Gazdaságvédelem
Csath Magdolna: Miről is szól valójában az IMF-fel kötött megállapodás?
2009-01-08 10:24 barikád.hu
A parlamentben és a sajtóban is sokszor elhangzott, hogy egy
jelentős hitelfelvétel nem egy szűk kör – a kormány – magánügye, hanem nemzeti
ügy. Az új hitelt ugyanis – éppen úgy, mint a korábbiakat – nekünk mindannyiunknak
kell majd visszafizetnünk. A kormány azonban, az ellenzék ismétlődő kérésére
sem avatta be sem az ellenzéket, sem pedig az állampolgárokat az IMF–fel kötött
megállapodás részleteibe.
Sőt, mintha tudatosan összemosott volna dolgokat: először, a válságra hivatkozva
vetette fel a további megszorítások, bér–, nyugdíj– és családi pótlék befagyasztások
szükségességét, majd később ezeket, mint az IMF–fel kötött hitel-megállapodás
feltételeit emlegette. Azonban a mai napig nem ismertek a megállapodás további
részletei.
Közben már mintha az ellenzék is felhagyott volna azzal, hogy teljes képet
kapjon a helyzetről. Pedig nem kellene! A megállapodások legfontosabb dokumentumai
ugyanis megtalálhatók az IMF honlapján. A dokumentumok közül a legérdekesebbek
a 2008. novemberi országtanulmány (IMF Country Report No 08/361, 39. oldal)
és az ezt kiegészítő „szándéklevél” (Attachment I. Hungary: Letter of Intent,
15 oldal), valamint az ezeket kiegészítő elemzések. (Request for Stand–By Arrangement
– Informational Annex, és Hungary – Assessment of the Risks to the Fund and
the Fund’s Liquidity Position. 18. oldal.)
A szándéklevél egyébként külön dokumentumként is elérhető az IMF honlapján.
Figyelemre méltó továbbá a Washingtonban, november 6–án tartott sajtótájékoztató
anyaga is. Foglaljuk most röviden össze az említett dokumentumok lényegét!
A sajtótájékoztató főbb gondolatai:
A sajtó munkatársainak az információt Anne–Marie Gulde, az IMF magyarországi
misszióvezetője és James Morsink, az IMF európai osztályának részlegvezetője
foglalta össze a következők szerint:
Magyarország egyike azoknak a feltörekvő országoknak, amelyeket elsőként ért
el a globális pénzügyi válság. A válság kezelésére az IMF 12,3 milliárd euro–t
hagyott jóvá.
A válságot kezelő program, nagyon helyesen, a pénzügyi– és a bankszektort kívánja
megsegíteni. Szükség lesz továbbá a közszféra jelentős csökkentésére, ezen
a területen a kiadások visszafogására azért, hogy Magyarország rövidtávú finanszírozása
megoldható legyen. Ez egyben nagyobb teret nyit majd a magántevékenységnek
a közszféra területén.
A program másik pillére a bankok megsegítése. Ezzel biztosítani lehet, hogy
a bankok tőkéje magas szinten marad.
Az ország komoly válsága miatt az IMF–en kívül a nemzetközi közösség is belép
a programba, amelynek keretében az Európai Unió és a Világbank is hitelt ad
Magyarországnak. De tárgyalások vannak további pénzintézetekkel, például az
EIB–vel (Európai Beruházási Bank) és az EBRD–vel (Európai Újjáépítési és Fejlesztési
Bank) is. A probléma valóban nagy, de ezzel a pénzügyi támogatással elérhető,
hogy a befektetők bizalma visszatérjen.
Ennek támogatására a kormány fontos lépéseket tesz: befagyasztja a béreket,
megvonja a 13–dik havi fizetést a közszférában, ami gyakorlatilag fizetéscsökkentést
jelent. A 13-dik havi nyugdíj összegét befagyasztja a 80000 forintos szinten,
valamint teljesen megvonja azoktól, akik idő előtt mentek nyugdíjba. Ezen túl
ahol csak lehet, további megszorításokat vezet be. Mindezek a megszorítások
a nemzeti jövedelem kb. 2 %–át teszik ki ebben és a jövő évben.
