www.ujszeged.hu
2018. Nap hava (Június) 25.-e - Vilmos, Viola, Vilma neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!


Weöres Sándor:
--------------

Ha a világ rigó lenne


Az első kiadás éve: 1973.
Az elektronikus rögzítés a kötet negyedik kiadása
(Móra Ferenc Könyvkiadó [Bp. 1981]) alapján történt.


TARTALOM

MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG

Falusi reggel
Medve-nóta
Mackó brummog
A medve töprengése
Tavaszköszöntő
Olvadás
Tavaszi változatok
Kék a hajnal
Tavaszi virradat
Napsugár a levegőben
Kánikula
Égi csikón léptet a nyár
Dongó
Fülemüle
Eresz alól
Barangolók
Furulya
Kicsi őz
Mély erdőn ibolya-virág
Nyári este
Nádi csibe
Éren-nádon
Kacsa-úsztató
Kismadarak
Karimás fa-odú
Réti csiga
Őszi éj a mezőn
Békák
A béka-király
Bolygó zápor
Futózápor
Tekereg a szél

KALAPÁCS KOPPAN, SZÍV DOBBAN

Munka és béke
Kert
Kellene kis kert
Románc
Tudok száraz ágról...
Szüret után
Vásár
Biztatás
Tudom én már...
Áll a ladik...
Alsó végen, felső végen
Távolból
A rátóti ürgepásztor
Robogó szekerek
Ugrótáncot jókedvemből
Öreg szekeres
Kezdődik az iskola
Falusi fiú a városról beszél
Építők
Dolgozók
Kocsi és vonat
Szép a fenyő
Nől a dér, álom jár
Ujjé!vi mese
Új évi jókívánságok
Újesztendő
Nagy a hó
Pesti Duna-part télen
Épül az ország
Az Erzsébet-híd télen

ÍGY MEG ÚGY

Volt egy szép ládika
Regélő
Kergető
Táncnóta
Hosszú az utca
Béka a fa tövén
Vaskalap
A birka-iskola
A kutya-tár
Kutyabál
Ha leves készül
Lila bogáncs
Mese
Keresztöltés
A papucs
Három madár
Dárda-hegyü kék jegenye-szál
Déli felhők
Vöröshajú lányok
Tópart
Szomszédok
Öreganyó
Pletykázó asszonyok
Így meg úgy
Kanásztánc
Sehallselát Dömötör
Orbán
Haragosi
Füstös rajkók
Túl, túl...
Csupa fehér
A Liba pék
Elindult, elindult...
Elmehetsz a világba
A paprikajancsi szerenádja

PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ

Erdőt járunk
Esővert társaság
Édes fáradtság
Leány-mondóka a katicabogárhoz
Tillilli-tallalla
Fiúk, lányok
Itthon-e a gazda?
Hallod-e, feleség
Álmodozás
Paripám csodaszép pejkó
Tűz a házam, ispiláng
Sárkány röppen
A hétfejü sárkány
Varázslók
Forgós-ropogós
A manó
Csali-mese
Fadob, fadob, fogj tigrist
Falu végén
Csimpilimpi, hova mész?
Ej, ha tudnád, hol voltam!
Révész lánya
Pulykák
Vonuló vadludak
Elefántok
Öszvérek
Szarvasok
Bujócska
Ha nap süt a rétre

ALUDJ, LENGE MADÁR

Ha vihar jő a magasból
Alkonyi felhők
Hold és felhő
Duna mellett
Míg lombok közt éj lobog...
A napsugár...
Esti hazatérők
Néhány ütem
Galagonya
Táncol a Hold
Ballada három falevélről
Nap jön...
Pára
Marasztalás
Gyöngyszekfű
Buba éneke
A tündér
Hegy-tövi árnyas fák...
Ezüst pohárkádat...
Fenn csillag-orsón...
Arany ágon ül a sármány
Ha a világ rigó lenne
Mi volnék?
Altatódal
Bíbic-csibe alszik
Csiribiri
Aludj, lenge madár
Szunnyadj, kisbaba
Legyen álmod...
Aludj, aludj...
Keltegető
Suttog a fenyves
Száncsengő


----------

MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG

ooo

FALUSI REGGEL

Már üti - üti már
a torony a hajnalban!
Az időt bemeszeli a korai kikeriki,
lendül a vad dallam.

Kiscsacsi, kiabálj,
örülök a hangodnak!
Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki,
vége a rangodnak.


MEDVE-NÓTA

Kinn voltam a rengeteg erdőn,
medvét láttam kúszni a lejtőn,
tíz körömmel másztam a fára,
megszökött a medve vacsorája.

Lompos medve brummogva ballag:
"Mászni könnyű ilyen fiatalnak,
mennyi szégyen ér most vén-koromra,
kulloghatok éhesen odumba."


MACKÓ BRUMMOG

Mackó brummog:
- Irgum-burgum,
bundám rongyos,
ez abszurdum!


A MEDVE TÖPRENGÉSE

Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
- Kibujás vagy bebujás?
Ez a gondom óriás!

Ha kibujok, vacogok,
ha bebujok, hortyogok;
ha kibujok, jót eszem,
ha bebujok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?
ez a kérdés de nehéz!


TAVASZKÖSZÖNTŐ

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.


OLVADÁS

Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp
meg tíz:
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.


TAVASZI VÁLTOZATOK

Új tavasz! itt vagy, itt!
fond füzérbe, karikába,
míg szél borzol a föld hajába,
rét és erdő ágait.

Új tavasz! csip-csirip!
most hajlíts karikába, füzérbe
rétet, erdőt napsütésbe,
míg madár a rügybe csip.

Fond füzérbe, karikába,
új tavasz! itt vagy, itt!
rét és erdő ágait,
míg szél borzol a föld hajába.

Rétet, erdőt napsütésbe,
míg madár a rügybe csip,
új tavasz! csip-csirip!
most hajlíts karikába, füzérbe.

Rét és erdő ágait,
rétet, erdőt nap sugarába
fond koszoruba és karikába,
csípj tavasz! ott meg itt!


KÉK A HAJNAL

Kék a hajnal, kék,
harmat hinti még.
Éledező tarka mező
tavaszi csokra szép!
Kék fönn az ég!
Kék fönn az ég!
Tavaszi szellő fújja hátunk,
ragyog a kikelet, örül a lég!

Nóta, meg ne állj,
szállj te, szállj te, szállj!
Fütty kanyarúl, arc kipirúl,
szapora móka vár!
Zeng, zsong a táj!
Zeng, zsong a táj!
Viola-kedvünk, szöcske-lábunk,
röpül a cinege, dalol a száj!


TAVASZI VIRRADAT

Kakas kukorít, hajnal kivirít,
a réti rigó dala röppen,
arany-bivalyok gerince ragyog
márvány-eres égi ködökben.
Ma ládd: a himes föld, láng-habos ég
csak láz-tünemény, csak híg buborék,
széthull, tenyeredbe csöppen.

A lábadon itt topánka szorít:
ez a föld! a gyökér-ölü erdő!
a homlokodon kék pántlika fon:
ez a menny! a fejedre tekergő!
és közbül a szív, a kalitka-madár,
kit féltésed vasrácsa bezár:
ha elszáll, vissza sosem jő.


NAPSUGÁR A LEVEGŐBEN

Napsugár a levegőben,
tündököl a rét,
Kincseit az ifju tavasz
bőven önti szét.

