Irattár
Turul
2008-06-21
Turul
gyerek, szo, 06/21/2008 - 13:56
Kezdeném mindenekelőtt azzal, hogy én világéletemben egy tetűlusta ember voltam, akit ha jutalmaztak vagy büntettek sem lehetett rávenni a testmozgásra. Vagy ha mégis sikerült, hát én nagyon utáltam... És erre jön egy olyan sport, amit ha hetente egyszer nem tudok játszani a barátaimmal, nekem konkrét elvonási tüneteim vannak: séta közben a karomat lóbálva furcsa, kitekert mozdulatokat végzek, lépteimet erősen megnyújtom, és idönként szökkenek egyet, vagy akár a kezem ügyébe kerülő papírgombóccal mások agyára menve, mint egy idióta kiscica dekázgatok, passzolgatok a fallal... Ez a sport a turul. Igen, mint a madár.
1903-ban adta ki a szabályait egy bizonyos Halácsy Antal nevű úriember. Szegedi illetőségű testneveléstanár volt és vívómester. Ha jól tudom - bár komolyabban nem néztem utána -, ez a harmadik hivatalosan bejegyzett labdajáték a futball és a tenisz után. Több országjáró népszerűsítő körutat tartott, de gyökeret verni csak a Napfény Városában tudott igazán. Viszont hogy itt igazán erős gyökérzetet eresztett, arra a legjobb példa, hogy én most írom ezt a cikket. Németországban és Olaszországban is szokták játszani, kissé más szabályokkal, de lényegében az is turul. Szerveztek is nemzetközi versenyeket, és az olaszok például nagyon jól szerepeltek. Itt szeretnék még egy dolgot megjegyezni: ez az egyetlen sportág, aminek előbb volt nemzetközi szövetsége, mint hazai. Mit mondjak, ez jellemző kishazánkra...
De milyen sport is ez?!
Az eltelt száz évben jelentős fejlődésen esett át, mai formáját az 50-es években érte el Dr. Thékes László igen hathatós közreműködésével, ő volt az, aki úgymond modernizálta a játékot, és 1958-ban lejegyeztette az akkorra kialakult szabályokat.
Tehát egy ütős labdajátékról van szó. A pálya két 5m x 5m-es térfélből áll, a kettőt egy két méter magas háló választja el egymástól. Az első, ami feltűnik a játékot szemlélőknek, mindig a különleges ütő, de azt tudni kell, hogy 2000 Ft egy ilyen, és ha vigyázunk rá, túlélhet minket is. Egy keményfából készült körecsetet kell elképzelni szőr nélkül. Az ütőfelület 15cm átmérőjű, a „nyél" 18cm hosszú. Azért tettem idézőjelbe, mert ma már ez a rész nem nyélként funkcionál, hanem tulajdonképpen tőkesúlyként (Halácsy Antal idejében nyél volt, akár 90cm is lehetett - kép csatolva), az ember tehát a tenyerébe fogja az ütőt, ez a súly pedig a hüvelykujj hajlatában helyezkedik el, így pontosabban lehet ütni. Ez az egyetlen általam ismert ütősjáték, ahol az ütő nem a kar meghosszabítása, tenyérrel kell odaérni a labdákra. A lényeg tehát az, hogy az ember egy teniszlabdát paskol át a háló fölött a túloldalra, ahonnan az ellenfelének vissza kell adnia úgy, hogy nem pattanhat le, tehát folyamatosan röptézni kell. Szettekre játszák, hat nyert pontig, de - hasonlóan a teniszhez - itt is minimum két pontos különbséggel kell nyerni. Nőknél két nyert játszmáig, férfiaknál háromig. Lehet párosban és vegyespárosban is játszani. Az szervál, aki elvesztette az előző labdamenetet. Annak, aki már benne van egy kicsit a játékban, ez egy nagyon fontos szabály, mert a turuljátékban a szerva hátrány: viszonylag könnyen lehet úgy fogadni az adogatást, hogy mi legyünk helyzeti előnyben. Szerintem igazából ez az eredeti szabály és az ütő maga adja meg a játék jellegét: olyan, mint a tollas, a röplabda és a tenisz összekeverve.
