A "Turul"
A „TURUL”,
a 100 esztendős szögedi labdajáték
A fény fogytán, a Kegyelet Ünnepének közeledtén új értelmet nyer a Turul,
a Feltámadás Szent Madara. Kevesen tudják, létezik azonban a „Turul”-nak egy
egészen más jellegű, máig élő jelentése is. A „turul” kishazánkban egy labdajáték
neve is, melynek első sajtómegjelenése (Pesti hírlap, 1903. Okt. 27.) éppen
ezen a héten száz esztendős.
Nemigen akad kis országunkban olyan város, amely saját játékkal (sporttal)
is büszkélkedhet, Városom, Szeged azonban ilyen! Idén, 2003 őszén éppen
száz esztendős az egyetlen ismert szegedi eredetű sport, a jelen elfeledettségénél
sokkal többre érdemes turul. Régebbi labdajáték ez Szegeden, mint pl. a pingpong,
a röplabda, a kosárlabda, vagy akár a tollas. Bármilyen hihetetlen, Szegeden
a turul a foci elterjedésével közel egykorú! Csak az angol eredetű, főúri tenisz
rendelkezik vénebb hagyományokkal városunkban a labdajátékok közül, az azonban
már akkor is -, ill. talán akkoriban különösen - a kiváltságosok, a gazdagok
sportja volt. A méretes és gondozott pályát igénylő tenisz, a királyok játéka,
mindig is költséges kikapcsolódás volt. A szegény szögedi nép ilyetén kirekesztettségén
igyekezett enyhíteni a sportalkotó. Halácsy Antal, torna-, vívó- és játékmester,
szegedi testnevelő találta föl és mutatta be e sportot, a szegedi ifjúságnak
az újszegedi sétány terén. A rá következő közel nyolc évtizedben a turul az
újszegedi partfürdő üdítő, vérpezsdítő játéka lett.
A kötelező nemzetietlenség évtizedeiben terjedt el nem kissé esetlen – és gyökeret
máig sem vert -„röptenisz” neve. Új keletű és teljesen fölösleges, nemzetközinek
szánt „sprintball” elnevezése is e korból származik. A „turul” elnevezés magyarázata
a föltaláló névadói szándéka nem ismeretes, annyi azonban bizonyos, hogy valóban
a regebeli sólyomhoz hasonlatosan légies és villanékony, gyors mozgást igényel.
Szabályköre évtizedeken át formálódott, mire mai alakját magára öltötte. A
turul a költséges és úrizáló tenisszel szemben a „nép játéka” lett!
A turulpálya talán leginkább a ma közismert röplabdáéhoz hasonlít. A fél évszázada
divatos Tisza-parti pályák játékhangulata pedig a strandröplabdáéhoz. A partfürdőn
akkoriban 20-22 pálya állt, melyek mindegyike játékosokkal volt teli a nyár
derekán, turul-idényben. A hálót, ütőt és a labdát hozták-vitték a játékosok,
mindenki a sajátját. Egy-egy jó ütő akár egy emberöltőt is megszolgált.
Néhány esztendeje Szegeden, a főiskolán a testnevelőknek oktatják is e feledésre
méltatlan sportot. A jelenlegi lelkes oktató, Császárné, Joó Gyöngyi elkötelezetten
hisz e magyar labdajáték jövőjében, és könyvet is ír a turulról, a modern versenysport
lehetőségeiről.
Ma is él a turul hagyománya… filmre illő folklórelemekkel színesedve, sokféle
szabályrendszerrel Szegeden és kirajzás-körében. (A folklór jellegű „turul-film” csak producerét várja!)
A legkülönbözőbb társaságok játsszák máig, korra, nemre és vagyoni helyzetre
való tekintet nélkül. Csak egyetlen érdekes példa: Dr Benedek György, a Szegedi
Egyetem Orvoskarának Dékánja a mai napig is aktív turuljátékos.
Méltatlanul feledésbe merült, máig fölkarolatlan sportunk könnyedén fölvehetné
a versenyt a kosár-, a tollas, vagy a röplabdajátékkal, de akár a fallabdával,
vagy a ma világra szólóan sznob divatját élő golffal is. Édesapám, dr Szabó
László – többszörös turulbajnok, ma, 65 évesen kocateniszező – mondotta beletörődött
keserűséggel: nem is veszi föl soha a versenyt a hivalkodóan fényűző tenisszel,
hiszen a turulpályán nem lehet százezres, vagy drágább ütőkkel nagyzolni!…
Nohiszen! Semmi akadálya a drága, márkás(!?), vagy akár az egyedi ütők gyártásának:
Lehet egy „drága ütő” különleges (ritka) fából, vagy lehet éppen aranyozott,
drágakő-berakásos a - játék közben is mindig látszó – „tőké”-je. Lehet „pusztán”
milliókat érő egyedi, míves intarziás (faberakásos) mintája is, amely páratlanná
teheti akár a hivalkodás piacán is. Lehet hát az urak kényes-fényes játéka
is, csak a módját kell megadni. Dr Harsányi Géza, a turul jeles bajnok-öregje
szerint – kis helyigénye miatt – könnyen és sikerrel hasznosítható lenne Magyarország
falusi turizmusában.
A turul még nagy jövő előtt áll! Nemzeti sportunkat, az eurorégió saját sportját
fölismerve benne, csak támogatni kellene egy kicsit, jószándékkal, pénztőkével
és kultúrpolitikával.
Mint Újszeged képviselőjének, tisztem Halácsy mester és száz esztendő szögedi
ifjúságának méltó emléket állítanom: Egyéni képviselői indítványom volt, hogy ezév, 2003 kora őszén százéves
labdajátékunkat városi rendezvény(ek) keretében méltóan mutassuk be újfent a nagyközönségnek. Vetélkedők nyereményei közt szerepeljen
a turulütő, turulháló és - ma turullabda híján, - a hozzá való (kellően kopott)
teniszlabda is.
Javasoltam továbbá a Szegedi Közgyűlésnek, hogy a jövő, a 2004-es esztendőtől
– az első turul-vetélkedő századik évfordulójára – hivatalos városi rendezvényként
indítsuk el a minden esztendőben megrendezendő Halácsy-kupát, a turul-bajnokságot,
amely városunk hírnevét tovább öregbítheti, és méltó rangot szerezhet városunknak
a sportélet terén is az Európai városok sorában. Az álbal-álliberális koalíció
még a napirendről is leszavaztatta a turul gondolatát. Talán a neve olyan kellemetlenül
magyar… a Magyar Föltámadás Szent Madara, egy helyi hagyomány föltámadásának
jelképeként…valóban félelmetes. Agyon kell hallgatni! Ez a biztos recept. Hogy
is néznénk ki, mi magyarok, ha egy saját – százéves – labdajátékkal sétálnánk
be a tizenöt esztendőn át kirekesztő EU gőgös kapuján!?
Reményem szerint Szeged száz esztendős
játéka a helyi közoktatás keretei közt
a lelkes helyfi (lokálpatrióta) oktatók munkájával – minden magyaralázó gáncsoskodás
ellenében – föltámadhat lappangó emlékeiből, szórványos maradványaiból, és
városunk hírnevét növelve újra a szegediek közismert-közkedvelt játéka lehet,
mindannyiunk pártatlan örömére.
Tisztelettel:
Dr Szabó László
Önkormányzati képviselő, Újszeged
Szeged, 2003. Magvető hó (október) 29.-én
