Gyevi temető
A Gyevi kegyeleti emlékkert
A Gyevi Kegyeleti Kert emlékhalma (a túlélő kövekkel) - Simor Márton rajza Dr Szabó László vázlata alapján
A Gyevi temető a névadó, régi, szögedi „Gyevi út” (ma József Attila sgt.) mellett fekszik, 16 parcellából áll, területe kb. 30 000 m².
A Gyevi temető első említése 1754-ből – a Canonica visitatio (egyházi főhatósági szemle) jegyzőkönyve szerint – beazonosítható. Ekkor azonban már bevett, régen kialakult temetőként működik, így a kora közel (ill. legalább) 300 évesre tehető. Összehasonlításul a kegyelettelenül fölszámolt Rókusi temető „csak” 1842 óta állt (újnak számított ezen ódon sírkerthez képest).
Az egyház 2003 őszén értékesítette a területet, és az új tulajdonost törvény és talán a szerződés záradéka is kötelezi majd az illendő, kegyeletteljes tereprendezésre. A közel háromszáz esztendeje temetőként használatos terület jövője a folyamatos egyeztetések nyomán egyre biztatóbb képet ölt.
Halott-kultuszunkkal ma igen nagy bajok vannak. Legutóbb, mikor efelől kérdeztek, azt válaszoltam, hogy az leginkább nem is létezik… Az elhunytakkal szembeni viselkedésünk még csak nem is „balkáni”, hiszen a balkáni népek legalább a halottaikat tisztelik. Mi még
– ahogy a Gyevi temetővel is bizonyítottuk – a saját őseinket sem!
Legutóbb (2003 nov. elején) a Dugonics temető urnafülkéit fosztogatták, valószínűleg az értékesnek, vagy legalábbis „újrahasznosítható”-nak vélt urnák miatt…
Szegeden a temető-fölszámolás amúgy igen bizarr hangulatú dolog. Legutóbb a – Gyevinél sokkal gazdagabb emlékekben bővelkedő – Rókusi temető fölszámolása a legdurvább kegyeletsértés keretei között zajlott. A magam kifejezésével: „kő-csont-főd” technikával, elpusztítva a legértékesebb sírboltokat is, még a legjelesebbek földi maradványait sem exhumálva. Negyvennyolcas huszársír, a város életét meghatározó múlt századi nagypolgárcsaládok síremlékei…, mind elpusztultak. A múltat végképp eltörölni!…
itt sikerült…
Mi lesz a fölszámolásra váró Gyevi temető helyén?
Lehetett volna park, vagy parkoló, vagy e kettő együtt, de ahhoz önkormányzati tulajdonba kellet volna venni, kivásárlással. Kellő pénz és szándék híján azonban nem városi, hanem befektetői magántulajdonba került. A tulajdonos a terület nagy részén (kb. 90 %-án) lakóparkot szándékozik építeni, de szem előtt tartja, és támogatja egy emlékhely kialakításának tervét is. Az emlékhely pedig egy – a sírkert szépségeit megőrző – kegyeleti kert formájában idén megvalósulni látszik.
A Kegyeleti kert
A terv egy nem pusztán régiónknak, de az egész országnak is példát mutató igényességű kegyeleti emlékkert kialakítása. Tevékenységünkkel – javarészben társadalmi munkánkkal – azt is bizonyítani szeretnénk, hogy ez nem föltétlen, és nem kizárólag pénz kérdése.
Szeged-Fölsőváros öreg temetőjének most készülő részletes szabályozási terve szerint a temető területének egy töredékén (kb. egy tizedén), 3000 m²-en kialakítjuk itt porladó őseink valóban végső nyughelyét. Nem mindegy azonban, milyen formában őrizzük meg a hajdan ezrek nyughelyét adó Gyevi temető emlékét. A kialakítandó kegyeleti kert helye az egykori temetőőri épület melletti északi szögletben látszik legalkalmasabbnak, az öreg temetőrészben, az I-es parcella helyén. Így látható és könnyen megközelíthető lesz az emlékhely a Gyevi út – a mai József Attila sugárút – felől, és az OTP által tervezett lakóépületeknek is egy egységes tömböt hagy a fönnmaradó területen. A megmaradó két öreg épület a kegyeleti kert kialakítása alatt fölvonulási épületként, majd pedig az őrzést is biztosító kiszolgáló épületként hasznosítható.
A legillőbb és leglátványosabb tisztelgésnek egy 2-3 m magas kegyeleti halom tűnik, az emlékkövekből kialakított kő mellvéddel és körülötte dús zöld – talán örökzöld – felülettel.
Az 5-ös út melletti, a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet bejáratánál álló, turisztikai látványosságként is ismert – sokak által „Balástyai”-ként ismert – Szatymazi temetőhalomhoz hasonlatos kegyeleti dombbal, rajta pedig a még viszonylagos épségben megmaradt öreg kőkeresztekkel – az egész országnak is példát adva – illő emléket állíthatunk a hajdani „szegények temetőjé”-nek. A Szatymazi temetődomb különleges hangulatú, máig is „élő temető”, messziről láthatóan kiemelkedve környezetéből, a tetején feszülettel, körben keresztekkel.
