www.ujszeged.hu
2024. Kikelet hava (Március) 28.-a - Gedeon, Johanna neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Újszeged logo

A fénykor kezdete

    A XIX. és XX. sz. fordulója

    Az 1890-es évek elején, a rekonstrukció megalapozta liget fejlődése elindul a fénykor felé.
    Tovább folyt a föltöltés. A bejárattól balra levő nagy gödröt, és a Vigadó mögötti részt föltöltötték még a télen Reich Benő mérnök irányításával. A föltöltéshez 7982 m3 földet használtak föl. A föltöltési munkálatokat Csonka Sándor és Mátyás vállalta el, de a szerződést nem tartották be, így a tanács fölmondta a megállapodást, és költségükre napszámosokkal végeztették el a munkát. 1891. tavaszán kezdték meg a rózsafák ültetését. Egész rózsakertet rendeztek be mintegy kétholdnyi területen, csupa nemes fajú rózsával. A liget valóságos kis paradicsomnak ígérkezett, amelyet Mayer Miklós főkertész ezer rózsavadonccal ültetett be.
    A Vigadó és a körönd bérletével változatlanul gond volt. Nem volt gazdaságos. A rekonstrukció nagy föllendülése után pangott a város. Gondot okozott a hídon való átkelés, a hídvám, este zavaró volt a sok szúnyog, a Vigadó rossz állapota. 1890. őszén Reininger Jakab lemond a bérletről. 1891-ben negyedik árlejtésre Kun Ignác három évre veszi bérbe a Vigadót, és Halál Ferenc a köröndöt. A Vigadót inkább az úri közönség látogatja, a tánckörönd pedig népi mulató.
    1891-re megöregedtek a régi, égig érő nyárfák, nagymértékű volt a rovarkártétel. Elrendelték folyamatos kivágásukat, több évig tartó munkával. Először 400 darab vén fát vettek ki. Helyükre fiatal platánokat ültettek, három sorban. A munkálatok Mayer főkertész főfelügyeletével folytak.
    1894-ben a Közkerti Bizottság előterjesztésére a Temesvári körúttól a holt Marosig terjedő régi nyárfasor is a kivágás sorsára jutott, s helyét platánokkal ültették be. Indok az, hogy a népkert főfasorán négy évvel ezelőtt ültetett platánsor szépen fejlődött. Mayer főkertész 200 platánfát ültetett.
    Egyidejűleg a bejárat két oldalán fekvő mélységet föltöltötték. A munkát Rippner Fülöp vállalkozó végezte. A Széchenyi tér parkjaiból és a Dugonics téri sétányból szedték ki a nagyra nőtt fákat, és tövestül vitték át Újszegedre, hogy a bejáró melletti föltöltött területen elültessék. Így egyszerre erdős lett a népkert bejáratának két oldala.
    A még megmaradt nyárfákat és akácokat a liget területén folyamatosan vágták. Nagyrészt betegek voltak, nem volt köztük ép. Helyükre tavasszal platánokat ültettek. A nyárfákat a Lőwy és Társa cég vágta és vásárolta meg.
    1897-98-ra eltűntek a régi fák, összesen 375 darabot vágtak még ki Mayer Miklós főkertész javaslatára. A munkálatokat Kriszt Sándor gazdász végezte.
    A több évig tartó faírtással és fatelepítéssel párhuzamosan mindent megtett a tanács a liget szebbé tételére, hiszen egyedüli üdülési helye volt Szegednek. Nyáron térzene volt, 100 bérszéket helyeztek el, tűzijátékot mutatott be Stuwert Antal cs. kir. tűzműves. Gyermekjátszóteret jelöltek ki. A szegedi kerékpáregylet állandó gyakorló pályát kért a ligetben. Engedélyt csak hétköznapra kapott. Ennek ellenére ünnepnap is bosszantották a sétáló közönséget. A lovas sportot űzők lovagló utak kijelölését kérték. A Közkerti Bizottság a főúttal párhuzamosan a baloldalon jelölte ki számukra a lovaglóutat.
    1891. májusában József főherceg lovassági tábornok, mint a honvédség főparancsnoka két napra Szegedre érkezett, hogy az itt állomásozó lovas- és gyalogcsapatok fölött szemlét tartson. Városnéző programjai közt kíséretével délután az újszegedi népkertbe is ellátogatott. A Vigadó mellett elterülő parkocskában sétálgatott, és hallgatta a 83. gyalogezred zenekarának muzsikáját.
    A rózsaliget öntözésére három bővizű kút épült, 14 méter mély szivattyúskút. Majd két évre rá nagyobb teljesítményű, 180 méter mélységről föltörő ártézi kutat fúrtak, mely 24 óra alatt 240 m3 vizet adott.
    1894-re teljes pompájában díszlett a rózsaliget. Tele volt sétálóval. A Thea-, Remontat-, Bourbon-, és Thea-hybrid rózsafajták számtalan változatai szemkápráztatók voltak, illatuk mellett sok volt a változatos szín, halvány rózsaszíntől a legsötétebb vörösig, hófehértől a sötét sárgáig, minden lehetséges rózsafajta megtalálható volt.
    Fajka János főszámvevő szerint az újszegedi kert nem népkert többé, hanem díszes rózsaliget, amelyet az úri közönség látogat. Az újszegediek e remek üdülőhelye valóságos paradicsom volt. Vonzotta a látogatókat, és kínálkozott rendezvények számára.
    1893. tavaszán fölvetődött a virágkiállítás gondolata. Szeged soká lesz még világváros, de máris virágváros. Olyan fejlett műkertészetet, s a virágok olyan szeretetét, s tenyészetének akkora sikerét, melyet Szegeden lehetett tapasztalni, máshol aligha. Mindez a tíz évvel korábban kezdődött újjáépítéssel indult el, és ennek eredményeit célszerű volt virágkiállításon bemutatni. Az utóbbi tíz évben létrejött fasorok, közkertek, parkok szépsége az egész Alföldön egyedülálló volt. Városunkban alakult meg a Magyar Műkertészek és Kertgazdák Egyesülete, melyek szervezésében 1893. július 2-án nyílt meg az újszegedi Vigadó nagytermében első virágkiállításuk: gazdag díszítéssel a bejáratoknál, és középen nagy szökőkúttal. Szegedi és vidéki kertészek részvételével nagy virágverseny, majd bál volt. Hol eddig asszonyok és lányok parfümjeitől telt meg a deszkapalota, most remek színű, tarka virágcsodák illata úszott. Mayer Miklós elnök és Süvegh Mihály jegyző nyitotta meg a rendezvényt. Utána bál volt reggelig, tűzijátékkal.
    A Szegedi Önkéntes Tűzoltóegylet augusztus 20-án, Szent István napján tűzijátékot rendezett a Vigadó mögötti tisztáson.
    1894. május végén 1200 fiatal részvételével országos tornaünnepély volt a liget fái alatt.
    Szerdán, szombaton térzene volt, majd a 83. gyalogezred katonazenekara játszott. A polgári dalárda és a szegedi dalárda is rendezett hangversenyt a ligetben. Közkedveltségnek örvendett a rendszeresen megrendezett sétahangverseny, melyet szintén a polgári dalárda rendezett a honvéd zenekar közreműködésével. 1898. szeptember 10-én mély gyász érte a magyar népet. Jótevőjét, Erzsébet királynét, a nemzet nagyasszonyát meggyilkolták.

