymint Szent Jánost és (Armathiai)
Józsefet, akik engem a gyászkeresztfáról levesznek. Te kedves anyám, rám
fogsz nézni szent szemeiddel, megmosol engem szent könnyeiddel, és szent
hajaddal
fogod törölni véres testemet. Én pedig halva fogok feküdni a Szombat estvéjéig,
mint aluvó kisded az ő bölcsőjében.
Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit fogsz te mívelni Nagyszombatom?
Legkedvesebb anyám, én azt neked mindjárt megmondom. Mély sírban fogok feküdni
egész a húsvéti szent napig, mialatt le fogok szállani poklokra, az ott rám
váró lelkeket kiszabadítandom. Feltámadva magammal viszem őket az én Atyám
országába, bevégzett nagy munkám diadaljeléül. És az üdvösség öröméneke örökké
fog zengeni az egek egeiben.
Mondá erre a Boldogságos Szűz Mária: azon halandó, ki e szent jóslatokból
álló Aranymiatyánkot egyszer vagy többször átimádkozandja, és megemlékezik
az én
hét fájdalmamra, és legkedvesebb Fiam kínszenvedésére és halálára: az nem
lesz elfeledve az egekben. Életében minden kérése meghallgattatik, holta
után pedig
lelke az Isten előtt fog ragyogni az örök üdv fénysugarában, mely a végtelenségig
nagyobbodik mindörökké. Amen.
________________________________________
Bálint Sándor, 1975. Fehérvasárnap
