Hagyományvédelem
Bálint Sándor
KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD
A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából
Újév
Újév (jan. 1.) vagy kiskarácsony Krisztus körülmetélésének ünnepe. A Müncheni-kódex
naptárában: Úrnak környekezete napja, az Érdy-, Lányi-kódexben kiskarácsony,
Bornemissza Péter és Telegdi Miklós prédikációiban Úr körülmetélkedése.
A pogány Rómában az évkezdetet Janus tiszteletére kicsapongásokkal ülték
meg, ennek helyére rendelte az Egyház a circumcisio ünnepét. Már a rómaiak
is e
napon jót kívántak egymásnak az új esztendőre, amelyet ajándékkal (strena)
viszonoztak.
Az újévet már a XIII. századi magyarországi oklevelek is így emlegetik: strenarum
dies, előestéjét: vigilia strenarum. Városaink e napon tartoztak a királynak
ajándékot (strenuales) adni.* Hogy az ajándékozás különben általános lehetett,
igazolja Galeotti, a híres humanista is: Kalendis Januariis, in circumcisione
Christi consueverunt Hungari strenam dare, hoc est donum, pro bono omine incipientis
anni. Majd elmondja, hogy a királynak ki-ki mestersége szerszámait mutatja
be: a síposok a sípot, a kürtösök a tárogatót, a hárfások a hárfát, a szakácsok
a fazekat és abárló villákat, mások egyéb, mesterségökhöz tartozó szerszámokat
hoznak. A király néhány aranyat lökött a fazékba, és a sípba, tárogatóba, és
a többi holmiba külön ajándékot dobott… Ekkor Galeottihoz fordult a király,
mondván: miért nem tárod ki te is szerszámaidat az újévi ajándék elé? Lám ez
fazekat, amaz billikomot, némelyek dobot, és a pincemesterek kupákat, a lovászok
vakarót, a szabók tűt és ollót; a csizmadiák dikicset meg árat nyújtván elé,
megkapták
járandóságukat…
A hagyomány Erdélyben századunkat is megérte. A Teleki grófok kendilónai (Luna
de Jos) uradalmában újév napján mindazok eljöttek köszönteni, akik ott dolgoztak.
Szólt a kovácsok kezében az üllő és kalapács, a kocsisok kezében pattogott
az ostor és mindenki a maga mesterségét buzgalommal színlelte. A boldog újév
kívánásának e hagyományos megnyilatkozásáért az uraság pénzajándékot osztott
szét.*
Az újévi köszöntések eredeti jellege már pusztulófélben van ugyan, mégis két
mozzanatot elég ölesen elkülöníthetünk bennük: az egyik az ostorral, kolomppal
való zajütés, amely a ház népéről, jószágairól akarja a gonosz lelket elriasztani.
Ez a jókívánásnak negatív módja: a baj elhárítása. Utána legtöbbször a szóval,
verssel kifejezett, vallásos vonatkozásokkal színezett szerencsekívánat következik,
amely a szó mágikus erejébe vetett hitben gyökerezik, eredetileg tehát nem
volt puszta udvariassági szólam, mint manapság.
Napjainkra – mint annyi más régiséget – az újévi köszöntést is inkább csak
a gyermekek világa őrizte meg.* Pécsvárad német gyerekei keresztszüleiket mennek
felköszönteni.
Az újévi köszöntésnek jellegzetes középkori módja maradt fönn egyik XVII. századi,
érdeme szerint még nem méltányolt kéziratban,* amely középkori Physiologus-hagyományokat
tükröz.*
Strena, újesztendőbélé ajándék. In Christo Dei et Mariae Virginis Unigenito
salutem, cuiuslibet anni novi et praesentis. Ingressum, progressum, egressum
felix, felicius, felicissimum praecor.
I. A magyarországi koronás királyurunk ő felségének ajándékozom amaz rettenetes
erős oroszlánt, a több fene bestiáknak mintegy hatalmas királyát, és ama nagy
sebességgel magasan felröpülő s a s k e s e l y ű t , az aërben röpöső több
madaraknak királyát.
II. A felséges koronás királyurunk után lévő gubernátoroknak, fejedelmeknek,
méltóságos uraknak, kapitányoknak, hadnagyoknak, magistratusoknak és bíráknak,
egyszóval minden tisztben, hivatalban és méltóságban helyheztetett becsületes
őrálló uraiméknak ajándékozom ama serényen magány vigyázó d a r u t.
III. A szántóvető köz- és parasztrendnek ajándékozom ama munkás h a n g y a
l t.