     

Nem a politika, inkább a szíve vonzotta a magyarokhoz. Falk Miksától magyarul tanult, megismerte a magyar történelmet és irodalmat, és ettől fogva nagy lelkesedéssel érdeklődött a kiegyezés tárgyalásai iránt. Andrássynak mondta 1866-ban: "Ha Olaszországban rosszul mennek a császár dolgai, ez nekem nagyon fáj, de ha Magyarországon mennek rosszul, az engem megöl." 1867. június 8-ára mint az élete legboldogabb napjára emlékezett. A király és a nemzet kibékülése után gyakran időzött Magyarországon, s itt szülte utolsó gyermekét, Mária Valéria főhercegnőt, akit mint "magyar leányát" emlegetett.
A millenniumi ünnepek fényében is megjelent férje oldalán, s meghallgatta a nemzet szónokának, Szilágyi Dezsőnek hatalmas beszédét, melyben a magyarság jótevő géniuszának nevezte Erzsébet királynét.
A tragédia évének végén Darányi Ignác földművelésügyi miniszter körlevélben kérte a társadalmat, hogy ültessenek fákat a királyné emlékére, és nevezzék el "Erzsébet királyné emlékfáinak".
A miniszteri körlevél legszebb része így szólt: "Akinek a bölcsője ott ringott egy erdőkoszorúzta tó bűbájos partjain, akinek kedélye annyiszor vidult fel erdeink zúgó fái közt, és akinek sebzett lelke oly édes enyhülést talált távoli vidékek míthoszi ege alatt, magasba nyúló százados erdők mélyén; aki a természet szépségeinek oly csodálója volt: annak emlékét fák millióinak kell hirdetni; annak tiszteletére, mint az ókor mesés világában, szentelt berkeknek kell támadniok, hova áhítattal közeledjék az utas; hol fáradt vándor a nap heve ellen enyhelyet találjon, s nemes érzelmekre gerjedjen a lélek! Én bizalommal intézem azt a kérést a magyar társadalomhoz, hogy dicsőült Királynénk emlékezetére emlékfákat ültessünk!"
A földművelésügyi miniszter lelkes köriratának meglett a hatása, az egész országban gyarapították a ligeteket Erzsébet királynéról elnevezve.