Szántogatók dala száll,
égig evez a madár,
mézillatú libegéssel
közeleg a nyár.

Fényes idő lelke jár,
belepezsdül a határ,
lengjünk, mint a harang nyelve,
énekelve már!


KÁNIKULA

Szikrázó
az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.

Olvadtan
a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött
utaznak
izzó gyöngyszemek.

Ragyogó
kékségen
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll.


ÉGI CSIKÓN LÉPTET A NYÁR

Égi csikón léptet a nyár,
tarka idő ünnepe jár,
táncra való, fürdeni jó,
nagy hegy alatt hűsöl a tó.

Hogyha kijössz, messzire mégy,
hogyha maradsz, csípdes a légy.
Habzik az ég, mint tele-tál,
tarka idő szőttese száll.


DONGÓ

Szedek itt, szedek ott
fűvön ingó harmatot.
Érzem sütni a napot,
minden harmat elfogyott.

Szedek ott, szedek itt
virágmézet, tavaszit.
Már a méhek jártak itt,
üres bimbó beborít.

Zum-zum-zum, zöm-zöm-zöm,
tátogat a bödönöm.
Mégis legyen örömöm,
füled telizümmögöm.


FÜLEMÜLE

Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár,
szólal, szólal, szólal már.

Pittyen a fészek, zörren az ág,
moccan a hegyeken a hajnali láng.

Jegenyefa-jegenyefa-jegenyefa-lánc,
sima út szélén kettős ránc.

Denevér, bak-egér, északi szél,
kondul az óra, megszöktél,

három mérföld és egy fél
hosszu hajamba mért téptél?

Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár,
hallgat, hallgat, hallgat már.


ERESZ ALÓL

Eresz alól fecskefia ide néz, oda néz:
van-e hernyó, hosszu kukac, ízesebb, mint a méz?
Csőrét nyitja ám,
buzgón, szaporán.
Kis bendőbe mindenféle belefér igazán.


BARANGOLÓK

Gyöngy az idő, vándoroljunk,
nincs szekerünk, bandukoljunk,
lassu folyó ága mellett
járjuk a halk fűzfa-berket.

Este a láb gyönge, fáradt,
lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő az álom,
száll a világ lepke-szárnyon.


FURULYA

Három egész napon át
bujtam erdő vadonát,
gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.
Három egész napon át
faragtam egy furulyát,
vadrózsából tündérsipot csináltam.


KICSI ŐZ

Kicsi őz, fuss ide,
a gyep itt szép üde,
takaró vállamon,
a felét rád adom.

Gyere már, őzike,
a mező szélire,
velem itt elleszel,
a vadász nincs közel.


MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG

Mély erdőn
ibolya-virág,
elrejt jól
a boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
gyere, tágas a világ,
mély erdőn
ibolya-virág.


NYÁRI ESTE

Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.

Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.

Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő-fü a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.

Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben


NÁDI CSIBE

Nádi csibe fészken hál.
Kel a szellő, suttog már:
"Szállj te, szállj - velem égre szállj,
arany-ág a holdban vár!"

Nádi csibe fészken hál.
Kel a hajnal, ébred már:
"Várj te, várj - pihe még a szárny,
a göröngyre hullnod kár!"


ÉREN-NÁDON

Éren-nádon sikló kúszik,
kicsi patak-ágyon vizicsibe úszik.

Hajló nád közt kotlós zizzen,
vizicsibe-népét tereli a vízben.

Ér tükrében látszik az ég is,
fejetetején a vizicsibe-nép is.

Siklók, békák, pókok látják
vizicsibe-pásztor vizicsibe-nyáját.


KACSA-ÚSZTATÓ

Tó vize, tó vize csupa nádszál,
egy kacsa, két kacsa oda-császkál,
sárban ezer kacsa bogarászik,
reszket a tó vize, ki se látszik.


KISMADARAK

Nyitottad az ablakot:
szállj be, napsugár!
Hogy csivogott-csattogott
rengeteg madár:

aranymálinkó, pirók,
feketerigó,
sármány, vörösbegy, kukó,
csíz, tavaszhivó,

pinty, királyka, őszapó,
volt vagy milliom,
elsorolni nevüket
én nem is birom.

Azt tudom csak: valahány
téged szeretett,
mikor szobád ablakát
nyitotta kezed,

behajolt egy lombos ág,
bimbós, eleven:
mind ott ültek gallyain,
aztán kezeden.

Fuvolázták nevedet
a kismadarak,
mind másként! Hát nem tudom,
hogy is hívjalak?


KARIMÁS FA-ODÚ

Karimás fa-odú
nagy fekete mélység,
kivonul, bevonul
csigabiga-népség.

Bükkfa ága himbál,
sötét varju hintál,
föltekint, letekint,
csak ő tudja, mit vár.


RÉTI CSIGA

Réti csiga, réti csiga,
fejeden°a hegyes iga,
hátadon a héj-kupola,
hova visz a nyár?
"Hét arasz a rönk teteje,
beszövi a moha ere,
öntözi a fűz levele,
párom odavár."


ŐSZI ÉJ A MEZŐN

A föld színe távol
ezüst és acél.
Lombok illatától
részegül a szél.

A csillag forogva
hinti énekét.
Elsápad a boglya.
Feketül a rét.

A Hold kék kehelybe
sírja bánatát.
Holt madarak lelke
leng a légen át.


BÉKÁK

Brekekex
brekekex
brekekex!

Gyere bujj
viz alá
ha szeretsz!

Idelenn
soha sincs
vad idő!

Idelenn
sose hull
az eső!


A BÉKA-KIRÁLY

Nád alól és gőz alól
vízi várból nóta szól,
vízi várban zöld kövön
dalol Ung király -

Hallja kinn a síma rét
Ung királynak énekét,
és nótára hajladoz
lepke és füszál.


BOLYGÓ ZÁPOR

Bolygó zápor
libben, táncol,
suhog a fü sürüjén, fa ágán.
Kéklő halvány
felhők alján
kivirul a ragyogó szivárvány.


FUTÓZÁPOR

Csillog a bozót,
ága-boga ázik -
nem jutok szárazon
addig a házig.

Vízben, sárban
cuppogva járok -
majd ha bozót leszek,
esőt kivánok.

Ázott ingemet
tűz mellé terítik,
fázó testemet
gyorsan melegítik.

Majd ha virág leszek,
esőre nyílok...
Ázik a bozót,
csillog-villog.


TEKEREG A SZÉL

Tekereg a szél,
kanyarog a szél,
didereg az eper-ág:
mit üzen a tél?

Fuj a szél, fuj a szél,
de morog a szél.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.

Széles világba
fut a szél magába,
nyakában a lába,
sosem érsz nyomába.

ooo

KALAPÁCS KOPPAN, SZÍV DOBBAN

ooo

MUNKA ÉS BÉKE

Méh-raj duruzsol fák közt, fű alól,
fürjek dala szól tó partján.
Sok-száz buzakalász érik, hajlik,
táncol ragyogó fény karján.
Lengő gabonánk szépen gyarapodik,
kedvünk magasodik, égig száll!
Szántunk, aratunk, tenger a dolgunk,
a virág, a gyümölcs békét vár.


KERT

Saláta-bokorka
terem a kis udvarba.
Méz-körte, vaj-alma
terem a hegyoldalba.

