Irattár
A "Turul", a 100 esztendős szögedi labdajáték
2004-05-21
A "TURUL", a 100 esztendős szögedi labdajáték
Nemigen akad kis országunkban olyan város, amely saját játékkal (sporttal) is büszkélkedhet. Napfényes Városunk, Szeged azonban ebben is élen jár!
2003 őszén volt éppen száz esztendős az egyetlen ismert szegedi eredetű sport, a jelen megbecsületlenségénél sokkal többre érdemes turul. Régebbi labdajáték ez Szegeden, mint a pingpong, a röplabda, a kosárlabda, vagy a tollas. Városunkban a foci elterjedésével közel egykorú! Csak az angol eredetű tenisz rendelkezik vénebb hagyományokkal városunkban a labdajátékok közül, az azonban már akkor is -, ill. talán akkoriban különösen - a kiváltságosok, a gazdagok sportja volt. Méretes és gondozott pályát igényelvén a tenisz, a királyok játéka, mindig is költséges kikapcsolódás volt. A szögedi nép ilyetén kirekesztettségén igyekezett enyhíteni a sportalkotó. Halácsy Antal, torna-, vívó- és játékmester, szegedi testnevelő találta föl és mutatta be e sportot, a szegedi ifjúságnak az újszegedi sétány terén. A rá következő közel nyolc évtizedben az újszegedi partfürdő üdítő, vidító játéka lett.
A kötelező nemzetietlenség évtizedeiben terjedt el kissé esetlen és erőltetett - gyökeret máig sem vert röptenisz neve. Új keletű és teljesen fölösleges, nemzetközi(?) "sprintball" elnevezése is e korból származik. A "turul" elnevezés magyarázata a föltaláló névadói szándéka nem ismeretes, annyi azonban bizonyos, hogy valóban a regebeli sólyomhoz hasonlatosan légies és villanékony gyors mozgást igényel. Szabályköre évtizedeken át formálódott, mire mai alakját magára öltötte. A turul a költséges és "úrhatnám" tenisszel szemben a "nép játéka" lett!
A turulpálya talán leginkább a ma közismert röplabdáéhoz hasonlít. A közel egy évszázada divatos Tisza-parti pályák játékhangulata pedig a strandröplabdáéhoz. A partfürdőn az 50-es, 60-as években 20-22 pálya állt, melyek mindegyike játékosokkal volt teli a nyár derekán, turul-idényben. Nem csak az ütőt és a labdát, de a hálót is hozták-vitték a játékosok, mindenki a sajátját.
A játék rövid leírása:
A mai pálya - a régi, bonyolultabb felépítéső labdatér modern utódjaként - a röplabdáéhoz hasonlatos. Két 5x5 m-es térfélből áll. Talaja bármilyen lehet, hiszen a labda a földön csak hibapontkor pattan. (Ebben rejlik a tenisszel szemben érvényesíthető népjáték-jellege is.) Talán a legszórakoztatóbb a gyöpkeretes homok porond, mely a szegedi partfürdő legendás küzdőtere volt. Mezítláb játszva, így a pályáról való lelépést - lepillantás nélkül is - a talpával (is) érzi a játékos.
A térfeleket elválasztó háló - mely a szögedi halászháló rokona - 2 méter magasságban húzódik 6 méter hosszan.
A keményfából készült ütő olyas, mint egy mesebeli méretű pecsétnyomó. Az ütőfelület átmérője 15 cm, a "nyele" , mely tulajdonképpen inkább tőkesúly, 18 cm hosszú.
A mai játék labdája - az egyszerűség, azaz a beszerezhetőség kedvéért - lekopott, szőrszegény teniszlabda. A labda szőrözete az ütő fáján a tapadást csak rontaná.
A labdához (játékban) három módon lehet érni: 1) ütőfelülettel (némely változatban az ütő bármely részével); 2) ujjheggyel (amikor óhatatlanul lecsúszik); és 3) fejjel (!)
A modern labdajátékok, a röplabda és a pingpong elterjedése is jelentősen befolyásolták mai szabályrendszerét. Ha kevesen is játsszák ma már, annyi azonban bizonyos: A turulnak Szegeden saját folklórja (néphagyománya) van. Baráti körök más-más módon játsszák. Ha alkalmanként össze nem szokott csapatok jönnek össze egy játszmára, hát először a szabályokat egyeztetik.
