Hírlevél

Szegeden most is rombolnak. Lebontják Bálint Sándor szülőházát. Hiába kérlelték a baloldali városvezetést

Szegeden most is rombolnak
Lebontják Bálint Sándor szülőházát · Hiába kérlelték a baloldali városvezetést
2004. augusztus 5. 16:10

Haág Zalán
Lapunkban többször foglalkoztunk az idén száz éve született neves néprajztudós, a szegedi Bálint Sándor szülőháza körül kialakult botrányos helyzettel, a szegedi hatóságok ugyanis bontási engedélyt adtak ki az épületre. A város szocialista polgármestere az épület megmentését ígérte - a héten viszont megkezdődött a szülőház bontása.

Június közepén egy véletlen folytán derült ki, hogy a hatóságok bontási engedélyt adtak ki a szülőházra. Ekkor Szabó László ellenzéki önkormányzati képviselő önálló indítványban kérte: nyilvánítsák védetté az épületet, és azt vásárolja meg a város. Látszólag Botka László polgármester is a kezdeményezés mellé állt, és hatalmas sajtónyilvánosság előtt még egy, a város címerét ábrázoló matricát is elhelyezett az épület kapuján, jelezvén: a ház a városé lesz. A probléma az önkormányzat pénzügyi bizottságának júliusi ülésén kezdődött. Ekkor a képviselők úgy döntöttek, hogy nem támogatják a háztulajdonosok igényét az épület dupláját érő két, együttesen 47 millió forintot érő cseretelekre. A polgármester ezután úgy nyilatkozott: érthetetlen a pénzügyi bizottság döntése, ami után semmi sem állhatja útját a bontásnak. Pedig lehetősége lett volna arra, hogy polgármesteri hatáskörben vásárolja meg az épületet, esetleg tovább tárgyalhatott volna a tulajdonosokkal egy kedvezőbb ár elérése érdekében, de ő sorsára hagyta a szülőházat.
Megmozdultak viszont az öntudatos szegedi polgárok. A Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület pár nap alatt több száz aláírást gyűjtött össze a ház megmentése érdekében, és a civil szervezet elnöke, Szilágyi Árpád levelekkel is bombázza az egyesület fővédnökét - aki nem más, mint maga a polgármester. Az egyik levél szerint a jelenlegi helyzet a szélsőségesen kommunista Komócsin-érára emlékeztet. Mint ismeretes, ekkor bontották le a középkori Szeged főutcájának fél házsorát, közte a város legrégibb polgári lakóházát is. De három szegedi díszpolgár - Gyulay Endre katolikus megyés püspök, Kass János grafikusművész és Péter László történész is felemelte szavát az épület megmentése érdekében - mindhiába. Ugyancsak eredménytelen maradt a Fidesz kezdeményezése is. Kohári Nándor önkormányzati képviselő naponta szólította föl a baloldali városvezetést: vessen véget a színjátéknak, és mentse meg a házat. A polgármesteri kabinet ezzel szemben a másik oldalra mutogat: Kohári képviselőtársát, a fideszes Szőllősi Bélát hibáztatják, mondván: a bizottsági ülésen ő sem szavazta meg a 47 milliós telekcserét. Azt viszont már nem teszik hozzá, hogy Szőllősi a döntés alkalmával a tárgyalások folytatása és nem az épület lebontása mellett foglalt állást.
A hét végén tartották az alsóvárosi ferences rendház búcsúját, ahol felavatták Bálint Sándor felújított szobrát. Ünnepi beszédében az MSZP megyei elnöki tisztét is betöltő Botka László kijelentette, mennyire megdöbbent, hogy egyik párt sem állt a szülőház megvétele mellé. Szinte erre válaszolt a szülőház lebontása miatt fölháborodását nem titkoló Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató a Móra Múzeumban megrendezett Bálint Sándor-kiállítás megnyitóján: - „Szögények, nem adatott mög nékik a hit világossága" - mondta Bálint Sándor, emlékezve politikai ellenfeleire, a pályáját tönkretevőkre. Most így mondaná: „Szögények, nem adatott mög nékik a szellem világossága." Hétfőn, tehát a 100. születésnapra rendezett polgármesteri szoboravató utánra időzítve megkezdődött a szülőház bontása. Aznap a tető, szerdán pedig már a falak is sorra kerültek. Megvalósultak tehát Nagy Sándor SZDSZ-es alpolgármesternek a Szegedi Közgyűlés előtt elmondott szavai: nem szerezhet meg és működtethet minden épületet a város, ahol valaha egy Szeged számára fontos híresség élt vagy megfordult. Juhász Gyula és Dugonics András szülő- és Tömörkény István lakóháza után most Bálint Sándor szülőháza is a pusztulás sorsára jutott.

Forrás: Magyar Nemzet