Gyere, tartsad kicsi sapkád,
adok érett, piros almát.
Gyere, tartsad kicsi kendőd,
adok édes, puha szőlőt.


KELLENE KIS KERT

Kellene kis kert, bő-termő,
léc-kapuján kis réz-csengő.
Kellene még
két fakerék,
s egy taligát rá föltennék.


ROMÁNC

Kis híd, deszka-híd,
az ár téged hova vitt?
Három csacsi, szürke törpe,
ott bámult a víztükörbe.
Nem szedtek ők szép csokrétát,
legelték a margarétát,
csülkük három rétre sétált,
fülük hat mezőre szétállt.
Csacsi-járta deszka-híd,
az ár hova vitt?

Gyöngy-ág, rózsa-ág,
hova lett a bóbitád?
Három lepke, kék, zöld, sárga,
ott libbent a napsugárba.
A virágot ők se szedték,
csak a szirmát érintették,
úgy sodorták az illatot,
mint egy selyem-gombolyagot.
Lepke-ülte rózsa-ág,
hol a bóbitád?

Kő-ház, messzi ház,
parazsadra ki vigyáz?
Három kislány, fürge-szőke,
ottan fűzött cérnát tűbe.
Fűzögettek, tűzögettek,
aztán virágot is szedtek,
három csokor lett belőle,
így tipegtek esküvőre.
Lányok-lakta messzi ház,
rád most ki vigyáz?


TUDOK SZÁRAZ ÁGRÓL...

Tudok száraz ágról
piros almát adni,
vízbe vetett magból
hajdinát aratni,
négyökrös szekeret
gyöngykagylóba zárni;
csak egyet nem tudok:
a lányokkal bánni.


SZÜRET UTÁN

'Legények:'
Kürtős pogácsa, füstölt szalonna
Itt van rakásra, díszlik halomba.

'Lányok:'
Minden kopasznak jut hajnövesztő,
Minden ravasznak egy nyírfavessző.

'Legények:'
Minden leánynak füstös kemence,
Minden legénynek tág-öblü pince.

'Lányok:'
Minden leánynak szép rózsa, szekfű,
Minden legénynek hátára seprű.


VÁSÁR

I.
Olcsó az alma,
itt van halomba,
aki veszi, meg is eszi,
olcsó az alma!

II.
Kis trombitát vegyenek,
pirosat, fehéret,
lilát, sárgát, kéket!
Mézesbábot vegyenek,
tükrös-szivet, szépet!

III.
Fut a kutya-szán, kutya-szán,
szalad igazán, igazán,
köszörüs vagyok én,
kutya-szánon futok én.

IV.
Van-e csizma eladó,
Hóba-sárba mindig jó?
Van kis csizma eladó, szép varrás a szárán,
Hogyha ílyet hordanék, bizony sose bánnám.
Van-e ködmön eladó,
Szélbe-fagyba mindig jó?
Van kis ködmön eladó, szép hímzés a vállán,
Hogyha ílyet hordanék, bizony sose bánnám.

V.
Érkezik a vándorcirkusz,
hoznak elefántot,
tarka bohóc vezeti,
Füsti Pisti követi,
ílyet sose látott.

VI.
Sátor alól kikiáltó szétnéz:
"Itt látható a nagyhírű bűvész!
A lábával karikázik,
a kezével citerázik,
az orrával orgonázik,
a fülével figurázik,
a szemével gurgulázik,
a szájával vacsorázik!"

VII.
Jó márc a cseberben,
csuprom telemertem.
Tele van a csuprom,
idd már, ki ne fusson.


BIZTATÁS

Hét-pupu zivatar,
felássuk a kertet.
Ki dolgozni nem akar,
gyümölcsöt se nyelhet.

Hét-karu zivatar,
felmossuk a konyhát.
Ki dolgozni nem akar,
meghúzzuk a kontyát.

Hét-fejü zivatar,
tanuljuk a leckét.
Ki tanulni nem akar,
vegyen más fejecskét.


TUDOM ÉN MÁR...

Tudom én már, mit csinálok:
üveges-inasnak állok,
apró tükröket csinálok,
annak örülnek a lányok.

Tudom én már, mit csinálok:
gerencsér-inasnak állok,
apró babákat csinálok,
azon nevetnek a lányok.

Tudom én már, mit csinálok:
asztalos-inasnak állok,
apró ágyakat csinálok,
abban álmodnak a lányok.


ÁLL A LADIK...

Áll a ladik Tiszarévnél,
benne ül az öreg éjfél,
odvasabb a magas égnél,
áll a ladik Tiszarévnél.


ALSÓ VÉGEN, FELSŐ VÉGEN

Alsó végen, felső végen
csoda-nagy sürgés-forgás:
malacok: koí! koí!
disznók: röf! röf!
csördít nagyokat a kondás.

Alsó végen, felső végen
fakapuk nyílnak máskor:
tehenek: mú! mú!
birkák: bee! bee!
ordít nagyokat a pásztor.

Alsó végen, felső végen
nem öröm héjból kelni:
a kacsák: zsáb! zsáb!
pulykák: rút! rút!
őket sose viszi senki.


TÁVOLBÓL

Suhogó jegenyék állnak a tó partján,
a tanyánk tetejét már onnan meglátnám.
Gólya a fedelén, fecske az ereszén,
füstöt vet a kémény.

Suhogó jegenyék állnak a domb szélén,
a tanyánk tetejét már onnan megnézném.
Varrogat jó anyám, szántogat jó apám,
almát szed a néném.


A RÁTÓTI ÜRGEPÁSZTOR

A rátóti ürgepásztor
álmodott egy vég kolbászról,
aztán álmát felkötötte
kéményben a rőzsefüstre.

Majd álmodott egy kabátról,
amely föl-le fut magától,
a kéménybe is fölszaladt,
elvitte a kolbászrudat.


ROBOGÓ SZEKEREK

Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka - a tanyai
kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova! az
uton a kétfele meredeken árny-hegyü jegenyesor innen is, onnan is
árkai mentén.
A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik a
csillag, e gömbölyü, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog a
hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsi öcsik és hugok
álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek.
Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog
- falon a ló feje, hó-szinen a fekete, tovasuhan - ablakon és puha
keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék.
Mennek a fuvarosok, aluszik a köpönyegük, ők maguk éberek - az uton
a kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik - ágyban kisfiu és
huga mennyei hintafa ágain ezer üvegizmu, salátabokáju, kakukfejü
tarka lovat lát.


UGRÓTÁNCOT JÓKEDVEMBŐL

Ugrótáncot jókedvemből,
édes rózsám, járok,
országút visz Fehérvárig,
széles a két árok.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
kinek nincsen tíz tallérja,
kötőféket tartsa.

Kisbelényes igen kényes,
ott terem a jó bor,
Nagyszalonta, sok szalonka,
ott vadászni jó sor.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
lompos, kócos, lassan billeg
öreg kutya farka.

Kifogtunk a Küküllőből
három rocska rákot,
Vásárhelynél ágyu bömböl,
köpködi a lángot.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
hadd forogjon a huncut világ,
az ő lelke rajta.


ÖREG SZEKERES

Magas nyárfa-sor ködben erőlködik,
négy vásott kerék sárban forgolódik.
Meddig megyünk, meddig: apám se tudta.
Majd elfogy egyszer az ország utja.

