www.ujszeged.hu
2024. Szelek hava (Április) 19.-e - Emma, Malvin neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Újszeged logo

A vurstli

    A nagyobb közönség számára hozzáférhető szórakozási lehetőségek voltak a vándorcirkuszok, a Gedóban rendezett táncmulatságok, és az Újszegeden fölállított vurstli. Helye a ligetnek a Temesvári körút és Székely sor határolta területén volt, melyet eleve játszótérnek jelöltek ki. A vurstli fénykora az első világháború, majd a francia megszállás idején volt. Nagy volt a forgalom, fiatalok, öregek, gyerekek, leányok, legények ott szórakoztak nap mint nap. Egész nap forgott a körhinta a tisztáson. Volt aréna bűvészmutatványokkal, voltak erőművészek, illuzionisták, kötéltáncosok, műlovarnők a nagy sátorponyva alatt.
    Terveztek vurstlit a Népkert sor és Temesvári körút sarkára is, beépítésére azonban nem került sor a háború miatt.
    A szerb megszállás után fölszabadult ligetben pezsgő élet alakult ki. A játszótéren ismét megjelent a vurstli, a körhinta, céllövölde, hajóhinta és az erőmérő. Ez utóbbi rendkívüli nagy zajjal járt, melynek megszüntetését kérték a ligetben nyugalmat keresők. A későbbi években a tanács a hídfőtől jobbra és balra jelölt ki helyet a vurstli részére, védve a liget üdülő jellegét. Az állatvédők is tiltakoztak, mert a nagy zaj elriasztotta a madarakat. A harmincas években több terv volt vurstli létesítésére, de a vélemények megoszlottak. Voltak, akik védelmükbe vették, voltak, akik elvetették a létesítését. A második világháborús években megszűnt iránta az érdeklődés. 1945. után a munka ünnepeként számon tartott május 1-jék emlékeztettek ezekre az időkre.

 

Helyünk és sorsunk Európában

Péter László: Szegedi seregszámla

Ehető virágok

Bátyai Gitta: Úszóházak a Tiszán

Harmatszedés égi mezőkön

Globalizációs végjáték

Gabonakonyha

Mé piros a gólya csőre?

Kilófaló sütemények

10 nap az Iszlám Államban

Kecske ételek

Churchill, Hitler és a szükségtelen háború

Oláh Miklós: Fejezetek a szegedi várbörtön történetéből

Jozef Tiso és a szlovákiai holokauszt

Juhász Gyula: Ébredj, magyar!

Kovács Teréz: Szegedi képes szakácskönyv

A tudás még nem bölcsesség

Földbeszántott keserűség avagy az utolsó barázda

Sz. Lukács Imre: Tábor a pusztán; A halál színpadán

Csemer Géza: Szögény Dankó Pista