www.ujszeged.hu
2017. Enyészet hava (November) 18.-a - Jenő neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Irattár

Aggodalom Verespatakért: újraindulhat a bányászat?

2004-05-18

Aggodalom Verespatakért: újraindulhat a bányászat?
2004. május 18. 01:00


Haág Zalán
Nagy visszhangja volt az elmúlt hónapokban, hogy a Maros vízgyűjtőjében fekvő romániai Verespatakon nagyszabású beruházást, a bányászat újraindítását tervezik. A bányatársaság cián alkalmazásával szándékozik az aranytartalmat kinyerni a kőzetből, s a technológiából adódóan a veszélyes hulladéknak minősülő cián- és egyéb vegyületek nagy koncentrációját tartalmazó szennyező anyagok egy erre a célra létrehozandó tározóban kapnának helyet. A közvélemény és a környezetvédők aggodalommal tekintenek a tervekre, hisz a 2000-ben bekövetkezett nagybányai ciánszennyezés ugyancsak a Marost, majd a Tiszát sújtotta, mely során különösen súlyos következményekkel kellett a Maros torkolata mellett élő szegedieknek is szembenézniük.

A beruházási tervekről a helyszínen igyekezett információt gyűjteni a múlt hét végén egy magyarországi delegáció, melynek tagja volt Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, az MDF alelnöke, Balogh László MDF-es országgyűlési képviselő, a Zöld Fórum elnöke és a Csongrád megyei természetvédőket képviselő Szabó László, aki a Maros-torkolat körzetének önkormányzati képviselője is Szegeden. A helyszínen csatlakozott a magyarországi küldöttséghez a román parlament két RMDSZ-es képviselője, a Hunyad megyei Winkler Gyula és a Maros megyei Makkai Gergely. A résztvevők végiglátogatták a beruházás tervezett helyszíneit. A projektről az MDF-es képviselők az Európai Parlament számára is szeretnének jelentést készíteni. A delegáció tagjait először Virgil Narita, a település polgármestere fogadta. A helyi elöljáró elmondta: a korábban 1500 alkalmazottat foglalkoztató állami bányavállalatnál - ahol veszteséges volt a kitermelés - ma már mindössze ötszázan dolgoznak. Az új vállalat érkezése megoldotta a munkanélküliségi problémákat, hiszen állandó, és idénymunka-lehetőséget nyújtva 600-700 embernek biztosítanak megélhetést a négyezer fős településen.
A bányaberuházást, azaz a Rosia Montana Projektet a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) nevű kanadai-román vegyes vállalat igyekszik megvalósítani. A vállalatot az a romániai születésű, jelenleg kanadai állampolgár, Frank Timis hozta létre, aki a Greenpeace információi szerint a kilencvenes években heroincsempészésért többek között az Interpol körözése alatt is állt. A cégben 80 százalékos részesedéssel bír a kanadai Gabriel Resources Ltd., 19,3 százalékban tulajdonos a román állami bányavállalat, a Minvest Deva, a fennmaradó részen pedig három romániai magánvállalat osztozik.
Az RMGC két képviselője, Horea Avram és Catalin Hosu igyekeztek minden aggodalmat eloszlatni a beruházással kapcsolatban, és készséggel válaszoltak a politikusok és újságírók kérdéseire. Mint elmondták, eddig közel százmillió dollár befektetésére került sor a területen, melyet geológiai feltárásokra, előtanulmányok készítésére és a lakosok ingatlanainak megvásárlására fordítottak. A termelés beindulásáig további 450 millió dollárt terveznek elkölteni, a teljes projekt tervezett költsége pedig 1,6 milliárd dollár. A bánya működése során 17 év alatt 331 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt terveznek kitermelni. A grandiózus beruházás során visszamaradt anyagokat egy közel 400 hektáron elterülő medencében tárolják majd, s egy 180 méter magas gát is épül. Állítják, hogy maximálisan figyelembe veszik a környezetvédelmi előírásokat, s a kitermelés befejeződését követően a tájrehabilitációt is vállalják, mely átlagosan öt-hét évet vesz majd igénybe egy-egy szakaszon. A cég képviselői közölték: az RMGC a történelmi városmaghoz tartozó, XVIII-XIX. századi épületeket megvásárolja, felújítja, majd visszajuttatja a közösség számára. A kitermelés újraindulása a községben a 16 szétszórtan elhelyezkedő faluból közvetlenül 4 falut érint, melyek közül némelyik örökre eltűnik a föld színéről, mert helyét a tározó veszi át.
