www.ujszeged.hu
2017. Álom hava (December) 14.-e - Szilárd, Szilárda, János neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Irattár

Fölhívás a Temes és a Bega mente árvíz-sújtotta lakosságának megsegítésére.

2005-04-28

dr. Szabó László önkormányzati képviselő nyílt levele az újszegediekhez


Tisztelt Újszegediek!


Öreg magyar hagyomány a befogadás, a segítségadás. Döbbenetes most az elmúlt napok kirekesztő közönye. Árvíz dúlt föl több, magyarlakta települést, mi pedig csak állunk zsibbadtan. Éljük a hétköznapjainkat. A Temesköz – szegedi származású – szórvány magyar lakossága pedig jóformán csak ránk számíthat…

A Szegedi Nagy Árvíz idején a temesváriak, a Temes vármegyeiek szaladtak először segítségünkre. Ennek emlékét őrzi Újszegeden a „Temesvári körút” elnevezése is. 126 év múltán, most ők szorulnak a segítségünkre!

A Szögedi Védegylet ezennel gyűjtést hirdet a Temes és a Bega mente árvíz-sújtotta lakosságának megsegítésére. Kérem, támogassák a mindenüket elvesztett magyar testvéreinket élelemmel, ruhával, tisztálkodási cikkekkel, gyógyszerrel, vagy pénzadománnyal! Hiszen… „Minden magyar felelős minden magyarért”…

A szögedi és az újszegedi polgárságnak most alkalma nyílik megmutatni,

hogy mennyire magyar, mennyire polgár és mennyire ember! A határon túli, szögedi kirajzások magyar népe csak a mi segítségünkre számíthat!


A szögedi kirajzás

A törököt túlélő, majd sokasodásnak induló szögedi nemzet a 18.-19. század folyamán magában, vagy más népelemekkel Csongrád, Torontál, Temes, Csanád, Békés és Arad megyékbe rajzott ki. Újra benépesítette az elpusztított magyar földeket. Munkakedvükért szerették a szögedieket, hívták e dolgos népeket letelepedni kincstári és nagybirtokokra egyaránt. Bácskában és Temesközben (Bánságban) messzeszakadt véreink szögedi „ö”-ző nyelvüket – gyakran szigetszerűen – többnyire máig megtartották. Töretlenül, egészen Trianonig eleven volt

a kapcsolatuk az anyavárossal.

Máig él – jelen határainkon kívül – magyarságában és szögediségében több, mint 50 ilyen település. Kivesző hagyományainkat már többnyire csak ők őrzik…


A mai Romániában álló településeink közül kettőt most teljesen letarolt az árvíz. Az elsodort gátakon most is ömlik át a víz… Magyarszentmárton és Ótelek hontalanná lett lakossága alázatos hálával fogad minden adományt.

Magam egyhavi tiszteletdíjamat (százezer Ft) ajánlom föl elöljáróban véreink megsegítésére, bízva a példaadás erejében. A legnagyobb szögedi kirajzás, Újszeged képviselőjeként kérem Önöket, tehetségük szerint segítsenek!

Együttérzésük iránti tisztelettel:


Dr. Szabó László
a Szögedi Védegylet elnöke

Szeged, 2005. Szelek hava (április) 28.-án Tel.: 30 / 20 741 70


A tárgyi adományokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat újszegedi központjában,  a Csanádi u. 9.-ben várjuk a hétköznapokon és szombat délelőtt. Tel.: (62) 436 808

A pénzadományok kezelését a Magyar Kulturális Örökség Alapítvány vállalta föl. MKB Számlaszáma: 10300002-28522939-00003285 „árvízi segély” jeligére

Temesköz – Bánság – Bánát

A Temesköz a hajdani Temes és Torontál vármegye síksági részét magába foglaló terület a Temes folyó ágrendszerének területén, nagyjából a Marostól délre, a Dunától északra, a Tiszától keletre. A monarchia habsburg vezetése – Magyarország testéből kiszakítandó – a Temesközt és az azt ölelő Ruszka havasokat, valamint a Krassó-Szörényi érchegységet önálló bánságként kezelte, innen a terület mai megalázó tévneve: Bánság, vagy latinosan Bánát (Banatus).