A helyzet az, hogy ez így leírva úgy festhet, hogy ez egy technikailag nehezen megtanulható sport, de erről szó sincs! Amikor mi kimentünk először a szegedi Partfürdőre (a legendák szerint pontosan ott született meg a játék), körülbelül fél óra csetlés-botlás után már tudtunk olyan labdameneteket játszani amik után könnyes szemmel röhögve fetrengtünk a homokban. A labda és az ütő első találkozása nagyon nagy élmény mindenki számára. Aztán néhány alkalommal később már olyan látványos labdamenetek alakulhatnak ki - akár 10-15 ütésváltással - hogy konkrét nézőközönség gyűlik össze a pálya körül. Az átemeléstől a nyesett-fonák-kereszt-ejtésen át a lecsapásig, egy labdamenet mindent felvonultathat. És ha utóbb egy felvételről ezeket visszanéznénk, szerintem el sem hinnénk, hogy mi vagyunk azok, akik olyan labdákat úgy visszaadtak, pedig tényleg mi csináltuk meg. Ezt a játékot nagyon gyorsan meg lehet tanulni annyira, hogy élvezhető legyen, és a végtelenségig lehet benne fejlődni. Képtelenség megunni. Jelzi ezt az is, hogy a versenyeken a senior kategória a legerősebb, hiszen a fürgeséget az idősebbek olyan ütésekkel pótolják, amik 30 év munkáját dícsérik...
Amikor a játék a 60-as években fénykorát élte Szegeden, gyakran lehetett látni családokat sétálni át a hídon melyek minden tagjának farzsebe olyan furcsán kidomborodott az egyik oldalt, mert a szétszerelhető ütőt így szállították. Akkor lerakták a gyékényeket a pálya közelében egy fűzfa alá, gyerekeknek egy-egy Bambit, apunak egy fröccsöt hozott anyu a büféből, de a gyerkőcök már játszottak volna. Akkor a családfő felállt, komolyan kezébe vette az ütőt és a teniszlabdát, anyura nézett, és akkor már a kicsik is tudták: most a program az, hogy apu leiskolázza anyut, ők pedig csendben nézik. Amikor anyu tíz perc múlva a hálóhoz sétál és apu ütőjéhez koccantja az övét (akár a kézfogásnál), tudják, hogy most már beállhatnak és játszhatnak párost. Néhány meccs után apu lesétál a pályáról, ütőjének tőkéjét a homokba szúrja és az ütőfelületet ülővé változtatva, kényelmesen előhúzza a fecskeúszó gumijába szorított Barnaszofit és rágyújt. Látszólag szigorúan szívja cigarettáját, de belül csak nézi ahogy játszik a kiccsalád és mosolyog...
A 90-es évektől a reneszánszát éli a turul városunkban, ennek lettünk mi is az „áldozatai" a cimboráimmal. Végünk van, függők lettünk... Az a helyzet, hogy lehetne itt hagyományőrzésről beszélni tulajdonképpen, de az valahogy olyan heroikusan hangzik... Amikor mi turulozunk, nem gondolunk ilyesmire, csak játszunk. Akkor az a lényeg, hogy minél nehezebben visszaüthetőn adjuk vissza a labdát, semmi más.
Ja, és még valami. Amikor a XX. század közepén a játék nagy átalakuláson ment át (lerövidült a nyél és tőkesúly funkciót vett fel, ezáltal megjelentek a felső ütések, melyek felgyorsították a labdameneteket), a név is változott vele együtt. A hatalom úgy gondolta, hogy ezt az igazán eredeti magyar játékot nevezzék inkább röptenisznek. Halácsy Antal egyébként nem tért ki rá, hogy miért pont így nevezte el, de „annyi bizonyos, hogy a regebeli sólyoméhoz hasonlatos légies és villanékonyan gyors mozgást igényel"... Tehát jegyezzük meg: ennek a játéknak a neve turul, és az is marad.
Ha valakit komolyabban érdekel, itt jobban utána tud olvasni a történetének, szabályoknak, taktikáknak: http://turuljatek.fw.hu/ Az oldalt a fáradhatatlan Joó Gyöngyi tarja karban, tőle vettem én is az ütőimet, igazán segítőkész lélek:) Ő jelentette meg 2004-ben a Röptenisz története, avagy a turuljáték 100 éve Magyarországon című igen hasznos könyvet is.
Egy rövidebb cikk a játékról, érdemes ezt is elolvasni: http://www.ujszeged.hu/index.php?page=turul4
Forrás: http://www.mtklub.hu/turul
