Reök Palota
Az elvtársak leszavazták, majd később maguk hozakodtak elő vele…
(talán érdemes a Közgyűlés TV-fölvételét is megnézni…)
Az Árvíz évfordulóján már csak azért is „aktuális”, hiszen egy gazdag folyammérnök építette, a folyammérnökség székelt benne, és vízi növényeket, valamint vízi tündéreket ábrázolt a homlokzata…
Elmondtam volt, hogy megközelíthetősége is egyedülálló: a sétáló utcától egy sarokra, villamos- és busz-csomópontban, nyílt téren, igen látványos küllemével is a tekintetet vonzva.
A Reök palota
Az mai Reök palota helyén állott, - az
árvizet túlélt - emeletes lakóházat 1885-ben vásárolta meg Reök Iván Lajos
földbirtokos, cséplőgéptulajdonos, a köztörvényhatósági és számos városi műszaki
bizottság tagja, országgyűlési képviselő, a Szegedi Kaszinó alelnöke. Felesége,
Kelemen Ida a protestáns nőegylet és a korcsolyázóegylet elnöke, valamint a
Felebaráti Szeretetszövetség megalapítója. 1896–98-ban az akkori Reök házban
székelt a Magyar Kir. Folyammérnökség hivatala Reök Iván vezetésével.
A tulajdonos megbízása nyomán Magyar Ede „szerencsésen megérzi a feladatban
rejlő lehetőséget, azt, hogy most nem spekulációs célú bérházat, hanem családi
palotát kíván tőle a megrendelő” (Bakonyi Tibor). Eszközként a tervező az európai
utazásai során megismert formavilágot alkalmazza, többek között a romániai
Brăila városában látott, „színes festményekkel ékesített lakóépületek tengerparti
látomásának hatása alatt” (B. T.). Tehette, mert Reök Iván nyitott, világlátott,
az új iránt fogékony kultúrmérnök. S az eredmény: itt épült az országban az
a nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő kvalitású épület, melynek egészén
a nagyon tiszta, floreális (virágos) szecesszió uralkodik.
Az engedélyezési terveken – a későbbi nyíláselrendezés mellett – még neobarokk
részletmegoldások láthatók, föltehetően azért, hogy az építési hatóság ne akadályozza
a palota megépítését. A kivitelezés során Winkler & Társai
pesti épületszobrászok életnagyságú szénvázlatok alapján alkották meg a sík
fölületek domborművű ékeit gipszes mészhabarcspépből. Rajtuk kívül túlnyomórészt
helyi művészek és mesterek dolgoztak a házon. A ritka szépségű, vérbő kovácsoltvas
munkákat Fekete Pál, szegedi díszkovács készítette a tervező rajzai alapján.
A palota legnagyobb, tizenkét szobás lakását Reök Iván lakta népes, nyolcgyermekes
családjával. A többi elegáns, nagy lakást jómódúak – földbirtokosok, katonatisztek,
egyetemi tanárok, egy utazó, a híres Kék Csillag méteráruüzlet tulajdonosnője
– bérelték. Kiss Ferenc, „a szegedi erdők atyja” is lakott benne, emlékét a
kapu bal oldalán tábla őrzi.
A bejárat mellett balra két üzlethelyiségnyi területen maga Magyar Ede rendezte
be tervezőirodáját. 1913-ban alapította meg e házban ernyő- és fűzőkészítő
üzletét az osztrák Berta Fleischmann, a későbbi Steiner Józsefné. Majd leánya,
Steiner Margit folytatta a mesterséget itt, a Kölcsey utca felőli üzletben
1963-ig, amikoris el kellett hagynia megszokott helyét. (Az üzlet számára készült
eredeti, speciális bútort tovább vitte, – sajnos alacsonyabbra véve – új üzlethelyiségébe.)
1916-ban a 12 000 Koronára becsült épület ajándékozással Berdenich Jenőné Reök
Mária, újból férjezett Kerner Gézánéra szállt; tőle 1928-ban adásvétellel egyenlő
arányban vitéz Reök Etele budapesti, dr. Korpássy Gyuláné Reök Margit és dr.
Reök Iván Andor szegedi lakosok birtokába került. Reök Etele, az 5. honvéd
gyalogezred főhadnagya 1911-ben, Reök Iván országgyűlési képviselő 1921-ben
a palota lakói.
1920 körül bevezették a gázt az épületbe, az akkor még nagyon új gázvilágításhoz.