Szegeden is elhatározta a közgyűlés, hogy Csöngölén, Királyhalma mellett, és az újszegedi népligetben fákat, facsoportokat ültetnek, mellé emlékköveket helyeznek. Mayer Miklós és Kiss Ferenc kapta föladatul a hely kijelölését.
A következő év tavaszára három tölgyfát ültettek a tornázó terület mellett lévő tisztáson, márvány emlékkővel díszítve, "Erzsébet királyné emlékfái" fölirattal. A liget neve ezután "Erzsébet királyné liget" lett, közgyűlési határozatból. A liget bejáratánál emléktáblát helyeztek el, melyen "Erzsébet királyné ligete" fölirat volt olvasható. Időközben az egyik tölgyfa kiszáradt, és törökmogyorófát ültettek helyébe.
A túl a tiszai kies paradicsom rózsákkal díszlő félköre, a széles gyepszőnyegek, az azok ösvényén nyíladozó krizanténumok, a fenyőbokrok örökzöldje, a terebélyes platánok, a susogó, rezgő nyárfák mind-mind egyetemben az ő dicsteljes nevének megörökítésére szentelték ezentúl életüket.
Az 1899-ben megalakuló Szegedi Kerékpárosok és Testgyakorlók köre első kirándulását május 1-jén rendezték. Ez alkalommal a 10 km-re lévő Deszkre karikáztak az egyleti tagok (kb. 60 fő). Útjuk az Erzsébet ligeten haladt keresztül, és igen színes képet mutattak, amint a díszesen fölvirágozott vasparipáikkal tovaszáguldottak.
Évek óta a pünkösd ünnepe a szegedi szépasszonyok napja volt a Szegedi Nőiparegyesület szervezésében, jótékonysági célzattal. Ezrek voltak a ligetben. Lányok, asszonyok díszes fölvonulásával kezdődött a program, kocsikon, mozsárdurrogással. A Vigadó előtti tisztáson sátrakban virágot, szivart, cukorkát, mézeskalácsot árusítottak. Pezsgős, limonádés kocsik közlekedtek, kínálva hűsítőjüket. Rendkívüli, változatos, minden igényt kielégítő gazdag programok voltak. Tűzijáték, szépségverseny, sétahangverseny, kerékpárverseny, huszárok lovasjátéka, virágcsata szórakoztatta a közönséget.
1899-ben a liget a történetének legnagyobb rendezvényére készült. Szeptember 3-tól 10-ig tartották az első országos mezőgazdasági kiállítást a ligetben. Már az év elején megkezdődtek az előkészületek. Nagy díszkaput építettek fából és vasból a híd lejárójával szemben. Tóth Mihály főmérnök készítette el a terveket: két oldalt bejárattal, és egy középső kijárattal, továbbá hírlap- és dohánybódéval összekapcsolva. A kiállítás területére eső fákat ritkították, kivágták. Az utakat kaviccsal járhatóvá tették, az ártézi vízvezetéket bővítették, hogy az állatokat itathassák. Épültek a pavilonok. Szeptemberre a népliget valóságos tündérkertté vált, villannyal világítottak. A Vigadó és cukrászda helyiségeibe légszeszt (gázt) vezettek be.

