A fénykor kezdete
A XIX. és XX. sz. fordulója
Az 1890-es évek elején, a rekonstrukció megalapozta liget fejlődése elindul a
fénykor felé.
Tovább folyt a föltöltés. A bejárattól balra levő nagy gödröt, és a Vigadó mögötti
részt föltöltötték még a télen Reich Benő mérnök irányításával. A föltöltéshez
7982 m3 földet
használtak föl. A föltöltési munkálatokat Csonka Sándor és Mátyás vállalta el,
de a szerződést nem tartották be, így a tanács fölmondta a megállapodást, és
költségükre napszámosokkal végeztették el a munkát. 1891. tavaszán kezdték meg
a rózsafák ültetését. Egész rózsakertet rendeztek be mintegy kétholdnyi területen,
csupa nemes fajú rózsával. A liget valóságos kis paradicsomnak ígérkezett, amelyet
Mayer Miklós főkertész ezer rózsavadonccal ültetett be.
A Vigadó és a körönd bérletével változatlanul gond volt. Nem volt gazdaságos.
A rekonstrukció nagy föllendülése után pangott a város. Gondot okozott a hídon
való átkelés, a hídvám, este zavaró volt a sok szúnyog, a Vigadó rossz állapota.
1890. őszén Reininger Jakab lemond a bérletről. 1891-ben negyedik árlejtésre
Kun Ignác három évre veszi bérbe a Vigadót, és Halál Ferenc a köröndöt. A Vigadót
inkább az úri közönség látogatja, a tánckörönd pedig népi mulató.
1891-re megöregedtek a régi, égig érő nyárfák, nagymértékű volt a rovarkártétel.
Elrendelték folyamatos kivágásukat, több évig tartó munkával. Először 400 darab
vén fát vettek ki. Helyükre fiatal platánokat ültettek, három sorban. A munkálatok
Mayer főkertész főfelügyeletével folytak.
1894-ben a Közkerti Bizottság előterjesztésére a Temesvári körúttól a holt Marosig
terjedő régi nyárfasor is a kivágás sorsára jutott, s helyét platánokkal ültették
be. Indok az, hogy a népkert főfasorán négy évvel ezelőtt ültetett platánsor
szépen fejlődött. Mayer főkertész 200 platánfát ültetett.
Egyidejűleg a bejárat két oldalán fekvő mélységet föltöltötték. A munkát Rippner
Fülöp vállalkozó végezte. A Széchenyi tér parkjaiból és a Dugonics téri sétányból
szedték ki a nagyra nőtt fákat, és tövestül vitték át Újszegedre, hogy a bejáró
melletti föltöltött területen elültessék. Így egyszerre erdős lett a népkert
bejáratának két oldala.
A még megmaradt nyárfákat és akácokat a liget területén folyamatosan vágták.
Nagyrészt betegek voltak, nem volt köztük ép. Helyükre tavasszal platánokat ültettek.
A nyárfákat a Lőwy és Társa cég vágta és vásárolta meg.
1897-98-ra eltűntek a régi fák, összesen 375 darabot vágtak még ki Mayer Miklós
főkertész javaslatára. A munkálatokat Kriszt Sándor gazdász végezte.
A több évig tartó faírtással és fatelepítéssel párhuzamosan mindent megtett a
tanács a liget szebbé tételére, hiszen egyedüli üdülési helye volt Szegednek.
Nyáron térzene volt, 100 bérszéket helyeztek el, tűzijátékot mutatott be Stuwert
Antal cs. kir. tűzműves. Gyermekjátszóteret jelöltek ki. A szegedi kerékpáregylet
állandó gyakorló pályát kért a ligetben. Engedélyt csak hétköznapra kapott. Ennek
ellenére ünnepnap is bosszantották a sétáló közönséget. A lovas sportot űzők
lovagló utak kijelölését kérték. A Közkerti Bizottság a főúttal párhuzamosan
a baloldalon jelölte ki számukra a lovaglóutat.
1891. májusában József főherceg lovassági tábornok, mint a honvédség főparancsnoka
két napra Szegedre érkezett, hogy az itt állomásozó lovas- és gyalogcsapatok
fölött szemlét tartson. Városnéző programjai közt kíséretével délután az újszegedi
népkertbe is ellátogatott. A Vigadó mellett elterülő parkocskában sétálgatott,
és hallgatta a 83. gyalogezred zenekarának muzsikáját.
A rózsaliget öntözésére három bővizű kút épült, 14 méter mély szivattyúskút.