1930-ban dr. Korpássy Gyuláné Reök Margit és társai az udvari mellékhelyiségeket
(istálló, kocsiszín, szénapadlás) lakásokká alakíttatták át, mert a trianoni
békediktátum következtében a határ túloldalára került a Reök-család horgosi
birtoka, így a gazdasági épület szomorúan szükségtelenné vált.
Az első világháborús lovas huszárszobor szomszédsága miatt a palota környékét
a szegedi népnyelv „lófará”-nak mondja. A földszintjén 1933-tól létezett vendéglőt
(a későbbiekben kocsma) elsőként Németh István vezette; 1947-ben Vadász Istváné
volt a hivatalosan „A huszárhoz” címzett vendéglő, amit utóbbi tulajdonosáról
Vadász-kocsmának is hívtak. 1941-ben Kerner Géza és társa szükségóvóhelyet
alakíttattak ki. A második világháború ill. az államosítás után az óriás lakásokat
a vörös terrorra jellemző szánalmas módon földarabolták, azóta is társbérletben
lakták őket.
Az 1960. évi fölújítás alkalmából az addigra erős károsodást szenvedett homlokzat
egyszerűsítését is elrendelték, ám ezt Beszédes Kornél városi főmérnök határozott
föllépésére állagvédelemre módosították. Ebbe azonban – sajnos – az is belefért,
hogy a kissé rosszabb állapotú vasvirágokat inkább letörték, mintsem helyreállították
volna. A lépcsőház első emeleti fordulójában is lefűrészelték a nagy, vőfélybotra
emlékeztető lámpaoszlopot, amelyben a gömböt alkotó virágok rejtették a foglalatokat.
Az 1974. évi, második fölújítás áldozata lett az akkor már csak két eredeti
kályha. A liliomos, zöld héjon belül álló, elől rácsos vaskályha kandallóhoz
hasonlított. Az újságok mindenesetre az Ingatlankezelő Vállalat „legjobb szakemberei”
által „példás pontossággal” végzett „színvonalas” fölújításról adtak hírt.
Az egykori luxuslakások jó néhány más részlete is már csak emlékekben él: a
táncterem méretű szobák mennyezetdíszei, az aranyozott mélyítésekkel díszített
ajtók, a tapétaajtók, az egykor újdonságnak számító, gázégésű hengerkályhák
és a liliomos mintázatú, színezett mosdókagylók a fürdőszobákban.
1987–92 között a homlokzatok ismét új ruhát kaptak, s a földszintet bankfiók
foglalta el; a megálmodott szecessziós kávéház létrehozásához nem voltak meg
a kellő föltételek. A bank – dícséretre méltóan átvéve és továbbvíve az épület
nyelvezetét – gazdag szecessziós enteriőrt teremtett.
A főbejárat mellett ma emléktábla méltatja a palota tervezőjét, az európai
mércével is kimagasló tehetségű és pazar életművű Magyar Edét.
Két utcára néző, kicsi udvarát majd négy
oldalról körülfogó, kétemeletes palota, az udvarba benyúló lépcsőházzal. Az
épület alatt pince, a földszint udvari részén házmesterlakás, mosókonyha mángorlóval.
Az utcák felől eredetileg nyolc boltot alakítottak ki. (Ez ma is megoldható
lenne, különösképp, ha a boltok jellege a képtár hangulatához és szerepéhez
illeszkedne.) Az emeleti lakások elsősorban a Reök-család igényeit tükrözték.
„A megbízó, fiúgyermekei részére szintenként egy-egy garzon-lakás, leánygyermekei
számára szintenként két-két többszobás lakás tervezését kérte.” (B. T.) A háztulajdonos
tizenkét szobás lakrészén túl három bérlő számára készült egy hat-, egy hét-
s egy nyolcszobás lakás.
Az utcai homlokzatokat csak az emeletek magasságában tagolják orommezővel koronázott
rizalitok, valamint zárt és nyitott erkélyek, némelyik fölött előtetővel. Hangsúlyos
a sarokrész hordó formájú, virágfejezetes oszlopaiból kiszökkenő körerkély.
Tengelyképlete: 4+3+12.
A nyílászárók megformálásának érdekessége,
hogy a földszintiek – szimmetriájukat mindvégig megőrizve – a legszabadabban
ívelők és sokfélék; az első emeletiek diszkrét púpos ívűek és csak lesarkítottak;
a második emeletiek végképp szabályos félkörívesek.