Elérkezett a megnyitás napja szeptember 3-án. A Vigadó előtti pázsiton a díszsátorban József főherceg, a kiállítás fővédnöke tartotta megnyitóját. Jelen volt Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, továbbá Szeged város vezetői, és a vidék gazdasági és iparos egyesületeinek képviselői. Óriási volt a fénypompa, 20 ezer lampion volt fölfűzve a főkaputól a nyaralókig, a rózsaliget ki volt világítva, legkülönböző lenyűgöző fényhatások voltak.
A főherceg másfél órás körutat tett a kiállításon, melyen a mezőgazdasági termények és az állattenyésztés minden ága képviselve volt. Programok, kongresszusok követték egymást, 6-án egy órás tűzijáték kápráztatta el a közönséget, a végén "Éljen a király" fölirattal. Óriási volt az idegenforgalom, sok volt az előkelő vendég. Megjelent Szapáry Gyula pénzügyminiszter, Herman Ottó, Szél Kálmán, gróf Apponyi Albert, gróf Károlyi Sándor, gróf Széchenyi Imre és más mágnások, miniszterek, államtitkárok, képviselők, főispánok.
Tíz nap után becsukódtak a kiállítás kapui, ismét visszaállt a fás bokrok közé a szelíd, mélázó csönd, mely mindig úrrá lett ebben a virágokkal ékesített óriási parkban.
Kiállítás igazgatósága a kiállítás fővédnökéhez, József főherceghez a következő táviratot küldte:
"A kiállítás igazgatósága a kiállítás mai napon történt berekesztése alkalmából hódoló tiszteletét bátorkodik kifejezni Fenségednek és jelenti, hogy a kiállítás, melynek 78.000 látogatója volt, teljes erkölcsi sikerrel a legnagyobb rendben folyt le."
Az 1900. évet fénypompájában éli meg a liget. A város főkertésze a rózsaligetet több új rózsaalannyal újította föl. Májustól a szokásos térzenével fölváltva két katonazenekar szórakoztatta a közönséget. Új padokat helyeztek el, kavicsos homokkal terítették be az utakat. A főfasoron levő villák, nyaralók előtti kerteket kőkerítéssel építették be.
A Vigadó és tánckörönd bérlője Wessel Manó, majd 1897-től Krampel Viktor, ki április 18-án, húsvét napján Farkas József zenekarával nyitotta meg az évadot. 1899-től ismét Wessel Manó, majd 1901-től Boros Antal a bérlő.
A cukrászdát 1898-tól Reich Miklós üzemelteti 1901-ig.
1901-ben a Képzőművészeti Társulat Igazgatóságának indítványára Erzsébet királyné mellszobrot kívántak állítani a ligetben. Ligeti Miklós el is készítette, bemutatta az egyesületben. Pázsitmagasságot alig túlhaladó, alacsony piedesztálon nyugodott a szobormű. Alacsony, fehér márványpadon ül a fehérmárványból készült királyné alak. A Képzőművészeti Egyesület szeretné Újszegednek megszerezni. Stelczel Frigyes, az egyesület elnöke és Erdélyi Béla igazgató kérte a szegedi hölgyeket hogy mind nyújtsanak ehhez segítséget. Mire elkészült a szobor helye az újszegedi ligetben, az alkotást a Stefánián állították föl.

A Közkerti Bizottság 1902-ben rendezni kívánta a ligetet. Egyes területeken oly sűrűn álltak a fák, hogy szinte rengeteget alkottak, a közönség számára áthatolhatatlanná váltak. Azonkívül a magas, sudár nyárfák túlzottan kimagaslottak az apró, fiatal tölgyek közül. Ezért Mayer Miklós főkertész javasolta mintegy ezer fa kivágását, melyből a bizottság csak 178 fa kivágását fogadta el.
1903. telén végezték el a faritkítást.
A Vigadó igen megrongálódott. Padozata kirohadt, tetőzete pusztulóban volt, az eső becsorgott, javítgatták, de hiába. A fatornyos palota 20 éves volt. A lebontás gondolata merült föl, nagy volt a vita a közgyűlésben. A vigadóbizottság bontást javasolt. A mérnökség ezt támogatta, míg Tóth Mihály főmérnök szerint kijavítva még sokáig használható lenne az épület. A közgyűlés határozott. Megbízta a föladat megszervezésével Tóth Mihályt, a munkálatokat Robelly Aladár vállalkozó végezte e1. 1904-re a drága költségen helyrehozott Vigadó bérletére nagy volt az érdeklődés. Bérlője Rózsa István, a cukrászdáé Flagler Frigyes, majd 1905-től Árvay Kálmán cukrász. A cukrászda is rozoga állapotban volt, Árvay Kálmán terasszal egészítené ki.
Két kis árubódé készült el 1907-ben a liget főfasorában. A városban további 34 épült. Ezeket a kedves hangulatú épületeket Szilágyi és Kovács társvállalkozók építették, és a város adta bérbe kereskedelmi célra. Falukra városi, színházi és magánhirdetéseket ragasztottak ki, és belül dohányt, bizsut, és emléktárgyakat árusítottak.