Majd két évre rá nagyobb teljesítményű, 180 méter mélységről föltörő ártézi kutat
fúrtak, mely 24 óra alatt 240 m3 vizet
adott.
1894-re teljes pompájában díszlett a rózsaliget. Tele volt sétálóval. A Thea-,
Remontat-, Bourbon-, és Thea-hybrid rózsafajták számtalan változatai szemkápráztatók
voltak, illatuk mellett sok volt a változatos szín, halvány rózsaszíntől a legsötétebb
vörösig, hófehértől a sötét sárgáig, minden lehetséges rózsafajta megtalálható
volt.
Fajka János főszámvevő szerint az újszegedi kert nem népkert többé, hanem díszes
rózsaliget, amelyet az úri közönség látogat. Az újszegediek e remek üdülőhelye
valóságos paradicsom volt. Vonzotta a látogatókat, és kínálkozott rendezvények
számára.
1893. tavaszán fölvetődött a virágkiállítás gondolata. Szeged soká lesz még világváros,
de máris virágváros. Olyan fejlett műkertészetet, s a virágok olyan szeretetét,
s tenyészetének akkora sikerét, melyet Szegeden lehetett tapasztalni, máshol
aligha. Mindez a tíz évvel korábban kezdődött újjáépítéssel indult el, és ennek
eredményeit célszerű volt virágkiállításon bemutatni. Az utóbbi tíz évben létrejött
fasorok, közkertek, parkok szépsége az egész Alföldön egyedülálló volt. Városunkban
alakult meg a Magyar Műkertészek és Kertgazdák Egyesülete, melyek szervezésében
1893. július 2-án nyílt meg az újszegedi Vigadó nagytermében első virágkiállításuk:
gazdag díszítéssel a bejáratoknál, és középen nagy szökőkúttal. Szegedi és vidéki
kertészek részvételével nagy virágverseny, majd bál volt. Hol eddig asszonyok
és lányok parfümjeitől telt meg a deszkapalota, most remek színű, tarka virágcsodák
illata úszott. Mayer Miklós elnök és Süvegh Mihály jegyző nyitotta meg a rendezvényt.
Utána bál volt
reggelig, tűzijátékkal.
A Szegedi Önkéntes Tűzoltóegylet augusztus 20-án, Szent István napján tűzijátékot
rendezett a Vigadó mögötti tisztáson.
1894. május végén 1200 fiatal részvételével országos tornaünnepély volt a liget
fái alatt.
Szerdán, szombaton térzene volt, majd a 83. gyalogezred katonazenekara játszott.
A polgári dalárda és a szegedi dalárda is rendezett hangversenyt a ligetben.
Közkedveltségnek örvendett a rendszeresen megrendezett sétahangverseny, melyet
szintén a polgári dalárda rendezett a honvéd zenekar közreműködésével. 1898.
szeptember 10-én mély gyász érte a magyar népet. Jótevőjét, Erzsébet királynét,
a nemzet nagyasszonyát meggyilkolták.
Nem a politika, inkább a szíve vonzotta a magyarokhoz. Falk Miksától magyarul
tanult, megismerte a magyar történelmet és irodalmat, és ettől fogva nagy
lelkesedéssel érdeklődött a kiegyezés tárgyalásai iránt. Andrássynak mondta
1866-ban: "Ha Olaszországban rosszul mennek a császár dolgai, ez nekem nagyon fáj, de ha
Magyarországon mennek rosszul, az engem megöl." 1867. június 8-ára mint az élete legboldogabb napjára emlékezett. A király és
a nemzet kibékülése után gyakran időzött Magyarországon, s itt szülte utolsó
gyermekét, Mária Valéria főhercegnőt, akit mint "magyar leányát" emlegetett.
A millenniumi ünnepek fényében is megjelent férje oldalán, s meghallgatta a nemzet
szónokának, Szilágyi Dezsőnek hatalmas beszédét, melyben a magyarság jótevő géniuszának
nevezte Erzsébet királynét.
A tragédia évének végén Darányi Ignác földművelésügyi miniszter körlevélben kérte
a társadalmat, hogy ültessenek fákat a királyné emlékére, és nevezzék el "Erzsébet
királyné emlékfáinak".