Volt nekem párom, foszlós kalácsom,
két katona-fiam, mindig őket bánom.
Maradt egy lányom, odaadnám ingyen,
senkise kéri, mert semmije sincsen.


KEZDŐDIK AZ ISKOLA

Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.

Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.

Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.

Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.

Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.

Tornaóra egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.

Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.


FALUSI FIÚ A VÁROSRÓL BESZÉL

A városban mindenféle van! Nagy kirakat-ablakok,
mögöttük hosszú selyem, piros süveg a majmon!
Mennyi lárma! villamos csörömpöl, gépkocsi morog,
éjjel, éjjel távoli zeneként hallom.

A városban toronyóra, száz villanyóra
este ragyog mint a holdvilág!
A sarkon rendőr, a lépcsőn szunnyadó anyóka,
s a ligetben mennyi virág!

A városban könnyű, könnyű boldognak látszani,
pedig tilos a gyepre lépni, tilost jelez a lámpa szeme.
Tilos, tilos, tilos: ki jön velem játszani?
Sapkám hova lett? és én még megvagyok-e?


ÉPÍTŐK

Szív dobban,
szív dobban,
kalapács koppan, tűz lobban.
Feszül az új híd, dörög az új gyár,
virul az ország, újra él már!
Még-szebben,
még-jobban
kalapács koppan, szív dobban.

Hej, rajta,
hej, rajta,
kezet ád új híd két partja!
Lobog a zászló, repül az ének,
szivek a légben összeérnek.
Mély víznek
két partja,
nagy erős vashíd döng rajta.


DOLGOZÓK

Télen-nyáron fuvaroz a Márton,
erdőn-völgyön vonatoz a Pál,
Jankó buzgón szegecsel a gyárban,
jó csizmákat Feri kalapál.

Új lisztből süt kenyeret a Borcsa,
gyárban vásznat szövöget Ilók,
Zsuzskáéknál csattog az olló,
így dolgoznak fürge dolgozók.


KOCSI ÉS VONAT

Megy a kocsi, fut a kocsi:
patkó-dobogás,
Megy a vonat, fut a vonat:
zúgó robogás.
Vajjon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajjon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
fut a sinen a kerék,
forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
fekete az alagút,
a masina fut.


SZÉP A FENYŐ

Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.


NŐL A DÉR, ÁLOM JÁR

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.

Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.


UJJÉ!VI MESE
minden középre zárva

Mesét mondok, dí-dá-dú,
egyszer volt egy százlábú.

Hát az a százlábú állat
sorra számlálgatott minden lábat,
eredményül mennyi jött?
épp 365.

Az év minden napjára
jut neki 1-1 lába.

Egyik csupa kulimász,
a másikkal magyaráz,
harmadikkal zongorázik,
negyedikkel falra mászik,
ötödikkel mutogat,
hatodikkal cukrot ad,
hetedikkel krumplit hámoz,
nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz,
kilencedikkel az ajtót nyitja,
tizedikkel vendégeit kihajítja,
tizenegyedik csak csonka,
tizenkettedikkel ágyát bontja,
tizenharmadikat leharapták,
tizennegyedikkel fog vakmacskát,
tizenötödikkel koccint,
tizenhatodikkal pöccint,
tizenhetedikkel fociz,
tizennyolcadikkal kocsiz,
tizenkilencedikkel sántikál,
a többivel fürgén szaladgál.

Ahány lába
- mert nem dőre -
éppen annyi adománya
az újesztendőre:
minden napra jut 1-1,
a sok kicsi sokra megy.


ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁGOK

Pulyka melle, malac körme,
liba lába, csőre -
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot,
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.
Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstbe disznósonkát,
zsebbe csokoládét.
Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.


ÚJESZTENDŐ

Új esztendő küszöbét
hó fedi,
örökzöldjét zivatar
tépkedi.

Újesztendő fut tovább:
fény-özön,
virágnyitó kikelet
ránk köszön.

Aztán az év közepe,
nyár heve,
megérik a gabona
sűrüje.

Túl az esztendő felén
itt az ősz,
piros, kék gyümölcs virít,
lomb esőz.

Túlsó küszöbét megint
fedi hó.
Ha nem töltöd hasztalan,
az a jó.


NAGY A HÓ

Nagy a hó
igazán,
fut a sí
meg a szán,
hejhó!
Lecsuszik a Mari meg a Ferkó.


PESTI DUNA-PART TÉLEN

Lassú felhő-árnyék
száll a jég fölött,
nagy folttá terülve
a két part között,

majd odébb húzódik
a Lánchídon át,
választ vánkosául
egy zöld kupolát,

ott se vár sokáig,
tovább szálldogál,
és mögötte lassan
jő az esthomály.


ÉPÜL AZ ORSZÁG

Sok új ház, mint kislányok sora:
piros kendő, habfehér ruha,
ha felgyúlnak esti villanyok,
rajtuk arany-koszorú ragyog.

Hegyen-völgyön robog a vasút,
döng a vashíd, búg az alagút.
Fönn a légben száll a gépmadár,
szárnyán csillog kényes napsugár.

Országszerte sok új gyár dörög,
mint száz legény-csizma dübörög,
tág világba, jövendőbe lép.
Buzgón épít jobb hazát a nép.


AZ ERZSÉBET-HÍD TÉLEN

Kel a hajnal tüzes íve,
tarajos köd szegi árnnyal.
Budapestre s Duna-vízre
sokezer hópihe szárnyal.

Hol a két part sűrü ház-sort
emel, egymás felé fordít:
a habon reng szines árny-folt,
a folyón át feszül új híd.

ooo

ÍGY MEG ÚGY

ooo

VOLT EGY SZÉP LÁDIKA

Volt egy szép ládika,
nőtt benne egy almafa,
én azon az almafán
dinnyét szedtem délután.
Nagyot ugrott Sárika,
beszakadt a ládika.


REGÉLŐ

Három görbe legényke, róka rege róka,
tojást lopott ebédre, róka rege róka,
lett belőle rántotta, róka rege róka,
a kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
másik meg a fajtáját, róka rege róka,
harmadik az ükapját, róka rege róka,
hozzávágta kalapját, róka rege róka.


KERGETŐ

Róka-róka réten,
fuss a holdas égen,
hagyd itt lenn a házat, erdőt,
kapsz nyakadba ezüst csengőt,
fényes felhőn csilingelhess,
csillagokkal versenyezhess,
hallihé-hallihó!
azt hiszik, hogy kis csikó.


TÁNCNÓTA

Van-e szoknya eladó,
tarkabarka suhogó,
a derékra simuló,
nyárba-télbe jó?
Nincsen szoknya vehető,
csak egy régi lepedő,
ráncos, rojtos, repedő,
üsse meg a kő.

Van-e csizma eladó,
patkós sarka kopogó,
szattyán-szára ropogó,
sárba-vízbe jó?
Nincsen csizma vehető,
csak egy rozzant tekenő,
ócska egér-etető,
üsse meg a kő.


HOSSZÚ AZ UTCA

Hosszú az utca,
aki végigjárja,
tíz kutya, száz kutya
kaffog utána.

Hosszú a ház-sor,
aki végigjárja,
tíz virág, száz virág
bókol utána.


