A "Turul"
A mai pálya – a régi, bonyolultabb felépítésű labdatér modern utódjaként –
a röplabdáéhoz hasonlatos. Két 5x5 m-es térfélből áll. Talaja bármilyen lehet,
hiszen a labda a földön csak hibapontkor pattan. (Ebben rejlik a tenisszel
szemben érvényesíthető népjáték-jellege is.) Talán a legszórakoztatóbb a gyepkeretes
homok porond, mely a szegedi partfürdő legendás küzdőtere volt. Mezítláb játszva,
így a pályáról való lelépést – lepillantás nélkül is – a talpával (is) érzi
a játékos.
A térfeleket elválasztó háló – mely a szögedi halászháló rokona – 2 méter magasságban
húzódik 6 méter hosszan.
A keményfából készült ütő olyas, mint egy mesebeli méretű pecsétnyomó. Az ütőfelület
átmérője 15 cm, a „nyele”, mely tulajdonképpen inkább tőkesúly, 18 cm hosszú.
A mai játék labdája – az egyszerűség, azaz a beszerezhetőség kedvéért – lekopott,
szőrszegény teniszlabda.
A labdához (játékban) három módon lehet érni: 1) ütőfelülettel (némely változatban
az ütő bármely részével); 2) ujjheggyel (amikor óhatatlanul lecsúszik); és
3) fejjel (!)
A modern labdajátékok, a röplabda és a pingpong elterjedése is jelentősen befolyásolták
mai szabályrendszerét. Ha kevesen is játsszák ma már, annyi azonban bizonyos:
A turulnak Szegeden saját folklórja (néphagyománya) van. Baráti körök más-más
módon játsszák. Ha alkalmanként össze nem szokott csapatok jönnek össze egy
játszmára, hát először a szabályokat egyeztetik.
Tisztelettel:
Dr Szabó László
Önkormányzati képviselő, Újszeged
Szeged, 2003. Magvető hó (október) 29.-én