A miniszteri körlevél legszebb része így szólt: "Akinek
a bölcsője ott ringott egy erdőkoszorúzta tó bűbájos partjain, akinek kedélye
annyiszor vidult fel erdeink zúgó fái közt, és akinek sebzett lelke oly édes
enyhülést talált távoli vidékek míthoszi ege alatt, magasba nyúló százados erdők
mélyén; aki a természet szépségeinek oly csodálója volt: annak emlékét fák millióinak
kell hirdetni; annak tiszteletére, mint az ókor mesés világában, szentelt berkeknek
kell támadniok, hova áhítattal közeledjék az utas; hol fáradt vándor a nap heve
ellen enyhelyet találjon, s nemes érzelmekre gerjedjen a lélek! Én bizalommal
intézem azt a kérést a magyar társadalomhoz, hogy dicsőült Királynénk emlékezetére
emlékfákat ültessünk!"
A földművelésügyi miniszter lelkes köriratának meglett a hatása, az egész országban
gyarapították a ligeteket Erzsébet királynéról elnevezve.
Szegeden is elhatározta a közgyűlés, hogy Csöngölén, Királyhalma mellett, és
az újszegedi népligetben fákat, facsoportokat ültetnek, mellé emlékköveket
helyeznek. Mayer Miklós és Kiss Ferenc kapta föladatul a hely kijelölését.
A következő év tavaszára három tölgyfát ültettek a tornázó terület mellett lévő
tisztáson, márvány emlékkővel díszítve, "Erzsébet
királyné emlékfái" fölirattal. A liget neve ezután "Erzsébet királyné liget" lett, közgyűlési határozatból. A liget bejáratánál emléktáblát helyeztek el,
melyen "Erzsébet királyné ligete" fölirat volt olvasható. Időközben az egyik tölgyfa kiszáradt, és törökmogyorófát
ültettek helyébe.
A túl a tiszai kies paradicsom rózsákkal díszlő félköre, a széles gyepszőnyegek,
az azok ösvényén nyíladozó krizanténumok, a fenyőbokrok örökzöldje, a terebélyes
platánok, a susogó, rezgő nyárfák mind-mind egyetemben az ő dicsteljes nevének
megörökítésére szentelték ezentúl életüket.
Az 1899-ben megalakuló Szegedi Kerékpárosok és Testgyakorlók köre első kirándulását
május 1-jén rendezték. Ez alkalommal a 10 km-re lévő Deszkre karikáztak az egyleti
tagok (kb. 60 fő). Útjuk az Erzsébet ligeten haladt keresztül, és igen színes
képet mutattak, amint a díszesen fölvirágozott vasparipáikkal tovaszáguldottak.
Évek óta a pünkösd ünnepe a szegedi szépasszonyok napja volt a Szegedi Nőiparegyesület
szervezésében, jótékonysági célzattal. Ezrek voltak a ligetben. Lányok, asszonyok
díszes fölvonulásával kezdődött a program, kocsikon, mozsárdurrogással. A Vigadó
előtti tisztáson sátrakban virágot, szivart, cukorkát, mézeskalácsot árusítottak.
Pezsgős, limonádés kocsik közlekedtek, kínálva hűsítőjüket. Rendkívüli, változatos,
minden igényt kielégítő gazdag programok voltak. Tűzijáték, szépségverseny, sétahangverseny,
kerékpárverseny, huszárok lovasjátéka, virágcsata szórakoztatta a közönséget.
1899-ben a liget a történetének legnagyobb rendezvényére készült. Szeptember
3-tól 10-ig tartották az első országos mezőgazdasági kiállítást a ligetben. Már
az év elején megkezdődtek az előkészületek. Nagy díszkaput építettek fából és
vasból a híd lejárójával szemben. Tóth Mihály főmérnök készítette el a terveket:
két oldalt bejárattal, és egy középső kijárattal, továbbá hírlap- és dohánybódéval
összekapcsolva. A kiállítás területére eső fákat ritkították, kivágták. Az utakat
kaviccsal járhatóvá tették, az ártézi vízvezetéket bővítették, hogy az állatokat
itathassák. Épültek a pavilonok. Szeptemberre a népliget valóságos tündérkertté
vált, villannyal világítottak. A Vigadó és cukrászda helyiségeibe légszeszt (gázt)
vezettek be.
Elérkezett a megnyitás napja szeptember 3-án. A Vigadó előtti pázsiton a díszsátorban
József főherceg, a kiállítás fővédnöke tartotta megnyitóját. Jelen volt
Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, továbbá Szeged város vezetői,
és a vidék gazdasági és iparos egyesületeinek képviselői. Óriási volt a
fénypompa, 20 ezer lampion volt fölfűzve a főkaputól a nyaralókig, a rózsaliget
ki volt világítva, legkülönböző lenyűgöző fényhatások voltak.