A hírösök közül itt nyugszik Kovács János, Szeged első néprajzi leírója, Bitó János, a legnagyobb szögedi halász és néhány, korában neves, ill. legösmertebb cigányprímás is. Ha a „temetőkutató” Tóth Tamás nem jár utána, talán még ennyit sem tudnánk! A cigánymuzsikus Rácz család sírcsoportja viszonylagos épségben áll, köztük Rácz Móric zenészé is. Boldizsár Kálmán nótaköltő, cigányprímás sírja máig is épen áll. Felirata a márványon jól olvasható:
„Fehér cigány, márvány cigány, / Mit búsulsz a Tisza partján”.
Lukács István cimbalomművész - a Kossuth rádió estimese-zenéjének muzsikálója - sírja már jeltelen. Szebb emlékezetre méltó maradványainak helye azonban pontosan ismert, így egy illendő ünnepség keretében megfelelőbb körülmények közé helyezhető.
E jeleseknek külön emlékjelet is állítva a hely történetiségét is méltósággal megőrizhetjük. A még ép keresztek, kőemlékek mindegyikének átmentésével pedig (a) kevésbé híres eleinknek állíthatunk illő, örök emléket.
A kegyeleti halom keleti részén cigánymuzsikusok, a délin a régi halászcsaládok, a nyugati oldalon, a modern úriember, Kovács János, az északi fertályon pedig a hősi halottak kaphatnának végső nyughelyet. A többi csontmaradvány a kegyeleti domb mélyén, közös nyughelyen, az ép keresztek pedig a domb hátán – talán korrendben – lelnek méltó helyet.
A földi maradványok áttemetése másik temetőbe 100 000 – azaz százezer – Ft-nál kezdődő összeg, most azonban kb. 10 000-es – azaz tízezres – személyenkénti hozzájárulással az itt nyugvók csontmaradványai saját keresztjük tövében végső nyughelyükre kerülhetnek.
A temető északi szélén található, elhagyott, de ma is épen álló gondnoki lakban a „kertőr”-nek (parkőr) melegedőt, a volt ravatalozóban pedig egy, a város – szocializmus „modern” várostervezése által elpusztított kertes – környékét, az itt nyugvó jeles cigánymuzsikusokat és a temető korszakait, valamint a város temetkezési szokásait bemutató állandó (fényképes) kiállítást lehetne (igen kis költséggel) kialakítani. Szeged első néprajzi leíróját, Kovács Jánost pedig – saját maga által leírt – régi szögedi szokások felelevenítése (pl. háromszori csendítés) és a „kegyelet-történeti kiállítás” megnyitója keretében szeretném jelességéhez méltó, végső nyughelyére újratemettetni. A helyi, ill. az országos cigány önkormányzat segítségével a cigányprímások újratemetése és Lukács István új, méltó síremlékének fölállítása is megvalósulhat.
A leendő Gyevi Kegyeleti Kertben, a halom egy oldala lehetne Szeged régi hírös muzsikus cigány polgárai emlékezetének emlékműve. Az emlékkert avatásán szeretettel várjuk a száztagú cigányzenekart is.
2003 őszén: társadalmi temető-takarítás történt. A szervező, Nyári Ferenc - a legutóbbi fosztogatáskor szétdobált - egyházi tárgyakat, köztük miseruhát is talált, amelyet a püspök úrnak vissza is juttatott.
Az új tulajdonos, az OTP Ingatlan Rt. a bozótirtást követően, igen gondosan bekerítette a területet, így további sírrongálásoktól talán már nem kell tartanunk. A Városőrség a temető fokozott őrzését is vállalta.
Jómagam többször sajtóztattam már, és még fogom is e sanyarú sorsú, de talán még szebb jövő előtt álló sírkertet, a reményteli tényeket. Szeretném, ha a sajtó és a széleskörű összefogás segítségével példaadóan szép kegyeleti kertet teremthetnénk arra érdemes őseinknek.
A támogatást a kisebbségi önkormányzatok részéről is szívesen fogadom!
Őseink emlékéhez méltóan – politikai civódásoktól mentesen – valós városi összefogással lenne illő a Kegyelet kertjét (parkját) kialakítani. Remélhetőleg – mint sok bába közt a gyermek – politikai, befektetői és egyéb érdekek útvesztőin nem vész el a lehetőség egy „európaian” hazai, és hagyományőrzően szögedi, tehát őseinkhez méltó kegyeleti kert kialakítására.
Hivatásos temető-szakértővel, helytörténészekkel, néprajzosokkal a városőrség önkéntes fölajánlásával és tetemes társadalmi munkaerő-fölajánlásokkal (Szögedi Védegylet, ÁGOTA, Ádventisták, Vackörte, Csemete) is szívesen cselekednénk a közös érdekű szépért-jóért. Talán nemhiába minden jó szándék, és sikerül Szegeden a szegediek érdekét és hozzátartozók, az emlékőrzők akaratát is érvényre juttatni.
Tisztelettel:
Dr Szabó László
önkormányzati képviselő
Szögedi Védegylet
Szeged, 2003. Kikelet hava (március) 11.-én