Cél továbbá az is, hogy a jelenlegi 5.75 % körüli infláció 2009 végére 4 %–ra
csökkenjen.
Már a sajtótájékoztató is sok érdekes, új információt tartalmaz. Elsősorban
arra érdemes felfigyelni, hogy utalás történik a közszféra területén elvárt
privatizációra, ami, mások mellett, az oktatás és az egészségügy területén
megvalósítandó privatizációt jelentheti. Megdöbbentő továbbá az, hogy gyakorlatilag
az embereket érintő megszorításokkal a nemzeti jövedelem 2 %–nak megfelelő
megtakarítást vár el az IMF. Ez körülbelül 600 mrd forint. Érdekes módon éppen
ennyi pénzt javasolt az IMF a bankok megtámogatására!
Most térjünk át a „szándéklevél” főbb gondolatainak ismertetésére! Dátuma 2008.
november 4.
Címzettje Dominique Strauss–Kahn, az IMF vezérigazgatója.
A szándéklevél aláírói: Veres János pénzügyminiszter és Simor András MNB elnök.
Nézzük, mit kértek és mit ígértek az IMF–nek!
Idézetek a levélből: „a pénzügyi válság kezelésére a kormány és az MNB programot
dolgozott ki. Ennek pénzügyi támogatására kéri, hogy az IMF nyújtson készenléti
hitelt egy 17 hónapos időtartamra, 12,5 mrd euro értékben. Ez és a további
6,5 mrd euro EU–s segítség azt mutatja majd, hogy a nemzetközi közösség támogatja
a magyar kormány politikáját.
Fő céljaink a bankok megerősítése, a kormány finanszírozási szükségleteinek
csökkentése, a pénzpiac likviditásának megőrzése és a befektetők bizalmának
visszaszerzése.
A program teljesítését folyamatosan mérjük. Az IMF negyedévente ellenőrzi a
program végrehajtását. Az első ellenőrzés 2009. február 15–ig, a második május
16–ig fog megtörténni. A kormány úgy gondolja, hogy a tervezett megszorítások
elegendők lesznek a célok eléréséhez. De ha nem, akkor kész újabb megszorításokra
a célok elérése érdekében.
A 2009–es év nagyon bizonytalan. Csökkenni fog a tőkebeáramlás, és romlanak
a hitelfelvételi lehetőségek. A megszorítások miatt csökkenni fog a hazai kereslet,
a külpiaci recesszió miatt pedig az export fog visszaesni.
2009–ben összességében 20 milliárd euro külső finanszírozási forrásra lesz
szükség, amelyet biztosítani fog az IMF, az EU és a Világbank együttes támogatása.
A 2009. évi költségvetést módosítja a kormány, tovább csökkentve a kiadásokat.
2009–ben adócsökkentés nem lesz, és olyan adórendszer változás sem, amely csökkentené
az állami bevételeket.
A megtakarításokat a kiadási oldalon kell elérni. 2008–hoz mérve 2009–re a
kormány kiadásait 2 %–kal kell csökkenteni. Ezt bérbefagyasztással, a 13. havi
fizetés eltörlésével a közszférában, a megtakarított 13. havi nyugdíjakkal,
a szociális kiadások csökkentésével és valamennyi minisztérium kiadásainak
mérséklésével lehet elérni. Viszont nem lesz megtakarítás az EU programokhoz
szükséges önrészek biztosításánál.
A kormány 2010–ben is – ahogy arról az IMF–fel megállapodott – folytatni fogja
a költségvetési kiadások csökkentését, hogy ezzel is visszanyerje a beruházók
bizalmát. Ez újabb konvergencia programot jelent majd.
A kormány mindent megtesz a bankrendszer stabilitásának megőrzéséért is. Ennek
keretében megoldást keres a lakosság eladósodásának kezelésére is. Az IMF–fel
együtt kidolgozott, csak a bankok egy részére kiterjedő bank megmentő csomag
készen áll a felmerülő problémák kezelésére.”
