www.ujszeged.hu
2017. Enyészet hava (November) 21.-e - Olivér neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Hírlevéltár

2009-02-09 - Horthy Miklós emlékezete

a szétvert Horthy-dombormű!

A Vörös Terror által elpusztított szögedi Horthy emlékmű

Horthy Miklós emlékezete

A Magyarországot megszálló németek általi elhurcoltatása óta, immár 7. évtizede folyik a Kormányzó méltatlan gyalázása.
Előbb a magyarellenes moszkovita bolsevikok, majd a módszerváltás után az álliberális nemzetgyalázók közhelyes célpontja lett.

A gyalázkodásból azonban már éppen elég!
Bár lennének ma olyan hazafiak a politika porondján, mint ő volt egykoron!

A nemzetvesztő parlament a Vörös Rongyok örököse, nem a magyar hazafiaké...
A mai napig nincsen fölsőház, nincs fizetetlen, tisztaszívű magyar képviselet.
Az eredmény, a honi deformok eredménye pedig mindenki számára tisztán érzékelhető...

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország utolsó Kormányzójának halála évfordulóján tisztelettel fölajánlom a februári képviselői tiszteletdíjamat az életművéhez méltó emléket állító - első szögedi - szobor fölállítására.

Kérem tehetősebb honfitársaimat az anyaországban és száműzetésben, külhonban egyaránt, cselekedjenek hasonlóképpen!
Állítsuk végre helyre a Kormányzó és általa Magyarország becsületét!

Tisztelettel:
Dr Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító

Lássuk hát a Kormányzó Úr igazi arcát!

SZÁMVETÉS - egy tanulságos összeállítás Horthy 17 évéről

Tizenhét év. Ez a történelemben semmicske, apró idő néha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török berendezkedéséig, de megtelhet nemzetet felemelő építkezéssel, mint máskor: az 1832-es reform-országgyűléstől a szabadságharcig eltelt több mint másfél évtized.

Épp ennyi, tizenhét évünk adódott - hatalmas csapások sora után - végre újból egy független Magyarország felépítésére. Nem volt könnyű: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk. De sikerült. Hazánk lakossága e másfél évtizednél alig több idő alatt 1.639.479 fővel növekedett. Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: 13780-ra; óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett. Új kórházat 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétszereződött az orvosok száma. 2628 km elsőrendű országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk - magyar találmány alapján. Dieselmozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk! Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel. Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását. Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat. Ingyenes gyógyszert kapnak az egyre növekvő számú cukorbetegek. Budapest (gyógy)fürdővárossá vált. Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári Dunaágban; a tisztviselőknek a hegyvidékeken és a Balatonnál. Filléres vonatok szolgálják a hétvégi kikapcsolódást. A köz szolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját. Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult. Politikai téren önállóságra törekedtünk. Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel megelőzve (!) eltöröltük a máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust.

No persze nem az 1990-2007 közötti tizenhét évről szólnak ezek az adatok, hanem egy másik időszakról. Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és Trianont elszenvedő Magyarországot - vagyis a 1920 és 1937 közötti, a még új világháborútól mentes korszakról szól az írás. Adataim pontosak. A "boldog" Kádár-korszak alatt kiadott enciklopédiafélékből szemelgettem őket, legfőképp az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológiából (Akadémiai Kiadó). A milliószámra előforduló munkásmozgalmár szócikk közé nyilván nem a gaz Horthy fasiszta érát dicsérendően pöttyentették ezt a néhány adatot, így bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet. Természetesen felhasználtam saját jegyzetanyagomat is. Lássunk ezekből is egyet! Nagyanyám, Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén - a Csobánc utcai elemi iskola tanítónője -275 pengő nyugdíjra volt jogosult. Egy pengő ma 1200-1300 Ft-nak felel meg, bár az írásom megjelenésig ez még változhat gyurcsányilag. Unokája (kétszer hosszabb munkaviszonnyal, néhány diplomával és egy vasas szakmával) mintegy a negyedét-ötödét kapja ennek a nyugdíjnak. Jó-jó - mondhatja az iskolázott olvasó - de az elnyomó értelmiség (tanítónő) kivételezett helyzetben volt, a szegény munkások pedig folyamatosan nyomorogtak. No, jómagam egy megbélyegzett osztályban érettségizvén (Antall József volt az osztályfőnökünk) kényszerűségből Angyalföldön dolgoztam évekig, s tanultam szakmát. S nemcsak szakmát tanultam az öreg szakiktól, hanem azt is, hogy az esztergályos kétszeres úr volt (Herr Dréher/r/), és glaszékesztyűben, keménykalapban ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba - s az általa gyártott diesel-vonatok máig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést.

Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a kötelezően (úgy bizony!) előírt s felépített gyári sportpályán - tehette, mert a feleségének nem kellett dolgoznia. Gyermekei pedig - óh, borzalom! - a hazáról tanultak az iskolában. A hazáról. Természetesen - mai szóval - "vesztesei" is voltak e kornak. Gyámolításukra ott voltak az ONCSA-házak, az ínség-akciók, a tehetségmentő szolgálatok... Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük: ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválság - épp a közepén! Hogyne lettek volna "vesztesek"! Hisz az egész Magyarország vesztes volt!

És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy-fasizmussal? Mindenekelőtt szögezzük le: a fasizmus és nácizmus két különböző dolog, elemi tudatlanság és gonosz indulat összekeverni a kettőt. Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt! Szálasi más eset: az valóban náci típusú rendszer volt. Később, és idegen hatalom katonai megszállása alatt. (Csupán zárójelben, dőlt betűkkel fűzöm ide: ma Magyarországon új politikai fogalom született meg: a nemzeti szocializmus ikertestvére, a nemzetellenes szocializmus). Nem volt hivatalos ideológia a történelmi jog- és szokásrendszer durva leváltására, majd erőszakolt helyettesítésére. Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban! És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot. Csupán az értékeket tisztelő, azokat megőrző s továbbadó konzervatív világ volt. Beszélő a neve: értékkonzervatív.

Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejéről van szó. A mai fogalmak visszavetítése egy más korra elemi tudatlanság vagy gonosz indulat - valószínűleg mind a kettő! Mai politikailag korrekt mércénk szerint valóban antidemokratikus a szélsőséges pártok korlátozása. Akkor nemzetet mentett. Valóban volt cenzus (1920-tól 50 %), viszont nem döntötte el végzetesen az ország és a nemzet sorsát néhány tányér levessel vagy lejárt szavatosságú tésztacsomaggal, esetleg a nyugdíjasoknak adott 500 Ft-os utalvánnyal vásárolt szavazat. Tekintélyuralmi rendszer? A Kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselőháznak a törvényjavaslatokat - emlékezzünk Göncz papára, mit művelhetett az Antall-kormány törvényeivel! A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakező, becsületes, erős akaratú magyar vezető!

Barátaim! Egyszer végre el kellett mondani mindezt.
Csak azt kérem: adják tovább!

Privat-Forstoberrat
Czikó Árpád
Hannover

http://dobogommt.hu/dobogo/irasok.php?id=20070902101227&nev=Egy%E9b

... és lássuk, hogyan is nyilatkozik a Kormányzó Úrról a történész, a korszak szakértője:


Tisztelet a Kormányzónak


Szabó Pál Csaba a Horthy Miklós érdemeiről

Horthy Miklós országlása a nemzeti önkifejezés lehetséges optimuma volt. Mint államfőnek a huszadik században nincs versenytársa - mondta a Demokratának Szabó Pál Csaba történész, a várpalotai Trianon Múzeum igazgatója.