BÉKA A FA TÖVÉN

Béka a fa tövén,
ezeréves, csodavén.
Ugrik a kövön át,
keresi a vacsorát.
Nem kell neki libamáj,
szúnyogokra foga fáj.
Nem kell neki tele tál,
bogarakat vacsorál.


VASKALAP

Volt nekem egy vaskalapom,
elvitte a béka,
ott diszeleg most a tavon
ócska maradéka.

Gyönyörüszép vaskalapom
diszeleg a tóban,
nagyon kértek, adjam nekik,
elvihetik, jól van.


A BIRKA-ISKOLA

Egyszer volt egy nagy csoda,
neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
még jutalmat is kapott,
így hát egy se ment oda,
meg is szűnt az iskola.


A KUTYA-TÁR

Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek öt forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!


KUTYABÁL

Árkon-bokron kutyalakodalom,
kis virágos faházak,
uszkár-bőgő, puli-citera szól,
réten-erdőn bokáznak.

Csont, kolbászhéj emeletesen áll,
tejfölös dézsa, rocska,
árkon-bokron ropog a kutya-bál,
elszalad mind a macska.


A LEVES KÉSZÜL

Kutyateszi Bálint,
Csókaviszi Benedek,
Kocsihasu Péter,
Csukaszemü Pál
megeszi a szöcskét,
fapapucsot, egeret,
de ha leves készül,
mindnek hasa fáj.


LILA BOGÁNCS

Elindult a lila bogáncs
tüskés bugyogóban,
indán futott az ebszőlő
zöld selyem alsóban.
Addig mendegéltek,
patikushoz értek,
kinyílott az ablak,
kérőre bukkantak.
"Dehogy megyünk a házadba,
mert megfőzöl minket,
inkább árokszélre
dobjuk az ingünket,
táncot pőrén járunk,
holdsugár a párunk.
Egy, kettő, három, hopp!
Minket ugyan meg nem lop."


MESE

Egy
hegy
megy.

Szembejön a másik hegy.

Ordítanak ordasok:
Össze ne morzsoljatok!

Én is hegy,
te is hegy,
nekünk ugyan egyremegy.


KERESZTÖLTÉS

kövér béka tavon hintáz
árnyék moccan akác ágán
habos virág szirom ezer
csillag mellett felhő fátyol


A PAPUCS

A papucs fölfutott a fára,
benn se volt Kitikati lába.
A papucs rálapul egy ágra,
odalenn Kitikati várja.


HÁROM MADÁR

Három madár tollászkodik a faágon,
három lányom férjhezadni nagyon bánom.
De mivel már nagyra megnőtt mind a három,
férjhezadom valamennyit még a nyáron.


DÁRDA-HEGYÜ KÉK JEGENYE-SZÁL

Dárda-hegyü kék jegenye-szál
messzi mezőn odatűzve áll,
feje köré puha örvényt vet a szél,
suttogó dala kél.

Síkság, messzi hegyek, magas ég,
nyilallik az üres messzeség.
Törzse körül nő és fogy a hegyes árny,
zúg a lomb, a magány.


DÉLI FELHŐK

Domb tövén, hol nyúl szalad,
s lyukat ás a róka:
nyári fényben, napsütésben
felhőt les Katóka.

Zöld fűszál az ajka közt,
tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
álmosan csodálja.

Elől úszik Mog király,
kétágú az orra,
feje fölött koronája,
mint a habos torta.

Fut mögötte a bolond
szélesen nevetve -
nagy púpjából szürke kígyó
nyúlik az egekbe.

Törött kordén utazik
egy kopasztott kánya,
s haját tépve Bogyóvére,
a király leánya.

És utánuk cifra ház
gördül sok keréken,
benn a cirkusz hercegnője
öltözködik éppen.

Száz ruháját, ékszerét
odaadná szépen,
csak egy hétig futkoshatna
lenn a nyári réten.


VÖRÖSHAJÚ LÁNYOK

Vöröshajú lányok,
mint a gondolat,
felröppennek éjjel
holdvilág alatt.

Este vizet hoznak,
szalmát, tüzifát,
sürögnek, kacagnak,
mint a jó család,

kisöprik az udvart,
csakúgy bizsereg -
ki hinné, hogy éjjel
hol vannak ezek!

Manci, a nagyobbik,
füstön lovagol;
Joli most bújik ki
az eresz alól.

Vöröshajú lánnyal
ne kezdj sohasem...
Fogjátok meg - ott száll -
viszi a szivem!


TÓPART

Paskol Magda, Zsuzska, Juca,
úszik, bukik, mint a ruca,
kék, piros, zöld fürdőruha,
a víz habja fátyolpuha.
Merül Juca,
kapd el, buta!

Ül a horgász hosszú bottal,
mint egy szobor, oly nyugodtan.
Majd a karján mutatja:
ekkora volt a potyka!

Potyka, harcsa
főzi Marcsa,
segít neki Akadék Adorján.
A Nap nézi,
gőzét érzi,
mintha szúnyog csipkedné az orrán.


SZOMSZÉDOK

I.
"Adjonisten, szomszédasszony!
Hova megy a szomszédasszony?"
"Hát ide, aztán oda át,
kéne egy kis hogyhíjják."

II.
"Jobb lesz nálunk
odaát,
elzártuk már
a kutyát!"
"Oda sose mennék én már,
a kuvasz a kertben sétál!"

III.
"Hova indult Pál?"
"Szélvészt kalapál!"

"Hova tűnt Erzsók?"
"Vitték a rigók!"


ÖREGANYÓ

Ha tücsök leszek, fekete tücsök,
majd megállj, még visszahívnál -

Nem lesz, aki ágyba küldjön,
és az orrod megtörölje,
mászkálhatsz a kerítésen,
pottyanhatsz a csunya földre.
Jó lesz, jó,
neked is, nekem is jó...

Lesz akkora házam, mint a makk-héj,
meg se mutatom neked,
holdfényt fonok békarokkán,
mák-olvasót pergetek.
Jó lesz, jó,
neked is, nekem is jó...

Majd kérnél tőlem süteményt, de
nem ülök a pamlagon:
nedves fű
közt lakom,
harmatgyöngy
ablakom,
majd megállj, még visszahívnál -


PLETYKÁZÓ ASSZONYOK

Juli néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye! -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -

Bárki inge, rokolyája
- letye-petye-lepetye! -
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
- letye-petye-lepetye! -


ÍGY MEG ÚGY

Furcsa ember az irígy,
torkán mérges a mirígy,
egyszer úgy, egyszer így,
az irigynek sohse higyj!

Furcsa ember a hazug,
nyelve csípős, mint a lúg,
egyszer így, egyszer úgy,
hogy igazat sose tudj.


KANÁSZTÁNC

Volt nekem egy cimborám,
mosakodni restellt,
kéményseprő fogta meg,
vitte a kis embert.

Volt nekem egy cimborám,
nem volt soha tiszta,
aki arra rátalál,
mégis hozza vissza.


SEHALLSELÁT DÖMÖTÖR

Sehallselát Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

Azt gondolta, hogy a pék
a pékhálót szövi rég,
és kemencét fűt a pók,
ottan sülnek a cipók.

Azt hitte, hogy szűcs az ács,
zabszalmát sző a takács,
sziklát aszal a szakács,
libát patkol a kovács.

Míg más olvasott meg írt,
ő csak ordítani bírt,
megette a könyvlapot,
s utána tintát ivott.

