Hírlevél

Szegeden a szocializmus pusztításainak sorában mérföldkő a Bertalan-emlékmű lerombolása. A város arculatát 73 éven át meghatározó emlékoszlop felrobbantására ugyanis nincs épelméjű magyarázat.
E hónapban - az elmúlt hétvégén (nov. 15.-én) - éppen száz esztendeje annak, hogy - korában még megszokottan - illő pompával fölavatták a Tisza szabályozásának meghatározó alakja emlékére állított obeliszket. A "szocializmus" szolid önkénye a múlt politikamentes értékeit becsülni nem tudván , végleg letörölte a város tiszai arculatáról ezt a jellemző színfoltot. Bárcsak remélhetnénk: nem végleg!
Bertalan Lajos (1838-1901) a Tisza szabályozását - a lezáró munkaszakaszt - vezető főmérnök volt. A Bertalan emlékmű tulajdonképpen a töltésépítés emlékműve, így igen stílszerű, hogy a jól végzett munkában bízva, minden különösebb alapozás nélkül magán, a töltésen állt. Hogy miért állt útjában ez a sok tekintetben egyedülálló építéstörténeti műemlék a "városfejlesztő" vörös gépezetnek, az rejtély… Nem pusztították el világháborúk, nem billentették meg forradalmak, hát ledönti a "hídépítő béke". A híd, illetve levezető útja éppen kerülhetett volna akár 10 métert, nem többet, és Szeged egyik jelképe ma is áll…
Az építő-tervező Zielinszky Szilárd a vasbeton művészi mestere, de talán nem túlzás azt mondani, zseniális úttörője volt. Zielinszky, a műegyetemi tanár egyebek között az első Magyarországi (a Margit szigetinél is régebbi), jövőre 100 esztendős és máig is működő, vasbeton víztorony tervezője… Ez a remekmű is Szegeden áll, és fölújítására vár a Szent István téren.
Szeged Tisza partjának egykori képét meghatározó, sőt tájékozódási ponttá érdemesült obeliszk fogalomként élt a század derekán. Az úszók, fürdőzők, fiatalok és idősebbek
" a Bertalan"-tól indultak lefelé "vízi fogózni", vagy éppen csak "lecsorogni".
A halálra ítélt, "rossz állapotban levő" emlékmű robbantásakor minden környékbeli ház ablaka kitört, de az enyészetnek szánt menhír éppen csak megingott. Ahogyan Tóth Attila tudósította: "Pusztulásában is maradandónak bizonyult: fölrobbantása után is talpon maradt, éppen csak megroggyant a talapzata, s kissé megdőlt. Végül lánctalpas erőgépekkel döntötték le." Azután 1979-ben, igen stílusosan, emléktáblát avattak az elpusztított - a Szeged arcáról letörölt - emlékműnek. 2001-ben az emlékmű emlékére a "fél lábbal" a helyén álló "Új híd"-at a város vezetése "Bertalan" nevére keresztelte.
A Bertalan emlékmű építéséhez 1903-ban kizárólag hazai anyagokat és termékeket használtak fel. Resicáról hozták a hengerelt rúdvasakat, Beocsinból a cementet. (Az építésen betanított magyar munkások építették a következő évben a - szintén Zielinszky tervezte - budapesti népligeti víztornyot is.)
Közadakozásból 8000 korona gyûlt össze. A kegyeletes célra tekintettel a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat a föld- és parképítő munkálatokat ingyen végezte. Az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak pedig ingyen szállította a betonhoz kellő kavicsot.
A vasvázas betonból épített emlékmű 25 méter magas volt. Bármiféle alapkiásás nélkül közvetlenül ráépítették a Tisza töltésére. Belsejét 4 méter magasságig földdel töltötték föl, a felsőbb rész ür(eg)es maradt. Megépítéséhez a méltatlanul elfeledett jeles elődök
70 köbméter betont használtak föl, a beépített vas tömege pedig 80 mázsa volt.
A néhai emlékoszlop megújításában - Zielinszky mester emlékének is adózva - az eredeti szerkezetet követve, megemlékező hírlelésének jellegében azonban az eredetihez képest bővebb szemléltetés és tájékoztató anyag segítségével méltó emléket állíthatunk ármentesítő őseinknek, de az elhalt Öreg Tisza vadregényes, elveszett világának is.
Az egykori emlékmű létrejöttét közadakozás indította el és cégek önzetlen hozzájárulásával általános összefogással épült.
A gyászos centenárium alkalmából most Dr Szabó László, Újszeged (a terület) önkormányzati képviselője egy újjáteremtő közadakozásra kéri fel tisztelettel a Város,
vidéke és az ország együttérző lakosságát, melyben a kezdeményező szerepet - az első "jelképes" összeget - Szeged Közgyűlésétől várja.
Az egykor arculatteremtő építészeti emlék megújulásán túl talán egy elfeledett nagypolgári mintának, a tehetősebb polgárok közcélokra történő adakozásának is reményteli, szép új nyitánya lehet ez a kezdeményezés.
Reménykedve az építő kezdeményezés sikerében és a jószándék összefogásában, üdvözli Önöket…

Tisztelettel:
Dr Szabó László
Újszeged képviselõje