- Horthy Miklós körül a rendszerváltozás óta olvad a jég, ám az úgynevezett nemzeti oldal még mindig nem meri teljes mellszélességgel vállalni mindazt, amit ő és a nevével fémjelzett korszak jelent. Mi lehet ennek oka?

- Horthy történeti értékelésében alapvető probléma, hogy mindmáig döntően csupasz politikai értelmezések, ideologikus panelek látnak napvilágot személyével kapcsolatban. Pedig ahhoz, hogy a maga teljességében tudjunk beszélni a kormányzó életútjáról, először is meg kell érteni indíttatásait, számba kell venni a rendszer működésének belső mechanizmusát, határait, a gazdaság teljesítményét, a magyar társadalom korabeli állapotát és igényeit, a brutális nemzetközi kényszereket. Meggyőződésem, hogy Horthy Miklós személyes sorsa a XIX. századi vidéki magyar középosztályi létben, politikusi teljesítménye pedig az első világháborúval, a bolsevik hatalomátvétellel, az országvesztéssel történő sok tekintetben traumatikus szembesülésben nyerik el megfelelő értelmezésüket. Horthy szíve mélyén nem is politikusnak, hanem katonának, szeretett Magyarországáért egy XIX. századi becsületkódex alapján felelősséget vállaló parancsnoknak tekintette magát. Úgy hiszem ugyanis, Horthy a modern érdekpolitikát éppen úgy fundamentálisan és őszintén nem értette, mint nagy magyar politikus elődei Deák Ferenctől Tisza Istvánig. A Horthy-életmű tulajdonképpen másról sem szól, mint e virtuális becsületkódex különböző megnyilvánulásairól és transzformációiról. Horthy iratai között van egy befejezetlen, soha el nem küldött levél, amelyben Horthy, mivel mint írja, jelen helyzetben, hadsereg, nemzetközi támogatás híján a Felvidéken élő jogfosztott, elüldözött magyarokat és Magyarország becsületét másképp megvédeni nem tudja, párbajra hívja ki Csehszlovákia elnökét, Tomas Masarykot. Ez a levél, ez a szép-anakronisztikus lázadás mélységesen jellemző Horthy személyiségére, és egy kicsit beleláthatjuk a trianoni katasztrófa utáni magyar helyzetet is.

- Ami nem sok jóval kecsegtetett.

- Bizony nem. A trianoni békediktátummal gazdasági szövedékében, kulturális vérkeringésében, emberi kapcsolataiban szétszabdalt, természeti erőforrásai jelentős részétől, emlékeitől, közösségi öntudatától megfosztott országot kellett újra emelkedő pályára állítani. Mint mondtam, a korszak politikai értelmezései mögött homályban marad a Horthy-rendszer gazdasági teljesítménye és a pozitív irányú társadalmi változások sora. 1920-ban egy szétszakított, szegénységbe és reménytelenségbe taszított ország első embere lett Horthy. Kilenc évvel később, 1929-ben pedig a magyar ipari termelés már több mint tíz százalékkal meghaladta az utolsó békeév teljesítményét! Pedig többszöri próbálkozást követően csak az 1920-as évek derekán jutott az ország a nemzetközi pénzpiacon - mind a kamatokat, mind a törlesztés ütemezését illetően a lehető legrosszabb kondíciókkal - kölcsönhöz. Mindennek tetejébe a kölcsön felhasználásának felügyeletére népszövetségi biztost neveztek ki, aki saját hatáskörben módosíthatta a magyar állami költségvetést. Drámai terhet jelentett a háborús jóvátétel is, amelyet az első években nyersanyagban és mezőgazdasági terményekben, majd rendkívül magas fizetési kötelezettségben határoztak meg. Mégis sikerült eljutni oda, hogy a népszövetség több milliárd aranykoronás jóvátételi követelését idővel Magyarország összességében százmilliósra csökkentette, majd szerződés szerint évi tízmilliós törlesztést harcolt ki, végül a húszas évek végére bátorsággal, türelemmel, tárgyalásos úton, majd a teljesítés szakaszos megtagadásával a jóvátétel fizetésétől az ország teljes egészében mentesült. Felhívom a figyelmet arra, hogy a háború befejezése és az ország gazdasági struktúrájának szétroncsolása után még egy évtized sem telt el és a magyar állami költségvetés többlettel zárt.