Csak azt mondom: Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.


ORBÁN

Alva jár az Orbán,
tornyot visz az orrán,
trombitások ülnek benne
három szekér polyván,
hú! trombitások
három szekér polyván.

Fújják egyre többen,
polyva szerteröppen,
rémes álmot lát az Orbán
polyva-fellegekben,
hú! rémes álmot
polyva-fellegekben.


HARAGOSI

Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.


FÜSTÖS RAJKÓK

Füstös rajkók kimentek
játszani,
füzes érre játszani kimentek.
Bűvös hangú fűzfasípot gyártani
békás partra pihentek.

Füstös rajkók zenéltek
szépeket,
szittyós lápnak szépeket zenéltek.
Vízi lánynak titkot súgtak, édeset,
hujjogattak a szélnek.

Füstös rajkók - tillári,
tüllülü -
így fütyültek: tüllülü, tillári -
kedvüket a búborékos, mély sürü,
sej, nem győzte csodálni!


TÚL, TÚL...

Túl, túl, messze túl,
mi van a hegyen messze túl?
Hej, a hegyen messze túl
lófej-széles ibolya virúl.

Túl, túl, messze túl,
mi van az ibolyán messze túl?
Hej, az ibolyán messze túl
Jancsi mosogat, Kati az úr.


CSUPA FEHÉR

Reggel süt a pék, süt a pék
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.

Reggel nagy a hó, nagy a jég,
Belepi a várost.
Taligán tol a pék
Gezemice-lángost.


A LIBA PÉK

Haragos a Liba pék,
a kenyere odaég.

Liba pék, te Liba pék, gyere, Liba pék!
Ha kisasszony volnál,
nem morognál,
lágy meleg cipóért
kicsi fehér fejkendőben
kényesen hajolnál!

Ma dühös a Liba pék:
csuda-sok a potyadék,
a perece nem elég,
kenyere meg odaég.

Liba pék! szegény Liba pék!
Ha menyecske volnál,
nem búsulnál,
három derék péklegényed
fűtené a kemencédet,
királyasszony volnál!

Liba pék!
a te bajod is elég!
Liba pék!
a kenyered odaég!


ELINDULT, ELINDULT...

Elindult, elindult
Gáspár messzeföldre,
három betüje lemaradt,
Gás falu lett belőle,
három betüje odaért,
pár lett belőle,
született öt gyerekük,
kettő fiú, kettő lányka,
ötödik meg vice-pápa.


ELMEHETSZ A VILÁGBA

Elmehetsz a világba hiredér',
rólad cincog a zsákban az egér!
De szomoru valóban, ugyebár:
rólad ordít az ólban a szamár!

Elmehetsz a hiredér' világba,
rólad cincog az egér a zsákba!
De szomoru ugyebár, valóban:
rólad ordít a szamár az ólban!


A PAPRIKAJANCSI SZERENÁDJA

Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.

ooo

PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ

ooo

ERDŐT JÁRUNK

Erdőt járunk, árkot lépünk,
bükkfa-lábunk, venyige-térdünk,
szél se tudja, merre térünk,
jegenye-sudaras utakon élünk.

Zsong a kis szél, zúg a nagy szél,
bokrot bolygat, bele ne vesszél.
Néha nyár jön, néha nagy tél,
ha üres a szatyor, eleget ettél.


ESŐVERT TÁRSASÁG

Jön a kocsi, most érkeztünk,
alaposan eltévedtünk,
derekasan áztunk-fáztunk,
no de kicsit elnótáztunk.

Jegenyefa ingó-bingó,
odaül az ázott holló,
teregeti csapzott tollát,
keserüli holló-voltát.


ÉDES FÁRADTSÁG

Szántáson át, toronyiránt
soká ballagni jó!
Az édes fáradtság belep,
mint forró, lágy folyó.

És este gyorsan ágyba vágysz,
nem kéne ringató.
A teljes alvás rádgurúl
mint nagy sötét golyó.


LEÁNY-MONDÓKA A KATICABOGÁRHOZ

Pettyes Kata, bontsd ki
a szárnyad, a szárnyad:
hol a malom, ahol őrlik
a tiszta buzámat?

Pettyes Kata, szállj-szállj
toronyra, tetőre:
hol a falu, hova visznek
engem esküvőre?


TILLILLI-TALLALLA

Tillilli
tillilli
tillilli,
itt nyilj ki,
ott nyilj ki
estike,
őszike
itt nézz ki,
ott nézz ki
éjbe
éjbe
tillilli
tillilli...

Tallalla
tallalla
tallalla,
csönd hangja,
éj hangja,
nagy zúgók
tajtéka,
lomb-ernyők
árnyéka
hallga,
hallga,
tallalla
tallalla...


FIÚK, LÁNYOK

Repülőt gyárt Jani, Feri,
köszörül, kitalál.
Kicsi Kati nézegeti,
ide áll, oda áll.
Sátrat épít Jani, Feri,
kalapál, kiabál.
Kicsi Kati nézegeti,
ide áll, oda áll.

Varrogat a Teri, Bözsi,
jár a tű, a fonál.
Kicsi Laci nézegeti,
ide áll, oda áll.
Főzöget a Teri, Bözsi,
van ebéd, tele tál.
Kicsi Laci beleszagol,
ide áll, oda áll.


ITTHON-E A GAZDA?

"Itthon-e a gazda?"
"Nincs, nincs!"
"Hát a gazdasszony?"
"Az sincs!"
"Mikor jön a gazda?"
"Holnapután kiskedden!"
"Hát a gazdasszony?"
"Ebijesztő pénteken!"


HALLOD-E FELESÉG

"Hallod-e feleség,
egy csibe nem elég!"
Peti, Bözsi kiabál:
"Igen üres ez a tál!"

"Hát üres, az a baj?
Ennyire nagy a zaj?
Adj forintot, Pityi Pál,
nem lesz üres ez a tál."


ÁLMODOZÁS

Szántottam, szántottam hét tüzes sárkánnyal,
hej, végig bevetettem csupa gyöngyvirággal.
Szántottam, szántottam szép gyémánt ekével,
hej, végig bevetettem hulló könnyeimmel.

Száz nyíló rózsáról az erdőn álmodtam,
hej, többet nem aludtam, félig ébren voltam,
hajnalban fölkeltem, kakukszót számoltam,
hej, visznek esküvőre kedves galambommal.


PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ

Paripám csodaszép pejkó,
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
nem adom, ha igérsz százat.

Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
odanéz a nap is százszor.


TŰZ A HÁZAM, ISPILÁNG

Tűz a házam, ispiláng,
hegyes tornya rőzseláng.
Piros-sapkás emberke
mákot kaszál kertembe'.


SÁRKÁNY RÖPPEN

Sárkány röppen,
viszi szél,
didereg a jámbor,
festés csillog
fedelén,
ide-oda táncol.


A HÉTFEJÜ SÁRKÁNY

Iszapos tóból
száz karika száll,
a hétfejü sárkány
odalenn pipál,
folyton füstöl
hét fekete szája,
fűzfagyökérből,
hét öblös pipája,
békalencséből
vágott dohánya,
vizitök-levélből
hét hálósapkája.
Amikor haragos,
kavarog a katlan,
hét pipakupakja
nagyot csattan.


