Fáradtság ellen vitamin
A „tavaszi fáradtság” oka a téli vitaminhiány!
A vitaminok olyan anyagok, melyek az emberi
szervezet számára alapvetőek és nélkülözhetetlenek. Vegyi szerkezetük és főleg
hatásuk alapján csoportosítva nyerték el – nagyjából megismerésük sorrendjében
– mára megcsontosodott, tévetegen mesterkélt betűneveiket. Közülük kettő, a
C- és a P-vitamin magyar fölfedezés. A C-vitamin pedig egyenesen szegedi! A
C-vitaminért Nobel-díj járt, míg a máig jóval kevésbé ismert P-vitamin (a flavonoidok)
megismer(tet)éséért Szent-Györgyi Albertet máig nem jutalmazta méltóképpen
a tudományos világ…
A vitaminok hatása rendkívül sokrétű, és egészségünk megőrzésében elsőrendű.
A kiürülő ill. lebomló vitaminokat rendszeres bevitellel – természetes esetben
megfelelő étkezéssel – pótolhatjuk. De hogyan is vehetjük magunkhoz mindennapi
vitaminjainkat? A legegyszerűbb módszernek ma a vitamintabletta tűnik. Ez már
önmagában egy világraszóló népbutítás nagy eredménye. A tabletta-piac kínálata
pazar, a gyártók és forgalmazók profitja pedig óriási. A világ legkövérebb
és önmagát legfejlettebbnek tartó nemzete ezeken a tablettákon él. Rajtuk pedig
hízik a gyógyszeripar. Kis hazánkban mi is alaposan elfeledtük már a természetes
életmód alapjait… A tablettás utat (formát) semmiképpen nem javasolom. Megvan
a vitaminkészítményeknek a helye a gyógykezelésben, ami pedig semmiképpen nem
a mindennapi vitaminbevitel, nem a mindennapi igény(ek) kielégítése. Csakis
a hiánybetegségek orvoslása.
Az egészség megőrzésének, a vitaminbevitelnek igen régi, jól bevált és természetes
módja a sokoldalú táplálkozás és főleg a nyers gyümölcsök fogyasztása. A déli
gyümölcsök nagy divatja vitaminbevitel tekintetében indokolt, hiszen mint friss
gyümölcs a magyar télben üdítő íz- és színfolt. Van azonban saját téli, tavaszi
alma és körte fogyasztásához fűződő hagyományunk, amely vitamin dolgában a
déli gyümölcsökkel ma is fölveszi a versenyt. A hajdan gyümölcstermesztéséről
híres Szeged városában a legszegényebb kertben is volt legalább tízféle gyümölcsfa,
a módosabbakban csak almából egy tucatnyi fajta. És mit eszünk ma? Igen szomorú,
hogy régi helyi fajtáink neveit sem tudjuk már. Pedig – ha kiveszőfélben is,
de – létezik három szögedi fajta: Dallos alma, Tombác alma, és a Szabadkával
vitatott Szegedi (vagy Szabadkai) szerecsik (szercsika).
Bálint Sándor a legszögedibb szögedi jegyezte föl azt a szép szokást, mely
a Karácsony és az Új Esztendő hagyományaihoz kapcsolódik: Szentestén ill. Újévkor
egy szép téli almát a családi asztalnál annyifelé vágnak, ahányan ülnek az
asztalnál, hogy a jövő esztendőben is együttlehessenek egészségben, békességben.
Olykor egy cikkely gazdátlanul marad egy eltávozott családtag emlékére. Szép
szokás, mely esztelenül rohanó és kiüresedő, „modern” világunkban a lelki egyensúly
és béke megőrzése céljával is – akár más jeles családi ünnepnapokon is – fölelevenítendő.
Szent-Györgyi Albert és a C-vitamin városában külön kiemelendő a szögedi vitamin
jelentősége. Hatása igen sokrétű, közülük csak egyet megjegyezve: igen hatékony
a megfázások megelőzésében. Szent-Györgyi mondotta egykoron: a C-vitamint ugyanolyan
kiszerelésben kellene eljuttatni minden háztartásba, mint a sót, vagy a cukrot.
A paprika városában pedig föltétlen megjegyzendő: az első (jelentősebb mennyiségű)
kristályos C-vitamint Nobel-díjas tudósunk a szögedi paprikából vonta ki. Igen
magas a C-vitamin tartalma, ezért különösképp ajánlott a savanyúságnak eltett
paprika, no meg a savanyú káposzta. Az utóbbi évtizedekben leáldozott sajnos
a házi káposztáshordók divatja, de a recept nem túl bonyolult, e ma is hasznos
hagyomány könnyen föleleveníthető. Ha nem is zacskós csomagolásban, de hordós
káposzta formájában a tavaszi fáradtság ellen mindenképpen javasolom a téli
vitamin-szűkös hónapokra – a rendszeres gyümölcsfogyasztás mellett – a jól
bevált házi C-vitamin-tárak újonnani fölállítását. Egy régi széphagyomány
megelevenítésével, egy hungarikum föltámadásával testben és lélekben is frissebben
várhatjuk az új tavaszt!
Ifj. Dr Szabó László
2006 telén