- Csak nem arra céloz, hogy volt valaha is nemzeti érdekeket sikerrel érvényesítő gazdasági diplomácia Magyarországon?

- Úgy tűnik, így volt. 1918 után természetszerűleg önállóvá vált a magyar vám- és iparpolitika. A hazai iparvédelem a két világháború között rendkívül erőteljes volt, az ipari jellegű vámok 25-30 százalékkal meghaladták a háború előtti mértéket, s bizonyos ágazatokban, például a textiliparban a vámtarifa által biztosított védelem a korábbinak háromszorosa-négyszerese volt. 1924-26-ban nemzeti valutareformot hajtottak végre, az inflálódó koronát felváltotta a pengő. Egy koncepciózus nemzeti pénzügypolitika jegyében értékálló nemzeti fizetőeszközt teremtettek, s e folyamat közben úgy változtatták meg a magyar gazdaság belső arányait, hogy az átállás költségeit döntően a betéttulajdonosokra és a világháború hadiszállításain meggazdagodott spekulánsokra terhelték. Kitágították a társadalombiztosítottak körét, döntővé vált a nyolcórás munkaidő, s hatalmas költségvetési erőfeszítéssel létbiztonságot teremtettek az állami szolgálat körében, ha úgy tetszik, megvalósítottak egy köztisztviselői életpályamodellt. Birtokvédelmi, hitelvédelmi intézkedések sorozatát vezették be, bizonyos területeken az állam közvetlenül is megjelent, és kifejezetten, hangsúlyosan védte a kis egzisztenciákat.

- Ezek szerint az ilyesfajta gyakorlat mégsem piacellenes, atyáskodó, kádárista reflexekben gyökerező politika?

- A piac elvont fogalmának abszurd túlhatalma csupán néhány évtizedes jelenség a fejlett világban, elsősorban az Egyesült Államokban és Európában, a történeti állam ezzel szemben az emberiség egyik legnagyszerűbb, kipróbált, több ezer éves találmánya saját közössége védelmének biztosítására.

- A Horthy-rendszer fejére olvasott leggyakoribb vád a numerus clausus, amit Európa első zsidótörvényeként aposztrofálnak egyesek. Helytálló ez a minősítés?

- A numerus clausus nem holmi nulladik zsidótörvény volt, hanem az Európában speciális magyar kulturális viszonyok között a magyarországi nemzetiségek, vagy ahogy a törvény fogalmaz, "népfajok" arányosabb felsőoktatási, közvetett módon értelmiségi reprezentációját megcélzó törvényhozói kezdeményezés. A törvény abba a változásrendszerbe, tudatos társadalmi integrációs integrációs folyamatba illeszthető, amely több területen igyekezett az alsóbb néprétegek képzési és karrierlehetőségeit bővíteni. Ugyanezen sorba tartozik az úgynevezett házhelyakció, a vitézi telkek adományozása, vagy a Nagyatádi-féle földbirtok reform. A cél kimondva, jelszószerően és ideológiává gyúrva is ugyanaz volt: a nemzetfenntartó, a magyar kultúrát újratermelő rétegek erősítése, helyzetbe hozása. Ma pozitív diszkriminációnak mondanánk. Minden olyan értelmezés, amely történelmi konnotációjából kiragadva igyekszik magyarázni a numerus clausust, torzít. Természetesen a törvény a magyarországi felsőoktatásban egyharmados reprezentáltsággal jelenlevő izraelita diákokat erőteljesebben érintette, de a törvény célkitűzéseit már az induláskor relativizálta, hogy például a vidéki felsőoktatási intézmények többsége egyszerűen nem hajtotta végre a törvényt.