Magyarszentmárton (Sânmartin Maghiar)

1920-ban Romániához csatolt, románok és szerbek közé ékelődött magyar falu, Temesvártól délnyugatra. 1809-ben Szegedről származó 50 dohánykertész család alapította, akiknek szorgalma révén a Temesköz egyik legvagyonosabb községévé küzdötte föl magát.

Az 1848-49-es szabadságharc idején a falu menekülni volt kénytelen. Visszatérve lakóhelyét teljesen földúlva, gyümölcsfáit kivágva találta. Néhány kedvező gazdasági év után 1855-ben és 1859-ben a Bega árvize sújtotta. 1860-ban jégverés pusztította el dohányföldjeit. Szívós életkedvvel és munkaszeretettel azonban ezek után is talpra állott a település.

Templomát, Katona István szegedi építőmester alkotását, 1874-ben szentelte föl a fölsővárosi származású Németh József segédpüspök. Tornya a szögedi szülőföldre való emlékezésül az alsóvárosi templom tornyának hasonmása.

A falunak több szegedi származású papja is volt (Szabó Antal, Kálmány Lajos, Sántha Pál). Magyarszentmárton szegedi eredetű családjai a XX. század elején (1902-ben): Árva, Ábrahám, Bába, Bajusz, Balázs, Bálint, Bokor, Börcsök, Búza, Csíszár, Frank, Kasza, Komlósi, Ördög, Rabi, Recski, Rúzsa, Terhös, Túri, Vincze, Virág és sok többi más…

Magyarszentmárton leányegyháza Ótelek, ahol 1892-ben a parasztság az úri közigazgatás ellen föllázadt. Kálmány Lajos a népnek fogta pártját, amiért lázítás vádjával a bíróságon felelt.

Kálmány Lajos magyarszentmártoni néphagyománygyűjtését a „Szeged népe” készülű, de soha (máig!) meg nem jelent IV. kötetbe szánta. Kálmány itt számos ősi népballadát, teremtésmondát gyűjtött, továbbá a „Hagyományok” I. kötetének páratlan értékű meseanyaga is szépszámmal Magyarszentmártonból való.


Ótelek (Otelec)

Magyar falu, Magyarszentmárton leányegyháza. A középkorban Feltelek, ill. Teleki néven virágzott, a török hódoltság idején elenyészett. A mai falu Magyarszentmárton előtt a kincstári pusztán szegedi dohánykertészekből 1793 táján települt. 1856-ban vált önálló községgé. 1880-ban – a szintén szögedi kirajzású – Magyarszentmihályról számos szegedi eredetű család költözik át ide. A falu máig „ö”-ző tájszólásban beszél. Bálint Sándor, a „legszögedibb szögedi” 1970-ben írja: „Ótelek népélete Magyarszentmártonnal egyetemben tüzetes vizsgálatot érdemelne.” Ez azóta sem történt meg. A szögedi múltat idéző tárgyi emlékeket pedig most mossa el a közöny, most sodorja el a víz…


Szerkesztette: Dr Szabó László


Ajánlott irodalom:

Bálint Sándor: „A szögedi nemzet” (A szegedi nagytáj népélete)

 

Kilófaló sütemények

Oláh Miklós: A Csillagépület

Péter László: 14 írás József Attiláról

Földbeszántott keserűség avagy az utolsó barázda

Kanyó Ferenc: Világháborúk szegedi hősi halottai

Kenyér és Bor

A tudás még nem bölcsesség

Kilófaló lakomák

Szeged (magyar)

Péter László: Néprajz, népműveltség

Jozef Tiso és a szlovákiai holokauszt

Bátyai Gitta: Újszegedi mozaikok

Péter László: Árvízi emlékek Szegeden

Móra Ferenc: Írások Csókáról

Péter László: Kálmány Lajos

Kovács Teréz: Szegedi képes szakácskönyv

Takács Tibor: Szülővárosom, szép Szeged

Tóth Béla: Elhantolt hegedűk

Globalizációs végjáték

Csemer Géza: Szögény Dankó Pista