A levélrészletekből nyilvánvaló, hogy már jóval a megállapodás előtt megindultak
a kormány és az IMF közötti egyeztetések, amelyekben a két fél között teljes
volt az egyetértés abban, hogy a pénzvilág biztonságát minden áron és minden
feltételek mellett biztosítani kell. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy jóval
azelőtt, hogy ezekről a témákról a parlament szavazhatott volna – hiszen a
szavazás ezekről a témákról december 15–én volt – a kormány nevében a pénzügyminiszter
és az MNB elnök már beígérte az IMF–nek a bér és nyugdíjcsökkentő megszorításokat,
tovább azt, hogy adócsökkentés és adórendszer átalakítás nem lesz.
Megígérte továbbá azt is, hogy bár mindenhol lesz megszorítás, az EU–s projektek
továbbviteléhez szükséges önrészt a kormány biztosítani fogja. Ez pedig arra
utal, hogy azok a nagy – többnyire infrastrukturális beruházások – folytatódhatnak,
amelyek nyertesei elsősorban a külföldi nagyvállalatok.
A hazai kis– és közepes cégek, amelyek viszont munkahelyeket teremthetnének,
és dinamizálhatnák a gazdaságot, semmire nem számíthatnak.
Mindezeket az ígéreteket a kormány az ellenzékkel és a társadalommal való egyeztetés
nélkül, érdemi parlamenti vita nélkül november 4–én tette az IMF–nek.
A parlament elé pedig szavazásra a már beígért ügyek több, mint egy hónappal
később, december 15–én kerültek. Ezek szerint a parlamenti vita színjátéknak
tekinthető!
A szándéklevél alapján készült el az a tanulmány, amelyben a hitel feltételeit
az IMF rögzítette. (IMF Country Report No. 08/361, 2008. november).
Ebben olvasható, hogy a kormány és az IMF közötti előzetes tárgyalások 2008.
október 13–30 között zajlottak. A tárgyalásokon, többek között, Bajnai Gordon,
Veres János, Simor András és pénzintézeti vezetők vettek részt.
A terjedelmes anyag tökéletes összhangban van a pénzügyminiszter és a bankelnök
által aláírt szándéklevéllel azt érzékeltetve, hogy a szándéklevél tartalmát
előzetesen egyeztették.
Ezen túl a tanulmány elemzi a magyar gazdaság helyzetét és a várható kilátásokat.
Az elemzéseknél azonban egy szóval sem utal arra, hogy az ország bajba kerülése
elsősorban a rossz kormánypolitikának, a pocsékolásnak és a korrupciónak köszönhető.
Ehelyett ugyanazt mondja, mint a kormány: nevezetesen, hogy elsősorban a külső
válság miatt került a gazdaság bajba. Ez is az összejátszás árulkodó jele.
Emeljünk ki néhány gondolatot az elemzésből!
„Az állandóság???államadósság!!! az EU–hoz csatlakozott 10 ország közül nálunk
a legmagasabb. 2007 végén a GDP 66 %–a volt. A költségvetési hiány 2002 és
2006 között átlagosan magasabb volt, mint a nemzeti jövedelem – a GDP - 8 %-a.
Azt a kérdést azonban nem teszi fel, hogy ennek mi lehetett az oka. Pedig indokolt
lett volna feltenni, ugyanis 2002 és 2006 között még nem volt külső válság,
ezért a hiányt nyilvánvalóan a kormány rossz munkája okozta. Az összes külső
adósság 2007 végére elérte a nemzeti jövedelem 97 %–át. 2009–re ez az érték
115,8 %–ra fog nőni, az államadósság pedig eléri a nemzeti jövedelem 70,1 %–át.
Ezzel egyidőben a gazdaság 2009–ben zsugorodni fog. Csökkennek a beruházások
és 2009–ben drámaian, 3,9 %–kal csökken majd a fogyasztás. A gazdaság összehúzódása
miatt 2009–ben a munkanélküliség 8,5 % lesz. 2009–ben csökken és drágább lesz
a cégek rendelkezésére álló hitel.
