Menekülés Angliába?
Dr. Szabó László szegedi háziorvos, a szegedi városvédő egyesület, a Szögedi Védegylet alapítója, független önkormányzati képviselő nemrégiben visszalépett MDF-es országgyűlési képviselő-jelöltségtől, hogy Angliában családorvosi munkát vállalhasson. Lépését sokféleképpen lehet értékelni, amit egyes sajtóorgánumok meg is tettek saját szempontjaik, politikai függőségeik alapján. Mi nem magyarázni, hanem megérteni szeretnénk Szabó doktor döntését. Kérdéseinkre Angliából válaszolt.
- A visszalépéssel kapcsolatban Ön arra
hivatkozott, hogy ajánlatot kapott Angliából. Mi volt az ajánlat, és mitől
érezte visszautasíthatatlannak?
- A "visszautasíthatatlan ajánlat" kifejezés
újságírói túlzás. Mindazonáltal tény, hogy semelyik munkám, eredményem, még
Szent-Györgyi Albert házának, - amit az elvtársak hagytak volna védetlenül
lebontani - megmentése sem kapott akkora nyilvánosságot, mint a „megfutamodásom”.
De az ajánlat az (esélytelen) kampányom saját zsebből való finanszírozásához
képest valóban könnyű döntést eredményezett. Az ajánlat egyszerű volt:
Munka! Mégpedig számunkra szokatlanul megbecsült körülmények között, kultúrkörnyezetben,
kiforrott demokráciában.
- Nem áll döntése ellentétben az MDF által képviselt elvekkel? Mit szóltak
a pártban?
Pártnak eddig sem voltam, most sem vagyok tagja. A fölkérő MDF megyei elnöke,
Dr. Grezsa István családorvos egy remek ember, ízig-vérig hazafi, ha szomorúan
is, de tudomásul vette, elfogadta a döntésemet. Támadás részükről ezért nem
ért.
- Itthon mivel volt elégedetlen? Csak anyagiak játszottak szerepet, vagy más
is?
Például azzal, hogy az elmúlt hétig alkotmányellenesen akadályoztak egy kirekesztő
(a világon egyedülálló) törvénnyel hivatásom gyakorlásában. E szerint a városi
képviselőség összeférhetetlen azzal, hogy orvosként „állami fizetést” kapok
a TB-től. Egy amerikai újságíró hahotázva mondta, ezt megírja otthon...! Ezen
kívül nemkissé megcsömörlöttem városom elő-balkáni hangulatú, városellenes,
Szeged természeti és kulturális örökségét semmibe vevő vezetésétől és a folyton
kilátástalan küzdelemtől is. Szükségem volt már mentálisan tiszta, friss levegőre
egy normális országban, ahol az értékeket becsülik, ahol pozitív példát is
találok.
- És talált?
- Jól példázza az európai gondolkodást, hogy Angliában az ingatlan árak a történelmi,
vagy műemléki jellegű - akár omladozó - ingatlanok esetében is magasabbak!
Itt nem pénzpörgető újgazdag senkiháziak siránkoznak azon, hogy nem építhetnek
kedvükre otromba "társasházat" a
város arcát adó ódon történelmi épületek helyén. Még a régi iparcsarnokaikat
is megóvják! Luxuslakásokat alakítanak bennük ki a homlokzat megtartásával.
Büszkén élnek együtt kulturális örökségükkel. Az angolok is követtek el hibákat,
az elmúlt 50 évben, de mára megtanulták a leckét: tudják, hogy 100 éves házakat
nem lehet építeni, a múlt elpusztítása jóvátehetetlen károkozás. Nagy műgonddal
nyúlnak örökségükhöz.
- Miből áll a munkája Angliában? Hogyan telik egy hétvégi ügyelet?
- Ezt nehéz röviden összefoglalni. Háromszintű az ügyeleti rendszer. Van a
telefondoktor, aki ül a központban, és osztályozott listákból hívja a betegeket,
majd a hallottak alapján eldönti, hogy mire van szükség. Én többnyire a második
ellátási szinten, a Központi Ügyeleti Rendelőben dolgozom, ahol fogadom a telefondoktor
által ellátni valónak ítélt betegeket. Aki közlekedési eszköz hiányában nem
tud bejönni, azért kisbuszt küldünk, aki pedig más okból nem mobilis, ahhoz
egy kolléga megy ki. A kórház a következő lehetőség. A beteget oda utalni,
vagy mentővel beszállítatni természetesen bármelyik alsóbb szintről lehet.
- A telefonos kapcsolat a beteggel nem kockázatos?
- Valóban, fennáll a félreértés, félrediagnosztizálás veszélye. Az erős nyelvjárások
miatt olykor még a más vidékről származó angolok sem értik a beteget. A magamfajta
magyarnak már megszokásból is jobban fekszik a beteggel való személyes kapcsolat.