Az 50-es években Thékes László áldozatos törekvése új szárnyakat adott a turul hírnevének. A "Röptenisz" fedőnéven megírt turul-szabálykönyve máig a játék (a kezdők) kiskátéja. Thékes úr kitartó levelezése az elvtársakkal - bár a nemzetközi színtereket is ostromolta - nem érte el a várva várt áttörést.
Néhány esztendeje Szegeden, a tanárképző főiskolán a leendő testnevelőknek oktatják is e feledésre méltatlan sportot. A jelenlegi lelkes oktató, Császárné, Joó Gyöngyi töretlenül hisz e játék jövőjében, és könyvet is ír a turulról, a modern versenysport lehetőségeiről.
Ma is él a turul hagyománya, filmre illő folklórelemekkel színesedve, sokféle szabályrendszerrel Szegeden és kirajzás-körében. (A "turul-film" csak producerét várja!)
A legkülönbözőbb társaságok játsszák máig, korra, nemre és vagyoni helyzetre való tekintet nélkül. Dr Benedek György, az Orvoskar Dékánja például a mai napig aktív játékos.
Méltatlanul feledésbe merült, máig fölkarolatlan sportunk méltán fölvehetné a versenyt a kosár-, vagy a röplabdajátékkal, de akár a fallabdával, vagy a ma világra szóló sznob divatját élő golffal is. Édesapám, dr Szabó László - többszörös turulbajnok, ma kocateniszező - mondotta beletörődött keserűséggel: nem is veszi föl soha a versenyt a hivalkodóan fényűző tenisszel, hiszen a turulpályán nem lehet százezres, vagy drágább ütőkkel nagyzolni! Nohiszen! Semmi akadálya a drága, márkás(!?), vagy akár az egyedi ütők gyártásának: Lehet egy drága ütő különleges (ritka) fából, vagy lehet éppen aranyozott, drágak?-berakásos a - játék közben is mindig látszó tőkéje (nem nyele, vagy markolatja, hiszen nem annál fogva tartják). Lehet pusztán milliókat érő egyedi míves intarziás (faberakásos) mintája is, amely páratlanná teheti a hivalkodás piacán is. Lehet hát az urak kényes-fényes játéka is, csak a módját kell megadni. Dr Harsányi Géza, a turul jeles bajnok-öregje szerint - kis helyigénye miatt - könnyen és sikerrel hasznosítható lenne Magyarország falusi turizmusában. A turul még nagy jövő előtt áll! Nemzeti sportunkat, az eurorégió saját sportját fölismerve benne, csak támogatni kellene egy kicsit, jószándékkal, pénztőkével és kultúrpolitikával.
Mint Újszeged képviselőjének, tisztem Halácsy mester és száz esztendő szögedi ifjúságának méltó emléket állítanom: Egyéni képviselői indítványom volt, hogy ezév, 2003 kora őszén százéves labdajátékunkat városi rendezvény(ek) keretében méltóan mutassuk be újfent a nagyközönségnek. Vetélkedők nyereményei közt szerepeljen a turulütő, turulháló és ma turullabda híján, a hozzá való (kellően kopott) teniszlabda is.
Javasoltam továbbá a közgyűlésnek, hogy a jövő, a 2004-es esztendőtől - az első turul-vetélkedő századik évfordulójára - hivatalos városi rendezvényként indítsuk el a minden esztendőben megrendezendő Halácsy-kupát, a turul-bajnokságot, amely városunk hírnevét tovább öregbítheti, és méltó rangot szerezhet városunknak a sportélet terén is az Európai városok sorában. Méltó fogadtatást és ünneplést a Turul százesztendős évfordulója alkalmából nem kapott, de talán csorgadoz még néhány beváltható ígéret.
Ha az sem, hát talán a Turul, a Magyar Föltámadás Madarának szelleme megóvja és új életre kelti még e szebb sorsra érdemes nemzeti, helyi hagyományt.
Reményem szerint Szeged száz esztendős játéka a helyi közoktatás keretei közt a lelkes helyfi (lokálpatrióta) oktatók munkájával föltámadhat lappangó emlékeiből, szórványos maradványaiból, és ekként városunk hírnevét növelve újra a szegediek közismert-közkedvelt játéka lehet, mindannyiunk pártatlan örömére.
Tisztelettel:
Dr Szabó László
Közép-Újszeged önkormányzati képviselője
Szeged, 2004. Ígéret (május) hava 21.-én