Lezsák Sándor felvetésére, mely szerint nemcsak civil zöldszervezetek, de a Román Tudományos Akadémia (RTA) tanulmánya is ellenzi a cianidos technika alkalmazását, a cég képviselői azt válaszolták, hogy nem szakmai érvek állnak az RTA állásfoglalása mögött. Kijelentették, hogy a tervezés során a román, az EU-s és más nemzetközi normák és szabályok közül mindig azokat fogják alkalmazni, amelyek a legkevésbé megengedők, s megjegyezték, hogy a román előírások ezek közül is a legszigorúbbak. Balogh László ezzel kapcsolatban hangot adott aggodalmának: ezek az előírások négy éve, a nagybányai Aurul vállalat által előidézett ciánszennyezéskor is megvoltak, mégis megtörtént a baj, ráadásul a jogi és anyagi következményekért azóta sem felelt a vállalat. Catalin Hosu szerint a nagybányai technikát nem lehet összehasonlítani a most tervezettel, mert ez sokkal biztonságosabb lesz. Válaszával ugyanakkor nem sikerül teljes mértékig eloszlatnia a kételyeket. Lapunk azon kérdésére, hogy milyen ütemtervet képzelnek el a beruházás kivitelezésére, Horea Avram elmondta: másfél-két évet vesz igénybe a környezetvédelmi engedélyezés, így legrosszabb esetben négy, de akár már két és fél év múlva lehetőség nyílhat a kitermelés megkezdésére. Noha a cég jó pénzt fizetett a lakosoknak az ingatlanokért, ráadásul munkahelyek százait teremtette, itt sem mindenki lelkes a beruházás miatt.
A település római nevéről Alburnus maior névre keresztelt egyesület alelnöke, Eugen Cornea szerint sikerül megakadályozniuk a beruházást. Ehhez kéri a magyar Országgyűlés támogatását is, hisz az új román környezetvédelmi törvény értelmében az érintett országok beleegyezése is szükséges a beruházás megvalósításához. A cég képviselőinek állításával szemben Cornea állítja: 2000 hektár közvetlenül, s ugyanekkora terület közvetve lenne érintve a kitermelés folyamán. Ráadásul szerinte százszor nagyobb lesz a szennyező anyag mennyisége, mint Nagybányán volt, s ez óriási veszélyeket rejt. Az RMGC-vel kapcsolatosan megjegyezte: akik el akarták adni nekik a házukat, már megtették, a többiek maradni akarnak. Még a cég hivatalos adatai szerint is csak az épületek 40 százalékát vették meg négy év alatt. Ám úgy tűnik, a cég tőkeerőssége sem a legbiztosabb lábakon áll: az utóbbi időszakban leálltak a házvásárlásokkal, s a korábbiaknál jóval kevesebb összeget kínálnak fel a lakosoknak.
Lezsák Sándornak a cég képviselőihez intézett azon kérdésére, hogy szándékozik-e a vállalat kikérni az Európai Parlament illetékes szakbizottságának véleményét a projekttel kapcsolatban, Avram és Hosu úgy válaszolt: ha lesz rá igény, a menedzsment minden bizonnyal olyan döntést hoz, hogy kikéri a bizottság véleményét.

Forrás: Magyar Nemzet

 

Péter László: Szegedi számadás

Globális uralmi rend

Helyünk és sorsunk Európában

Tóth Béla: Tudósítások a török kori Szegedről

Raffay Ernő - Szabadkőműves béklyóban Ady Endre

Mária román királynő párizsi követsége

Ozsváth Gábor Dániel - Ozsváthné Csegezi Mónika: Szeged város főmérnökeinek és Mérnöki Hivatalának krónikája

Ehető virágok

Bogár László: Ideg-rendszer váltás

Mé piros a gólya csőre?

Szegedi képeslapok – A képeslapok Szegedje

Tápai Antal : Életutam

Juhételek

Móra Ferenc: Írások Csókáról

Veress D. Csaba: A szegedi vár.

Síklaky István - Létbiztonság és harmónia

Bogár László - Hálózatok világuralma

Győrfi Károly: Keresztényüldözés a 21. század elején

Kovács Teréz: Szegedi képes szakácskönyv

Lakomakönyv