Az ügyeletvezető, aki nem orvos, olykor cseréli a beosztott doki ellátási körét
(telefon-rendelés-kihívás).
- A légkör milyen?
- Az asszisztensek általában kedvesek, folyton tejes teával traktálnak. Érdekes,
hogy keresztnevemről mindenkinek az „angol beteg” Almássy László, vagy a világhírű
„Casablanca” film magyar menekültje, Viktor László jut az eszébe. Talán közrejátszik,
hogy egy kicsit engem is menekültnek tekintenek.
- Mennyivel, és miben jobbak a munkakörülmények?
- Az orvost megfizetik, és nem sanyargatják, ölik mindenféle ellenőrzéssel.
Minden tekintetben – kamarájuk által is – nagyobb védettséget élveznek.
- Kifizetik-e Angliában az ügyeleti, illetve készenléti időket?
- Természetesen! Az angol egészségügy nem az angol orvosok és egészségügyi
dolgozók hivatástudatából él, mint otthon, ahol már csak ez tartja össze a
rendszert.
- Van-e asszisztenciája?
- Sajnos nincs, mindent magam írok, pedig az orvos-írnok sok időt spórolna.
Asszisztencia csakis a rendelő előterében, a recepción van. Az ápolónő külön
tevékenykedik, kisebb bajokat, sebeket lát el, nem dolgozik közvetlenül az
orvos keze alá. E tekintetben az otthoni rendszer jobb. A beutalásokat például
diktafonra mondom, és utóbb gépelik be. Magára a beutalóra is két napot vár
a beteg, még hétköznap is.
- Amikor házhoz való kiszállásra osztják be, egyedül kell mennie?
- Sofőr visz, kifogástalan állapotú Volvo, vagy Toyota terepjárón. Ápolónő
nem jön, mindent egyedül csinálok. Veszélyesebb környéken a sofőr a doktornőket
bekíséri, sőt, van olyan környék, ahol állandó kísérő.
- Hogyan fizetik a költségeket (autó, asszisztens, gyógyszer)?
- Minden állami költségvetésből megy, nem privát rendszerben, és valóban ingyenesen!
Senkinek sem jut eszébe az egészségügy privatizálása, különösen nem felelőtlen
üzleti célú kimazsolázása, kiárusítása egy közel nagyságrenddel drágább rendszerben!
A szegény vidékek orvoshiányát a fizetések emelésével tervezik megoldani. Ugye
hihetetlen? Itt számit a beteg is, még a szegény vidéki is!
- Mennyi ideig kíván ingázni, és családja mit szólt a döntéséhez?
- Apám örül is, de inkább szomorú, hiszen a praxisát nekem szeretné továbbadni.
A család is hazavár, igaz, a jobb anyagiak jól jönnek, de neveletlen négy gyermekem
megszenvedi az atyai hang hiányát.
- Tervezi-e, hogy véglegesen, akár családostul kitelepül, amennyiben megfelelő
ajánlatot kap?
- Ha csak a pénz érdekelne, már haza se jönnék. Talán sajnos, talán inkább
csak országunk megrablóinak sajnos, nekem otthon még teendőim vannak! Nem hagyhatom
cserben a Hazámat, a Szülővárosomat! Hitvallásom, életem egyik meghatározója,
Kölcsey szavaival: Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd
örökűl, ha kihúnysz:
A HAZA MINDEN ELŐTT!
- Érzékelt-e valamilyen hátrányt amiatt, hogy Magyarországról jött?
- Többnyire jó a magyar orvosok elismertsége. Legnagyobb gond általában a nyelv.
Igen nehéz egy magyarnak már a helyes kiejtés is, szakmailag ugyanakkor megálljuk
a helyünket. Az angol kultúrfölény az egészségügyben csak túlélő mítosz. Vannak
megyék, ahol a németeket nagyon nem szeretik és valami beteg történelem tankönyv
miatt bennünket velük azonosítanak. Például a németek által bombázott Coventry
környékén hétköznapi dolog a magyarellenesség. Történelmi tájékozatlanságuk
következtében onnan eddig minden magyar családorvost kiutáltak. Lépten-nyomon
föl kell világosítanom az angolokat saját második világháborús szerepükről:
Arról, hogy nem mi támadtuk meg őket, hanem csak kényszerből – miként John
Montgomery (amerikai nagykövet) írja, „vonakodó csatlósai” voltuk a németeknek.
Ők ellenben bombáztak egy országot, amely azelőtt rájuk sem lőtt, majd Jaltában
országunk csonka maradékát is oda hagyták Sztálin Vörös Hadseregének. Ezért
vagyok most itt! Megnyomorított közép-európai a gazdag, győztes, büszke Angliában...
Bertók László
2006. március