1909. pünkösdjén, május 29-31-ig országos kertészeti kiállítás helyszíne volt az Erzsébet liget. A három napos virágerdőt, mely a ligetet díszítette, a Magyar Műkertészek és Kertgazdák Országos Egyesülete készítette. (Székhelyük Szegeden volt, elnökük Szabó Kálmán, városi főkertész.)
A kiállításon virágkorzót rendeztek, ahová több helybeli és vidéki fogattulajdonos jelentette be részvételét virágokkal díszített kocsikkal, kerékpárokkal, automobilokkal. A látogatók díszes kapun léphettek be a kiállítás területére, hol az országos hírű szegedi faiskola-tulajdonosoktól gyümölcsfacsemetéket, és az országból érkező virág- és zöldségtermelők terményeiből láthattak. A sajtópavilonban, a sok lap között a Szegeden megjelenő Magyar Műkertész és Alföldi Gazda is természetesen megtalálható volt. A kiállítást kiegészítették Haering Ede szegedi tanszergyárának termékei, melyek papírból készült gomba, gyümölcs és virágpreparátumok élethű másolatai voltak. A Vigadó dísztermében vágott, cserepes virágok és kertészeti eszközök voltak. A liget végén díszcserjék, fenyők, virágágyak gazdag pompája volt látható. Országos hírű szakemberek részvételével kertészeti kongresszust tartottak, melyet Szabó Kálmán nyitott meg. Elnöke Horváth Mihály, a legöregebb és legtekintélyesebb szegedi kertész volt. Kitüntetéseket osztottak, emléklap és útmutató jelent meg.
E kiállításnak - melyet 1893. óta több alkalommal rendeztek már méltó keretet adtak a liget árnyas fasorai, díszcserje csoportjai, zöld pázsitból előtűnő virágágyai és a rózsaligetek.
Minden bizonnyal e pompás kirándulóhelyet kívánták a város vezetői megközelíthetőbbé tenni a szegedi közönség számára, amikor elhatározták, hogy átvezetik a villamosvasutat a hídon Újszegedre. 1909. áprilisában rakták le a síneket, s a villamos az Erzsébet liget bejárója előtt, majd az újszegedi templom mellett haladt el szép fasor közt a Vigadóig, a végállomása a Temesvári körúton volt. Május 20-30. között nyílt meg az újszegedi vonal.

A Vigadó előtti parkban virágokból ültetett szegedi címer volt látható. Körös-körül tündérszép, ezeregyéjszaka meséi közé való kert terült el. Az Erzsébet ligeti park közepén lévő fasornak a Temesvári körúton túl, egész a holt Marosig terjedő külterületi részét a végleges rendezésig Fő fasornak nevezték el.
Az 1910-es években még mindig pompázott a liget, tele élettel, tele tervvel. A Szegedi Állatvédő Egyesület számos éneklő madár meghonosításán fáradozott, fészekodúkat helyezett el költésük idejére, télen etetésükről rendszeresen gondoskodott. A serdültebb ifjúság részére játszótér volt kijelölve a torna és a futball számára.
Hétköznap katonazene volt. Hét végén százával látogatta a nép. A ligetből kiszorult a romantikus csönd, kocsik, automobilok, kerékpározók jöttek-mentek, zene szólt, villamos kocsik csöngettek, és a kerek, födött tánchely alatt táncoltak, vigadoztak. A Fő fasor mentén levő villákban is eleven volt az élet.
A Vigadót a Serfőzde Rt. bérelte már három éve, mikor 1912-ben további három év bérletet kért a tanácstól: az utóbbi három évben nem volt haszna, mert a Vigadót saját költségen berendezte.
A liget életében a századforduló jelentette a fénykort. Az érdem a nagytekintélyű Kállay Albert főispáné, ki minden alkalmat megragadott, hogy az újszegedi liget minél szebb legyen.
Sajnos e pompát a közeledő háború és a szerb megszállás rövidesen tönkretette.

 

A hű folyó

Síklaky István - Létbiztonság és harmónia

JAAP SCHOLTEN - Báró elvtárs

Móra Ferenc: Írások Csókáról

Sz. Lukács Imre: Magyar gulág

Polner Zoltán: Csillagok tornácán

Domonkos László: Nagyenyedi ördögszekér

Mária román királynő párizsi követsége

Bogár László: Ideg-rendszer váltás

Péter László: József Attila Szegeden

Péter László: Szegedi számadás

Juhételek

Tóth Béla

Bioételek gabonából

Az Adriától Amerikáig

Polner Zoltán: Isten zsámolyánál

Péter László: Kálmány Lajos

Dankó Pista

Varga András: A régi Szeged

Kovács Teréz: Szegedi képes szakácskönyv