- Újabb gyakori vád, hogy a Horthy-rendszer diktatórikus volt.

- Nem volt az, hiszen 1944-ig alkotmányos parlamentáris monarchia állott fönn, szabad választásokat tartottak, az országgyűlésben a szociáldemokraták is jelen voltak, az ország a német bevonulásig az európai háborús menekültek befogadóhelye volt. Az igaz, hogy a politikai berendezkedés jó néhány korporatív elemmel egészült ki. Az elméleti jogtörténészek számára talán hajmeresztő módon Magyarországon egészen a Horthy-korszak végéig az igazságszolgáltató és a végrehajtó hatalom szétválasztása a községek szintjén nem történt meg. Mi történt egy kis értékű lopás esetében egy átlagos magyar faluban? A községi bíró csendőrt hívott, nyomoztatott, majd a gyanúsítottat a hatályos jogszabályokra támaszkodva kihallgatta, a jegyző és az esküdtek bevonásával tárgyalást tartott, meghozta az ítéletet, majd saját hatáskörben gondoskodott ítélete végrehajtásáról. Ez teoretikus jogtörténeti szempontból botrány. Csakhogy mi meg tudjuk, hogy a speciális magyar falusi viszonyokat tekintve - és itt talán ma sem változott sok minden - az embereket a legfelsőbb bíróság jogegységi gyakorlata kevésbé érinti és érdekli. Ám az nagyon is érdekli őket, hogy megtalálják-e helyben, gyorsan a tyúktolvajt. A jogbiztonság alapvető kérdéséről van szó! Ha pedig a valóság azt erősítette, hogy ezt a jogelméleti inkoherenciát az emberek érdekében vállalni kell, akkor ezt a két világháború közötti jogalkalmazás típusosan felvállalta. Nem éteri magasságból, hanem a speciális magyar, csíkszerdai, kolozsvári, jászkunsági valóság alapján kell vizsgálni e rendszert, és ugyanez igaz valószínőleg Horthy egész működésére és megítélésére. Az adott feltételekkel, lehetőségekkel és kényszerekkel Horthy ez alatt a húszegynéhány év alatt úgy gazdálkodott, hogy Magyarország lakói többségének az érdekeit szolgálta. Politikus, parancsnok, országvezető - ebből a szempontból mindegy. Ebből a szempontból a kucsmás, kilencvenéves vargyasi székelyek a kocsma sarkában a cserépkályha mellől többet és magasabbról látnak, amikor a kormányzóról beszélve folyik a szemükből a könny. Ha az elmélet kitartóan ütközik a valósággal, akkor az elmélet visszavonulása csak idő kérdése.

- Erősen tartja magát közgondolkodásunkban az a nézet is, mely szerint hazának revíziós törekvései alapvetően helytelenek voltak, az elért sikerek Hitler alamizsnájának tekinthetők, s ezekért cserébe Magyarország bűnös csatlóssá lett. Igaz ez?

