www.ujszeged.hu
2019. Ígéret hava (Május) 23.-a - Dezső, Vilmos, Renáta neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Szöged


Alsóváros, jámborváros, paprikaváros


Kogutowicz Károly a szegedi egyetem nemzetközi hírű professzora a várost igen találóan egy olyan asztallaphoz hasonlította, amelyből élesen kidomborodik a Palánk (Belváros), Felső-, valamint Alsóváros. Ezeket a szigeteket a Tisza nem tudta elönteni, e három önálló településből keletkezett Szeged. A város ősi magjait állóvizek választották el egymástól, felszínüket vízfolyások tagolták. Az alsóvárosi templom szomszédságában 1879-ig egy hatalmas kiterjedésű tó vagy csöpörke terült el, ahol a legenda szerint a török idők alatt a kegykép rejtőzött. Amíg a vízállást fel nem töltötték és ki nem osztották házhelyeknek, addig a búcsúsok a lábukat a megszentelődött vízben mosták meg a templomba lépés előtt. A királyi vár és a Palánk a sókereskedelem központja, hosszú időn keresztül Csongrád vármegye székhelye volt. Fölsőváros vagy ahogyan az oklevelek említik Felszeged illetve Felsősziget folyóparti fekvésénél fogva gyorsan bekapcsolódott a vízi szállításba, a városrész hajósok, halászok, kereskedők otthonává vált.
Alsóváros egykori nevén Alszeged kialakulásának fontos dokumentuma az az 1359-ből származó oklevél, amely a helyi polgárok földvásárlásáról tanúskodik. A ferences barátok itt építették fel kolostorukat, majd templomukat, amelyek később a városrész központi helyét jelölték ki. A hódoltság idején Alsóváros lakossága döntő többségében magyar maradt, a török és a bevándorolt délszláv lakosság a várban illetve a Palánkban telepedett le. A városrész népe hagyományaihoz, parasztpolgári életmódjához, vallásához egészen a közelmúltig hűen ragaszkodott. Innen eredeztethető többek között a jámborváros elnevezés is, amely a lakosság ájtatosságára utal. A paprika elsősorban Alsóvároshoz kapcsolódott, népessége a dohánytermesztésre alapozva fejlesztette világhírűvé e sajátos növénykultúrát, amely biztos megélhetést nyújtott a helyi családok számára. A településrészt kertek (Bánomkertök, Topolya, Feneketlen, Hattyas, Tompa stb.) övezték, amelyekben a szőlő és a gyümölcs mellett a kerti vetemény is megtermett. Az 1879-es árvíz előtt Alsóvárost három kapun keresztül lehetett megközelíteni. A Vám tér tájékát a Pétörváradi vagy Szabadkai kapu néven emlegették, a Középkapu a pusztákra, a Tompai pedig Gyálarétre illetve az öreg Tisza felé vezetett. A városrész lakóinak a száma 1776-78 tájékán 7-8000 között mozgott, a Balla Antal féle térképen bejegyzett családnevek közül (511) 182 már az 1522-es tizedjegyzékben is felbukkan, ami a népesség egy részének helyben maradásáról, folytonosságáról árulkodik. Érdemes szó szerint is idézni néhányat a jellegzetesebbek közül: Ábrahám, Babarczi, Bite, Börcsök, Kispéter, Kószó, Nacsa. Nagypál, Ónozó, Vecsernyés. Alsóváros szapora lakossága fontos szerepet játszott a Temesköz és a Délvidék újranépesítésében, telepesrajokat bocsájtott ki, amelyek szívós munkával tették ismét termővé a török hódoltság alatt parlagon maradt földeket.
A múltban jórészt földműveléssel foglalkozó népesség falusias jellegű lakókörnyezetet alakított ki magának a századok folyamán, amely jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedek alatt. Az alsóvárosi utcákra jellemző napsugaras oromzatú épületek egyre inkább eltűnőben vannak, ma már csak utolsó hírmondóikkal találkozhatunk. A parasztpolgári ízlést tükröző lakóházak helyére új társasházak épülnek, melyek lakóközösségeikkel nemcsak a városrész népességét gyarapítják, hanem fokozatosan fellazítják a településrész zárt világát.

Mód László

 

Aranyszarvas földjén

Lengyel András: A „másik” Móra

Bogár László : Örvényben

Raffay Ernő - Szabadkőműves béklyóban Ady Endre

Marschalkó Lajos, Fiala Ferenc: Vádló Bitófák

Juhász Antal: A szegedi táj vonzásában

Péter László: Radnóti Miklós

Sz. Lukács Imre: Magyar gulág

Domonkos László: Nagyenyedi ördögszekér

Csapody Miklós: „Nehéz útra keltem”...

Varga Papi László: Zsidó magyarok Szegeden

Az élő Árpádok

Péter László: Szegedi tudósítások

A magyar szürkemarha

Kecske ételek

Magyarország felszámolása

Dr. Darázs Sándor: A Szegedi Konzervgyár története

Kenyér és Bor

Bogár László: Ideg-rendszer váltás

Wolf Schenke - A sárgák háborúja