VARÁZSLÓK

Jeges Pác, tüzes Pác
világ végén állnak,
a világ két végiről
összekiabálnak.
A jeges Pác mondja: - Víj!
A tüzes Pác mondja: - Hú!
Reng a levegő,
reszket a csillag,
mikor a messzeségen át
ők ketten hajba kapnak.


FORGÓS-ROPOGÓS

Sej-haj, folyóba
sok a hal valóba,
Dunába, Tiszába
se-szeri, se-száma.

Sej-haj, vadonba
kivirít a gomba
keményre, kerekre,
ha bolond, ne szedd le.

Sej-haj, fonóba
sok a lány valóba,
ki barna, ki szőke,
sose fuss előle.


A MANÓ

"Szemem piros, szám fekete,
nem láttalak három hete..."

Szekrény-árnyon álldogál,
átlátszó, mint egy pohár.

"Gyere ide, árnyék-mester,
hadd foglak meg szőrcsipesszel!"

Megroppantja a butort,
eltünik és ott se volt.


CSALI-MESE

Hoztam neked kaskát,
hiszed-e?
A kaskában macskát,
veszed-e?
Jó lesz egerésznek,
tudod-e?
Háztető-zenésznek,
hallod-e?
Hoztam kézzel-lábbal,
várod-e?
Hegyen-völgyön által,
járod-e?
Hegyi út magas volt,
kúszod-e?
Völgyi út síkos volt,
csúszod-e?
Nehéz volt a kaska,
sejted-e?
Nyávogott a macska,
érted-e?
Felkarmolta vállam,
látod-e?
Otthagytam a sárban,
bánod-e?


FADOB, FADOB, FOGJ TIGRIST

Fadob, fadob, fogj tigrist,
nádsíp, nádsíp, szelidítsd,
pásztorlányka, legeltesd,
juhaid közt terelgesd.


FALU VÉGÉN

Falu végén van egy mély kút,
ottan fürdik három szép lúd.
Falu végén van egy mély tó,
abban gázol három szép ló.


CSIMPILIMPI, HOVA MÉSZ?

Éc
péc
kapuléc,
Csimpilimpi, hova mész?
Pockot viszek a vásárra,
egy peták az ára.
Besuttyantam a sátorba,
állt feltűrve Bábos Dorka,
benn a pocok táncot ropott,
Bábos Dorka sivalkodott,
árus-polc mögébe bujt,
mézes huszár legurult,
uccu neki fuss!


EJ, HA TUDNÁD, HOL VOLTAM!

Ej, ha tudnád, hol voltam!
Lúd-lányokkal mosdottam.
Ne félj tőlem: ingemre
gágogás van hímezve.


RÉVÉSZ LÁNYA

Révész lánya, citerád
engem hí a vizen át.
Várj, jövök, csak felhuzom
rigófészek-papucsom.


PULYKÁK

Sötétben meghuzódva
szundítanak a pulykák.
Ha reggel fölébrednek,
begyüket nagyra fújják.

Feszesen járnak, mintha
keréken gurulnának.
Nyakuk vörösre duzzad,
recsegve kiabálnak.


VONULÓ VADLUDAK

Hótalan a tél,
barnazöld a rét,
a szürke égen
vadlibák sötét
gyöngysora lendül -

Lassan ringatják
íves szárnyukat,
nyújtják nyakukat -
Nézd az árnyukat:
ott fut a lápon -

Meszes kékségbe
mártják csőrüket,
tág ürbe lengő
vadliba-sereg
gágog az égen -


ELEFÁNTOK

Iszapban fürdik az elefánt-csorda,
sziklás bőrüket rönkön reszelik,
hegyekként sűllyednek a lágy gomolyba,
fönn hajladoznak gyűrűs kürtjeik.


ÖSZVÉREK

Kordét húztunk drágakő-sivatagban,
szőrünkbe csillámport habart a szél,
cukros kalácsként csillogtunk a napban,
zsákot szaglásztunk: van-e benn kenyér?


SZARVASOK

Legel a kis falu gulyája,
nyugtalan a gulyás kutyája.
Idegen szagot sejt, a fejét fölvágja,
szimatol a nedves szél sodrába.

Szárnya kél a fehér homoknak,
a völgyben szarvasok robognak.
Jönnek a szél-árka völgyből, egyre többen,
száz meg még több nyargal egy-seregben.

A szittyós itatón megállnak,
szarvaik kék eget kuszálnak.
Egy vén bika szétnéz, beleront a porba,
és nyomában dübörög a horda.


BUJÓCSKA

Keskeny út,
széles út,
kettő közt egy csorba kút.
Ha benézel, jól vigyázz,
rése száz és odva száz,
ha sokáig kandikálsz,
virradóra megtalálsz.

Kis dió,
nagy dió,
kettő közt egy mogyoró.
Épült benn egy cifra ház,
terme száz és tornya száz,
ha sokáig benne jársz,
esztendőre megtalálsz.


HA NAP SÜT A RÉTRE

Ha nap süt a rétre,
a rét közepére
gyerünk, gyerekek, csapatostól.
Hozzuk ki a labdát,
rakjunk güzü-csapdát,
csattogjon a csillagos ostor.

És este a réten,
a rét közepében
tündér-aranyakra találjunk.
S ha eljön az éjjel,
az északi széllel
oda járjon vissza az álmunk.

ooo

ALUDJ, LENGE MADÁR

ooo

HA VIHAR JŐ A MAGASBÓL

Ha vihar jő a magasból,
ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném, te vigyázz rám.

Falu végén van a házunk,
a bozótból ki se látszik,
de az angyal, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.


ALKONYI FELHŐK

Szállnak az alkonyi felhők,
mint halovány-haju lányok,
tűz-szinü csillag az ékük,
libben a fátyol utánok.

Mennyei őzre vadásznak,
nincs nyoma égi vadaknak.
Lassan a hegyre hanyatló
hold poharába zokognak.


HOLD ÉS FELHŐ

Árok mellett
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.
Felhő-cápa
úszik az egeken át,
űzi a hegyeken át
a holdat.
Egyszer égig
fölmásznék,
mennyei cápát
horgásznék.
Föl ne mássz, mert
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.


DUNA MELLETT

Duna mellett kopár fa,
rászállott a madárka,
rászállott a madárka,
vízre-hajló ágára.

Kettőnket, te madárka,
csak elbír a kopár fa,
ráülünk az ágára,
fütyülünk a világra.


MÍG LOMBOK KÖZT ÉJ LOBOG...

Míg lombok közt éj lobog,
addig kérdezd: ki vagyok -
Nap tüze pirkad már.
Házam volt a virradat,
benn feledtem páromat,
ej de igen nagy kár.

Meglesném én páromat:
talán felhőt varrogat -
jól tudom, engem vár!
Kényes titkot varrhatott,
betette az ablakot,
ej de igen nagy kár.


A NAPSUGÁR...

A napsugár szikrázva dől,
borzong a víz, lágy szél legyint,
sás árnya táncol mint a láng,
s az út felől
reám tekint
a kékszirmú katáng.

Ó gyönge szél, ó gyönge szél,
ó halkuló, ó halkuló,
ringasd levél a lelkemet,
ringasd levél
a lelkemet,
mint hab-sörényt a tó.


ESTI HAZATÉRŐK

Már szól a pásztor vadgesztenye-sípja
Már esti bordás visszfény leng az éren
Két lány ül az aranyszénás szekéren
piros kendőjük galambica-gomba.