IV. A kereskedőknek ajándékozom a m é h ec s k é t.
V. A lelkipásztorokat megajándékozom az é r c k í g y ó v a l.
VI. Az Isten igéjét hallgatóknak ajándékozom a szelíd j u h o t.
VII. Az atyáknak s anyáknak ajándékozom az ő csirkéit nevelő t y ú k o t.
VIII. A fiaknak és a leányoknak ajándékozom az ő anyjok szavára serényen
futó c s i r k é k e t.
IX. Az házas férfiaknak és asszonyoknak ajándékozom az h a l c i o n - m a
d a r a t.*
X. Az ifjaknak ajándékozom a s ó l y m o t , aki kedves madár, de ritka és
nehezen fogattatik meg.
XI. Az szűz leányoknak ajándékozom az u n i c o r n i s t.
XII. Az özvegy asszonyoknak ajándékozom a köserves özvegy g e r l i c é t.
XIII. Az árváknak ajándékozom a f ü l e m ü l é t.
XIV. A gazdáknak ajándékozom a p á l m a f á t.
XV. A gazdasszonynak ajándékozom a t e k e n y ő s b é k á t .
XVI. A szolgáknak és szolgálóknak ajándékozom az ébren aluvó n y u la t.
XVII. Az Isten igéjét hallgatóknak és penitenciatartóknak ajándékozom a k o
r o n á t.
XVIII. A nem munkálkodónak ajándékatom a p t ü c s k öt.
XIX. Az Isten igéjét nem hallgatóknak ajándékozom az hitvány s z ú n y o g
o t.
A felsorolt állatok szimbolikus jelentését részletesebben nem elemezzük.
Csak jelezzük, hogy az oroszlán és sas a fönséget, a daru a becsületet és
éberséget,
az érckígyó Krisztust, a halcion vagy jégmadár a házastársi hűséget, a sólyom
a kísértések elkerülését, az unicornis, azaz egyszarvú az örök vőlegényt,
Jézust, a gerlice az özvegyi tisztaságot és bánkódást, a korona pedig a mennyei
jutalmat
jelenti. A hangya, méh, juh, tyúk és csirke, nyúl, tücsök, szúnyog szimbóluma
nem szorul magyarázatra. A fülemüle, pálmafa, teknősbéka jelentése más összefüggések
híján nem világos, de talán a vigasztalásra, gyarapodásra és türelemre következtethetünk.
A hazai Physiologus-hagyomány különben még a XVIII. században, Padányi Bíró
Márton újévi prédikációiban is fölcsillan.
Márton püspök az egyházi méltóságoknak, minden papi rendeknek új esztendőbéli
ajándékul adja Izrael serege Főhadi vezérjének Josuénak, a Moyses imádságának
erejével meg-élesíttetett kardját (Exod. 27. V. 13.),
a főtiszteknek Judás Makkabeus kardját (2. Mach. 15. v. 16.),
a nemeseknek Dávid (I. Reg. 21. v. 8.) és Apollonius (I. Mach. 3. v. 10.)
kardját,
a közrendeknek, zsoldoskatonáknak Jonatán szolgájának és fegyverhordozójának
kardját (I. Reg. 14.),
az egész magyar nemzetnek, amelyet az Úr a Paradicsom úttyának a kapujának
őrizetével helyheztetett”.
Másik újévi prédikációjában az elöljáróknak, cselédes gazdáknak, gazdasszonyoknak
az ostoros Jézust, a gazdagoknak az irgalmas Jézust, a koldusoknak, szűkölködőknek
pedig a szegény Jézust ajánlja.
A hejgetés, hégetés, másként urálás az újévköszöntésnek sajátos, a regöléssel,
illetőleg egyes farsangi játékokkal rokon moldvai csángó megnyilatkozása.
Szilveszter estéjén és újév hajnalán a falu ostort durrogtató legényei házról
házra járják. Mi itt nem közöljük a játék teljes menetét, csak a Luizikalagor
faluban följegyzett egyik, általunk kissé átírt, de meg nem változtatott
szövegét emeljük ki Kallós Zoltán gyűjtéséből.*
Jóestét kívánunk a házigazdának és a gazdasszonyának, együtt minden családjának.
Jelen szavainknak küs üdőt adjanak. Jó testvéreink erőst szépen kérjük, tessék
meghallgassák. Rebegő nyelvünköt a szárnyára eresztjük, előbb szemeinket
égre terjesztjük. Újat várunk, áldást a szép társaságra, annak pedig minden
ő tagjára.
És kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!…
Nocsak jó testvérem, ide hallgassanak, jobbra is, balra is mostan távozzanak.