„A szecessziós stílusú épületek túlnyomó többségén a díszítés a homlokzat síkszerűségét
hangsúlyozza, azt szövetszerűen borítja, és a felületről lefejthetőnek tűnik.
A Reök-palotánál mást látunk. Itt a homlokzat tagolását, térbeli díszítményeit
az épület szerkezetével összenőttnek és elválaszthatatlannak érezzük.” (B.
T.)
„Szobrászati megoldásokról: Alapvető a falsíkok hullámos kialakítása. Az egész
homlokzat – mintegy dombormű – a csendes tóparti nyugalom vonalvezetése éles
vonalak kerülésével [...] a vízi tájba illő, vízi növényvilág motívumaiból
tevődik össze […]
Jellemző motívumok:
a) homok-, ill. vízfelszín hullámaiként gyűrött falfelületek
b) stilizált akanthus levélkartusok az erkélyek alatt és egyéb helyeken
c) kinyílott liliom és levélzetei a földszinti sarok oszlopfőkön és fent egyéb
helyeken, a levélzet leheletszerű beolvadásával a homlokzati síkokba
d) a homlokzati nyílászárók vonalvezetései is a stílusnak megfelelően hullámosak,
magukkal a nyílások formáival együtt
e) a falfestményeknek és egyes erkélyteraszoknak a csapadéktól való megvédése
érdekében a főpárkányzatot pótló hullámos előtetőzetek készültek gazdag bádogos
és lakatos ornamentikákkal
f) a tetőzet tervszerűen leegyszerűsített szerkezettel készült annak érdekében,
hogy a gazdag plasztikájú homlokzat hatásfokát semmi se zavarja.
Színezések: A teljes homlokzat egy színben
tartva erősebb csontszín volt, de nem annyira, hogy a nagy árnyékok zavarják.
A liliom nyílt virágja leheletszerűen kékes volt, a porzói valódi arany bogyókkal.
A liliom levélzet leheletszerű halványzöldes volt, de csak itt-ott diszkréten,
beleolvadva a csontszínű falhullámokba úgy, hogy ne rikítson.
A kirakatok famunkája dióbarna volt, diófa flóderozással, lakkozással [...]
A főpárkányt helyettesítő hullámos vonalú szegély homloklapja horganybádog
natúr színben, alsó lapja olajfestékkel és kőpor keverékkel fröcskölt ún. mennyezet.
Az összes lakatosmunka pasztelkék színben tartott volt, itt is a liliom porzói
bronz (arany) színben voltak tartva.” (Takács János)
„Reök Ivánnak, mint vízen járó kultúrmérnöknek igen tetszettek a homlokzat
felső mezőiben megjelent vízitündér képek mint művészi alkotások; a Reök család
konzervatívabb nevelésű hölgy tagjai azonban végül is lekapartatták a gyönyörű
falfestményeket az akkori szegedi képzőművészek megbotránkozása mellett. A
siváran maradt falmezőkre kerültek a ma is látható sávos enyhe faltagolások,
finom, enyhe árnyalatú, világos színekkel.” (T. J.) Képtárhoz méltó nagy kihívás
lehet a későbbiekben e pompás falfestmények rekonstruálása.
A homlokzat plaszticitása finomabb eszközökkel benyomul a kapualjba és a lépcsőházba
is, kiegészülve a pazar vasmunkákkal. Az udvari homlokzat szerényen, mindössze
vízszintes nútozással, valamint a szépen ívelő ablakok formáival és osztásával
díszített.
„Szinte hihetetlennek tűnik, hogy ez az épület, kora legdivatosabb stílusában,
a stílus forrásvidékétől ennyire távol, egy vidéki városban egyáltalán felépülhetett.”
(B. T.)
FORRÁS: SZL ÉT 22 757/906., 40 690/907., 27 679/930., 36 609/930., 66 993/941.
IRODALOM: Takács János Szeged, Bakonyi Tibor Művészet 1975. dec. 24–25., Bakonyi Tibor 1980. 150–151., Tipity János 1980. 80., 87., 134., 135., 155., 156., Rév Ilona 1983. 154., Péter László 1986a. 103., Bakonyi Tibor 1989. 10–13., Nagy Zoltán 1991a. 197., Iván Monika 1989a.
Ozsváthné Csegezi Monika
írása nyomán
dr Szabó László