- A szovjet megszállást követően valóban kialakult egy olyan értelmezés, mely szerint a magyar revíziós törekvések csak haszon nélküli békétlenkedést jelentettek. Ezzel szemben kijelenthető, hogy a trianoni békediktátum elfogadhatatlansága tekintetében teljes politikai egység volt a Horthy-korszak Magyarországán. A parlamentben jelen lévő ellenzéki szociáldemokraták is e gondolat mögött álltak. Felelős magyar politikusnak Trianon után más lehetősége nem is lehetett. A békediktátum ugyanis nem egyszerűen igazságtalan, de ésszerűtlen, embertelen és a korabeli helyzetben gyakorlatilag fenntarthatatlan is volt. Közösségéért felelősséget viselő, épeszű magyar politikai vezető más választ nem adhatott, mint az akkori magyar politikai, kulturális elit. Erről nem is volt vita, és ezt visszamenőleg revideálni legalábbis butaság. Arról lehet vitatkozni, hogy a cél elérése érdekében alkalmazott eszközök, módszerek minden esetben a leghatékonyabbak voltak-e. A XIX. századi úri becsületkódexen alapuló kormányzói ideák kétségtelenül sok tekintetben inkompatibilisek voltak a nemzetközi érdekpolitika mellett. De a revíziós sikerek - a két bécsi döntést követően Felvidék és Észak-Erdély magyar területeinek visszatérése, Kárpátalja visszafoglalása és a Délvidék felszabadulása - nem alamizsna volt, hanem összeurópai felismerések és hatalmi döntések következménye. Ha lenne egy olyan csodálatos szerkezet, amelybe minden jelenidejő történeti tényezőt - lehetőségeket, sérelmeket, gazdasági teljesítményt, pénzügyi helyzetet, hadsereget, nemzetközi feltételrendszert, közösségi reagálóképességet - betáplálva hozzájuthatnánk egy politikai közösség matematikai cselekvési és mozgásteréhez, akkor határozottan állíthatnánk, hogy a két világháború között Európában Magyarország, a magyar politikai elit szembesült a legnagyobb, gyakran feloldhatatlan, már-már sorszerű kihívásokkal. Ebben a helyzetben a magyar politika kétségtelen eseti mulasztásaival, szinte hagyományosan naiv politikai helyzetértelmezéseivel együtt érdemlegesen, nagyságrendileg jobb pozíciókat sem társadalmi, sem nemzetpolitikai vonatkozásban nem érhetett el. Horthy Miklósnak mint államfőnek a nemzeti közösség lehetőségei és az elért eredmények dimenziójában a huszadik században nincs versenytársa.

Ágoston Balázs

Forrás: Magyar Demokrata 2008/6. szám

http://www.trianonmuzeum.hu/index.php?menu=szoveggyujtemeny&kodszam=9

 

Horthy Miklós fiatalon

Horthy Miklós ellentengernagy

Horthy Miklós a Magyar Királyság kormányzója

Horthy Miklós a kormányző

Horthy Miklós és neje a visszatért Észak-Erdélybe virágesőben

 

 





Csonkországunkban a "szabad"-nak gúnyolt sajtót a pártsajtótermékek uralják, melyek a Haza becsülete elé kiszolgált, vagy megbízó pártjaik érdekeit helyezik. E fősodratú sajtó persze pártérdeke(k) szerint szól, vagy hallgat. Amennyiben Ön ezeket részesíti előnyben, úgy örömmel vesszük leiratkozását a hírleveleinkről. LEIRATKOZÁS ITT!

 

Kovács Teréz: Szegedi képes szakácskönyv

Síklaky István - Létbiztonság és harmónia

Forrai Kornélia - Tóth Attila: A szegedi Hősök kapuja

Oláh Miklós: Fejezetek a szegedi várbörtön történetéből

Gárdonyi Géza: Szegedi figurák

Bogár László - Magyarország és a globalizáció

Polner Zoltán: Isten zsámolyánál

Tóth Béla: Szeged vidámítása I-II.

Firbás Zoltán: Szeged Panorámatérkép

Bogár László : Bokros újratöltve

Bátyai Gitta: Úszóházak a Tiszán

Tömörkény István: Hétről hétre

Kilófaló sütemények

Ozsváth Gábor Dániel - Ozsváthné Csegezi Mónika: Szeged város főmérnökeinek és Mérnöki Hivatalának krónikája

Bogár László: Ideg-rendszer váltás

Tóth Béla: Kutyák, birkák, szamarak

Juhász Antal: A szegedi táj vonzásában

Oláh Miklós: A Csillagépület

Bogár László - Hálózatok világuralma

Globalizációs végjáték