A főherceg másfél órás körutat tett a kiállításon, melyen a mezőgazdasági termények
és az állattenyésztés minden ága képviselve volt. Programok, kongresszusok követték
egymást, 6-án egy órás tűzijáték kápráztatta el a közönséget, a végén "Éljen
a király" fölirattal. Óriási volt az idegenforgalom, sok volt az előkelő vendég. Megjelent
Szapáry Gyula pénzügyminiszter, Herman Ottó, Szél Kálmán, gróf Apponyi Albert,
gróf Károlyi Sándor, gróf Széchenyi Imre és más mágnások, miniszterek, államtitkárok,
képviselők, főispánok.
Tíz nap után becsukódtak a kiállítás kapui, ismét visszaállt a fás bokrok közé
a szelíd, mélázó csönd, mely mindig úrrá lett ebben a virágokkal ékesített óriási
parkban.
Kiállítás igazgatósága a kiállítás fővédnökéhez, József főherceghez a következő
táviratot küldte:
"A kiállítás igazgatósága a kiállítás mai napon történt berekesztése
alkalmából hódoló tiszteletét bátorkodik kifejezni Fenségednek és jelenti, hogy
a kiállítás, melynek 78.000 látogatója volt, teljes erkölcsi sikerrel a legnagyobb
rendben folyt le."
Az 1900. évet fénypompájában éli meg a liget. A város főkertésze a rózsaligetet
több új rózsaalannyal újította föl. Májustól a szokásos térzenével fölváltva
két katonazenekar szórakoztatta a közönséget. Új padokat helyeztek el, kavicsos
homokkal terítették be az utakat. A főfasoron levő villák, nyaralók előtti kerteket
kőkerítéssel építették be.
A Vigadó és tánckörönd bérlője Wessel Manó, majd 1897-től Krampel Viktor, ki
április 18-án, húsvét napján Farkas József zenekarával nyitotta meg az évadot.
1899-től ismét Wessel Manó, majd 1901-től Boros Antal a bérlő.
A cukrászdát 1898-tól Reich Miklós üzemelteti 1901-ig.
1901-ben a Képzőművészeti Társulat Igazgatóságának indítványára Erzsébet királyné
mellszobrot kívántak állítani a ligetben. Ligeti Miklós el is készítette, bemutatta
az egyesületben. Pázsitmagasságot alig túlhaladó, alacsony piedesztálon nyugodott
a szobormű. Alacsony, fehér márványpadon ül a fehérmárványból készült királyné
alak. A Képzőművészeti Egyesület szeretné Újszegednek megszerezni. Stelczel Frigyes,
az egyesület elnöke és Erdélyi Béla igazgató kérte a szegedi hölgyeket hogy mind
nyújtsanak ehhez segítséget. Mire elkészült a szobor helye az újszegedi ligetben,
az alkotást a Stefánián állították föl.
A Közkerti Bizottság 1902-ben rendezni kívánta a ligetet. Egyes területeken oly
sűrűn álltak a fák, hogy szinte rengeteget alkottak, a közönség számára
áthatolhatatlanná váltak. Azonkívül a magas, sudár nyárfák túlzottan kimagaslottak
az apró, fiatal tölgyek közül. Ezért Mayer Miklós főkertész javasolta mintegy
ezer fa kivágását, melyből a bizottság csak 178 fa kivágását fogadta el.
1903. telén végezték el a faritkítást.
A Vigadó igen megrongálódott. Padozata kirohadt, tetőzete pusztulóban volt, az
eső becsorgott, javítgatták, de hiába. A fatornyos palota 20 éves volt. A lebontás
gondolata merült föl, nagy volt a vita a közgyűlésben. A vigadóbizottság bontást
javasolt. A mérnökség ezt támogatta, míg Tóth Mihály főmérnök szerint kijavítva
még sokáig használható lenne az épület. A közgyűlés határozott. Megbízta a föladat
megszervezésével Tóth Mihályt, a munkálatokat Robelly Aladár vállalkozó végezte
e1. 1904-re a drága költségen helyrehozott Vigadó bérletére nagy volt az érdeklődés.
Bérlője Rózsa István, a cukrászdáé Flagler Frigyes, majd 1905-től Árvay Kálmán
cukrász. A cukrászda is rozoga állapotban volt, Árvay Kálmán terasszal egészítené
ki.