Az utat száraz porfelhő borítja,
a merülő Nap ferdén tűz a porba:
vörösréz-tenger árad a mezőnek.

Jön a gulya s a kaszások csapatja,
dús lárma-erdő hajlong és alatta

a békadal lágy páfrányai nőnek.


NÉHÁNY ÜTEM

Hegedűkön két lassú szólam úszik,
egyik megnyergeli a kürtöket,
vágtatni kezd, társa utána-kúszik,
hárfán föl-le futkosva integet.


GALAGONYA

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.


TÁNCOL A HOLD

Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úszik minden.

Jár az óra,
tik-tak tik-tak.
Ne szólj, ablak,
hogyha nyitlak.

Ne szólj, lány, ha
megcsókollak -
fehér inge
van a Holdnak.


BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -

Elröpült három falevél

--------------------------

Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.

--------------------------

Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?


NAP JÖN...

Nap jön a menny hajlatán,
arca nyíló tulipán,
ő legyen az én anyám,
ő legyen az én anyám.

Hold jön a menny hajlatán,
húzza fehér égi szán,
ő legyen az én apám,
ő legyen az én apám.


PÁRA

Üres parton
üres csónak.

Nefelejcsek
locsolódnak.

Tág a világ
mint az álom.

Mégis elfér
egy virágon.


MARASZTALÁS

Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.

Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!


GYÖNGYSZEKFŰ

Gyöngyszekfű, illatos
hajnalban harmatos,
pártája, minden szirma tűzlángos.
Érted ha elmegyek,
nem hagylak senkinek,
akkor se, ha királyok kérnének.


BUBA ÉNEKE

Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék -
minden este
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék -
nyári éjen,
fehér holdsütésen
elcsitulnék
jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem -
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.


A TÜNDÉR

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.


HEGY-TÖVI ÁRNYAS FÁK.

Hegy-tövi árnyas fák,
zúgó szép hársfák,
rajtatok álom
száll puha szárnyon,
hegy-tövi árnyas fák.


EZÜST POHÁRKÁDAT...

Ezüst pohárkádat
ki lophatta el?
Piros pántlikádat
ki kérhette el?
Szobádból a Holdnak
nem felel sugár.
Ó jaj, ágyacskádat
ki vihette el?


FENN CSILLAG-ORSÓN...

Fenn csillag-orsón
szövik a sorsot,
lenn hűs habokon
vezetik a ladikot,
kis hal, nagy hal
előtte, mögötte.


ARANY ÁGON ÜL A SÁRMÁNY

Arany ágon ül a sármány,
kicsi dalt fúj fuvoláján,
arany égen ül a bárány,
belezendít citeráján.

Piros alma szivem ágán,
kivirító koronáján,
aki kéri, neki szánnám,
akinek kell, sose bánnám.


HA A VILÁG RIGÓ LENNE

Ha a világ rigó lenne,
kötényemben ő fütyülne,
éjjel-nappal szépen szólna,
ha a világ rigó volna.

De ha a világ rigó lenne,
be se férne kötényembe,
kötényem is honnan volna,
ha egész világ rigó volna.


MI VOLNÉK?

Tűzben fa parazsa volnék,
vízben puha moha volnék,
szélben jegenyefa volnék,
földön apám fia volnék.


ALTATÓDAL

Csíja, csicsíja, rózsa,
csicsíja, mályva!

Hold-lepte úton,
csillag-lepte úton,
két kutya kullog,
köves, szeles úton.

Csíja, csicsíja, rózsa,
csicsíja, mályva!

A nagyfülü kutya kérdi:
Rózsa-rózsa mit csinál?
A nagyorru kutya kérdi:
Mályva-mályva mit csinál?

Rózsa-szál, mályva-szál
kék gyöngyöt tesz bársony-tokba;
addig jó, míg szundikál.

Csíja, csicsíja, rózsa,
csicsíja, mályva!


BÍBIC-CSIBE ALSZIK

Bíbic-csibe alszik
nedves sás között.
Bíbic-csibe, halljad:
űz engem az éj!
Nincsen menedékem,
fészkem, mint neked.
Bíbic-csibe, halljad:
űz engem az éj!


CSIRIBIRI

Csiribiri csiribiri
zabszalma -
négy csillag közt
alszom ma.
Csiribiri csiribiri
bojtorján -
lélek lép a
lajtorján.
Csiribiri csiribiri
szellő-lány -
szikrát lobbant,
lángot hány.
Csiribiri csiribiri
fült katlan -
szárnyatlan szállj,
sült kappan!
Csiribiri csiribiri
lágy paplan -
ágyad forró,
lázad van.
Csiribiri csiribiri
zabszalma -
engem hívj ma
álmodba.


ALUDJ, LENGE MADÁR

Aludj, lenge madár,
holnap a fa sürüje vár -

Aludj, tengeri hal,
vánkosod a kusza korall -

Aludj, medve, te vén,
rengetegen, a hegy ölén -

Aludj, kékhaju lány,
csillagokig emel a szárny!


SZUNNYADJ, KISBABA

Szunnyadj, kisbaba,
őriz halk szoba,
zsongó éjszaka,
csillagfény.

Hold jár egymaga,
rád hull fátyola,
álmodj, kisbaba,
tündérkém.

Nagy a menny
ablaka,
süt a hold
éjszaka,
letekint
egymaga:
"Alugyál
kisbaba!"


LEGYEN ÁLMOD...

Takaród hadd igazítsam,
puha párnád kisimítsam,
legyen álmod kerek erdő,
madaras rét, bokor-ernyő.


ALUDJ, ALUDJ...

Aludj, aludj...
érted jön majd
új tejjel a holnap.
A szélben a
sürgönypóznák
álmosan dudolnak.

Alma, alma...
álmod csupa
édes ízet hozzon.
Hársfa, hársfa...
álmod mint a
hársfa illatozzon.


KELTEGETŐ

Erdő pici zöld ablaka,
benn álmodoz Árnyék Kata.
Kelj fel szivem, Árnyék Kata,
keltsen hideg éj harmata.

Márvány szoba tükrös fala,
benn szunnyadoz Ékkő Lola.
Ébredj szivem, Ékkő Lola,
vár rád tüzes ég hajnala.


SUTTOG A FENYVES

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.

Végire jár az esztendő,
cseng a fürge száncsengő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,
húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.

Csendül a fürge száncsengő,
véget ért az esztendő.


SZÁNCSENGŐ

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő:
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

 

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

 

A Hévízi-tó kálváriája egy orvos szemével I.

A hű folyó

Bogár László : Örvényben

Cs. Sebestyén Károly: Utcák, terek, templomok, házak

Kilófaló sütemények

Halételek

Péter László: Szegedi számadás

Globalizációs végjáték

Szegedi képeslapok – A képeslapok Szegedje

Marschalkó Lajos, Fiala Ferenc: Vádló Bitófák

Varga András: A régi Szeged

Péter László: A város cselédje

Bogár László - Lefelé a létezés lejtőin

Gárdonyi Géza: Szegedi figurák

A leves hazudik

Írások a Nagyárvízról

Dr. Darázs Sándor: A Szegedi Konzervgyár története

Magyarország, a vonakodó csatlós

Oláh Miklós: A Csillagépület

Szeged (magyar)