Szántani és vetni mostan elindultunk, eketalyigához ökrököt is fogtunk. És
a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Haból…
Mikor szántani kezdtünk, akkor azt felelte a gazda: segíts meg Úristen ez
mai napra. És mikor elvégzettük szántani, az ökröket kifogtuk, hogy nyugudjanak
meg. A gazda elvette a búzát és kezdte vetni. Mikor elvégzette vetni, azt
felelte:
Úristen vedd le rólunk a nagy haragodat és adj szép áldást mezeinkre. Szenteld
meg mezeinket egy szép csendes esővel. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok
és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!…
Elment a gazda, s kihozott az istállóból egy szép fehér lovat. Felkötött
két-három harangot reá. Odahozta az ajtó eleibe. A gazdasszony kihozott egy
szép cifra
lepedőt és felvette a ló hátára és szépen elkészíték a lovat. A gazda felült
a lóra és elment, járja meg a búzát. Mikor odaért a darabhoz, leszállott
a ló hátáról, megkerülte a darabot, kitépett egy marokval. A búza erőst szép
volt és meg volt érve. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból
vígan áldjátok. Hahó!
A gazda azt felelte: Úristen, honnan érdemlettük, hogy olyan szép búzát rendeltél
nekünk. Felült a lóra, és hazaindult. De addig a gazdasszony itthon megmosta
szépen az asztalt és kitette a ház közepire. Várta haza a gazdát a búzával.
Mikor a gazda hazaérkezett, bétette a lovat az istállóba. Béjött a házba,
letette a búzát az asztalra. Ulyan szép volt a búza, hogy a ház megvilágosodott.
És
a kis ostorokval nagyan pukkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!…
Azt felelte a gazdasszony a gazdának: a búza erőst szép és meg van érve.
Kell keresnünk újra tizenkét napszámosat és menjünk aratni. Elment a gazda
és keresett
tizenkét napszámosat. Hazajött és mondja a gazdasszonyának: és kaptam tizenkét
napszámosat. Regvel eljöttek a napszámosak. Elvette a gazda és elvitte a
darabhoz. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan
áldjátok. Hahó!
Mikor odaértek a darabhoz, rendbe álltak. Kezükbe vették a sarlókat és keresztet
vettek. Azt felelték: segíts meg Úristen ez mái napra! És aratni kezdtek.
Marokba tették és markokból kévéket sántak, s kévékből feleket. És kicsépelték,
és
törökbuzát őrelni készítettünk. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok,
és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!
Már búzagabona legyen elégséges, leszen mindenkinek… Védettek legyenek minden
betegségtől, és a kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan
áldjátok. Hahó!
Jó testvéreim, könyörögjünk az Úristen előtt, hogy vegye le rólunk a nagyharagját,
hogy legyen vélünk az új esztendőben. Kérjünk áldást tőle a mezeinkre. Őrizze
meg mezeinket a kőesőtől. Adjon magiknak egészséget, hogy tudjanak munkálni.
Jó testvérem, mikor eljövünk a jövetelőbe, kapjunk egészségesen, szerencsével,
békességvel, víg örömvel és áldásval. És a kis ostorokval nagyan pakkantsatok
és a szájatokból vígan áldjátok. Hahó!
Az archaikus szokás az új esztendőben a föld termésére, mezei munkára, család
életére égi áldást, bőséget akar igézni, éppen ezért a hejgetőknek jutalom
jár.
A hagyomány csökevényes formában a Székelyföldön, Déllő (Dileul) falucskában
sem ismeretlen. Újév napján egész délelőtt jöttek a házhoz a búzahintezők:
Ez az új esztendő nagy bőségben folyjon,
Szomorúság a házukra ne szálljon,
Hanem a jó Isten sok jókkal megáldja,
Égi harmatjával házát virágozza,
Jézus neve dicsértessék!
Búza helyett árpát hintettek, mert csak ennek voltak bővében.*
A zabhintés ott van Gyergyócsomafalva, (Ciumani), Gyergyóalfalu (Joseni), Gyergyóremete
(Remetea) Székelyvécke (Vetca), Tekerőpatak (Valea Strimba) újévi hagyományai
között is: fiúgyerekek házról házra járva köszöntőt mondanak, miközben zabot
hintenek szét.*
Múlt századbeli följegyzés szerint* az erdélyi szászok újévi ajándékba két
tál szép almát és körtét vittek a papjuknak. Ennek das grüne Jahr volt a neve.
Köszöntőjük: der liebe Gott im Himmel wolle dem Herr Vater (Pfarrer) seinen
Aus und Eingang, seinen Kornbaum und Weinstock aucb in den neuen Jahr segnen.
Endrődi hagyomány szerint az a gyümölcsfa bőven fog teremni, amelyet újév napján
felköszöntenek.
Itt sem volt célunk az ünnep teljes hagyományvilágának bemutatása, most is
csak a szakrális ihletésű és célzatú mozzanatokat akartuk kiemelni.*
________________________________________
Bálint Sándor, 1975. Fehérvasárnap