Két kis árubódé készült el 1907-ben a liget főfasorában. A városban további 34
épült. Ezeket a kedves hangulatú épületeket Szilágyi és Kovács társvállalkozók
építették, és a város adta bérbe kereskedelmi célra. Falukra városi, színházi
és magánhirdetéseket ragasztottak ki, és belül dohányt, bizsut, és emléktárgyakat
árusítottak.
1909. pünkösdjén, május 29-31-ig országos kertészeti kiállítás helyszíne volt
az Erzsébet liget. A három napos virágerdőt, mely a ligetet díszítette,
a Magyar Műkertészek és Kertgazdák Országos Egyesülete készítette. (Székhelyük
Szegeden volt, elnökük Szabó Kálmán, városi főkertész.)
A kiállításon virágkorzót rendeztek, ahová több helybeli és vidéki fogattulajdonos
jelentette be részvételét virágokkal díszített kocsikkal, kerékpárokkal, automobilokkal.
A látogatók díszes kapun léphettek be a kiállítás területére, hol az országos
hírű szegedi faiskola-tulajdonosoktól gyümölcsfacsemetéket, és az országból érkező
virág- és zöldségtermelők terményeiből láthattak. A sajtópavilonban, a sok lap
között a Szegeden megjelenő Magyar Műkertész és Alföldi Gazda is természetesen
megtalálható volt. A kiállítást kiegészítették Haering Ede szegedi tanszergyárának
termékei, melyek papírból készült gomba, gyümölcs és virágpreparátumok élethű
másolatai voltak. A Vigadó dísztermében vágott, cserepes virágok és kertészeti
eszközök voltak. A liget végén díszcserjék, fenyők, virágágyak gazdag pompája
volt látható. Országos hírű szakemberek részvételével kertészeti kongresszust
tartottak, melyet Szabó Kálmán nyitott meg. Elnöke Horváth Mihály, a legöregebb
és legtekintélyesebb szegedi
kertész volt. Kitüntetéseket osztottak, emléklap és útmutató jelent meg.
E kiállításnak - melyet 1893. óta több alkalommal rendeztek már méltó keretet
adtak a liget árnyas fasorai, díszcserje csoportjai, zöld pázsitból előtűnő virágágyai
és a rózsaligetek.
Minden bizonnyal e pompás kirándulóhelyet kívánták a város vezetői megközelíthetőbbé
tenni a szegedi közönség számára, amikor elhatározták, hogy átvezetik a villamosvasutat
a hídon Újszegedre. 1909. áprilisában rakták le a síneket, s a villamos az Erzsébet
liget bejárója előtt, majd az újszegedi templom mellett haladt el szép fasor
közt a Vigadóig, a végállomása a Temesvári körúton volt. Május 20-30. között
nyílt meg az újszegedi vonal.
A Vigadó előtti parkban virágokból ültetett szegedi címer volt látható. Körös-körül
tündérszép, ezeregyéjszaka meséi közé való kert terült el. Az Erzsébet
ligeti park közepén lévő fasornak a Temesvári körúton túl, egész a holt
Marosig terjedő külterületi részét a végleges rendezésig Fő fasornak nevezték
el.
Az 1910-es években még mindig pompázott a liget, tele élettel, tele tervvel.
A Szegedi Állatvédő Egyesület számos éneklő madár meghonosításán fáradozott,
fészekodúkat helyezett el költésük idejére, télen etetésükről rendszeresen gondoskodott.
A serdültebb ifjúság részére játszótér volt kijelölve a torna és a futball számára.
Hétköznap katonazene volt. Hét végén százával látogatta a nép. A ligetből kiszorult
a romantikus csönd, kocsik, automobilok, kerékpározók jöttek-mentek, zene szólt,
villamos kocsik csöngettek, és a kerek, födött tánchely alatt táncoltak, vigadoztak.
A Fő fasor mentén levő villákban is eleven volt az élet.
A Vigadót a Serfőzde Rt. bérelte már három éve, mikor 1912-ben további három
év bérletet kért a tanácstól: az utóbbi három évben nem volt haszna, mert a Vigadót
saját költségen berendezte.
A liget életében a századforduló jelentette a fénykort. Az érdem a nagytekintélyű
Kállay Albert főispáné, ki minden alkalmat megragadott, hogy az újszegedi liget
minél szebb legyen.
Sajnos e pompát a közeledő háború és a szerb megszállás rövidesen tönkretette.