Gyengülhet továbbá a forint, ami növeli az ország adósságterheit. Ezeket azonban
változatlanul törleszteni kell. A pénzügyi célok elérése érdekében szükség
van a jelentős megszorításokra, amelyek között a tanulmány felsorolja pontosan
azokat – bérbefagyasztás – stb. –, amelyeket a szándéklevél tartalmaz. Ugyancsak
megerősíti, hogy adócsökkentésről nem lehet szó. Sőt, semmilyen más gazdaságösztönzésre
sem lesz lehetőség. Az IMF folyamatosan elemzi a helyzetet, és szükség esetén
újabb megszorításokra tesz javaslatot.
Az általános megszorítás csak két tételt nem érinthet: az EU–s projektek önrészét
és az adósságtörlesztést. 2010–re az ország adóssága – figyelembe véve az IMF-es
és a többi hitelt is – rendkívül magas lesz. Azonban az IMF nem tart attól,
hogy Magyarország ne fizetné szabályosan és rendszeresen a tartozását, hiszen
mindig is ezt tette. Különben is megvan rá a politikai akarat, mivel a kormány
biztosította a megfelelő számú ellenzéki támogatást is. Azonban ennek ellenére
a politikai kockázat nem jelentéktelen, vagyis a megkötött megállapodás az
IMF számára is jelentős kockázattal járhat. Ennek ellenére a tanulmány befejező
mondata az, hogy a kormánnyal egyeztetett programban bízik az IMF szakértői
stábja, és ezért a 17 hónapra szóló igényelt hitelt megítéli a kormány számára.”
A már a szándéklevélben is említett módon az IMF folyamatos ellenőrzés alatt
tartja az országot, amelynek keretében az MNB–t is átvilágítja.
Az országtanulmányból világossá válik, hogy Magyarországot az IMF gyámság alá
helyezte, és csődbiztosként jár el velünk szemben.
Az is egyértelmű, hogy a pénzügyi csomag legfontosabb célja a pénzvilág bevételeinek
folyamatos és bármilyen áron – akár a gazdaság jelentős recesszióba taszítása,
és az emberek életszínvonalának drámai lerontása árán is – történő biztosítása.
Ezt a csomagot, - az anyagokból egyértelműen kiolvasható módon -, a kormány
az IMF-fel együtt, a nemzet és az ellenzék háta mögött, teljes szándékazonossággal
dolgozta ki. Ezt bizonyítja az is, hogy a hitelt 2010 március végéig lehet
felhasználni. Azaz eddig lehet tovább eladósítani az országot, azután pedig
a visszafizetés terheit esetleg másokra hagyni.
Az természetesen érdekes kérdés, hogy az ellenzék, illetve a mögötte lévő szakértői
gárda miért nem keresett rá a tárgyalások anyagaira az IMF honlapján, illetve,
hogy a mai napig miért nem beszél sokkal határozottabban az IMF megállapodás
várható negatív hatásairól? Miért nem tájékoztatja az embereket a megállapodás
további, még nem ismert részleteiről?
Ez azért is nagyon indokolt lenne, mert az ország eladósodottsága 2010–re elviselhetetlen
méretet ölt. Az IMF további anyagai pedig arra utalnak, hogy „bármilyen helyzetbe
is kerüljön az ország, az IMF elvárja, hogy a mindenkori kormány tudja majd
a kötelességét, és akár újabb megszorításokkal is biztosítsa a hitelek visszafizetését,
csökkentve ezzel az IMF kockázatát és védve az IMF pénzét”. (Idézet az IMF
anyagból).
De hogyan lesz ez megvalósítható a leépülő, összeszűkülő gazdasággal, az oktatásból
és az egészségügyből kivont pénzek miatt elkopó tudású és egészségű emberekkel?
Miből és mivel fogunk így fizetni az IMF–nek? Esetleg a maradék állami és családi
vagyonnal? A földdel, vízzel, középületekkel, családi házakkal?
Nem kellene erről mégiscsak egyeztetni a társadalommal?
Csath Magdolna
közgazdász
barikád.hu
forrás:
A témához kapcsolódik még az alábbi írás >>
