www.ujszeged.hu
2024. Kikelet hava (Március) 29.-e - Auguszta, Bertold neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés


Mátyás Szabolcs - Illik tudnom, mert magyar vagyok (PFD - 1.2 MB)

Hírlevél

e-mailcím:


Hírlevéltár
(korábbi hírlevelek)


A Magyar Királyság domborzati terképe
(A terkép rákattintva nagyítható)

Akiben csordogál egy csöppnyi magyar vér, illő, hogy megismerje Thuróczy János: A Magyarok Krónikája művét.
A képre kattintva meghallgathatja.
Hallgassa hát mindenki saját értelme, hite és azonosságtudata szerint!

Újszeged logo

A "Turul"


A „TURUL”,
a 100 esztendős szögedi labdajáték

A fény fogytán, a Kegyelet Ünnepének közeledtén új értelmet nyer a Turul, a Feltámadás Szent Madara. Kevesen tudják, létezik azonban a „Turul”-nak egy egészen más jellegű, máig élő jelentése is. A „turul” kishazánkban egy labdajáték neve is, melynek első sajtómegjelenése (Pesti hírlap, 1903. Okt. 27.) éppen ezen a héten száz esztendős.
Nemigen akad kis országunkban olyan város, amely saját játékkal (sporttal) is büszkélkedhet, Városom, Szeged azonban ilyen! Idén, 2003 őszén éppen száz esztendős az egyetlen ismert szegedi eredetű sport, a jelen elfeledettségénél sokkal többre érdemes turul. Régebbi labdajáték ez Szegeden, mint pl. a pingpong, a röplabda, a kosárlabda, vagy akár a tollas. Bármilyen hihetetlen, Szegeden a turul a foci elterjedésével közel egykorú! Csak az angol eredetű, főúri tenisz rendelkezik vénebb hagyományokkal városunkban a labdajátékok közül, az azonban már akkor is -, ill. talán akkoriban különösen - a kiváltságosok, a gazdagok sportja volt. A méretes és gondozott pályát igénylő tenisz, a királyok játéka, mindig is költséges kikapcsolódás volt. A szegény szögedi nép ilyetén kirekesztettségén igyekezett enyhíteni a sportalkotó. Halácsy Antal, torna-, vívó- és játékmester, szegedi testnevelő találta föl és mutatta be e sportot, a szegedi ifjúságnak az újszegedi sétány terén. A rá következő közel nyolc évtizedben a turul az újszegedi partfürdő üdítő, vérpezsdítő játéka lett.
A kötelező nemzetietlenség évtizedeiben terjedt el nem kissé esetlen – és gyökeret máig sem vert -„röptenisz” neve. Új keletű és teljesen fölösleges, nemzetközinek szánt „sprintball” elnevezése is e korból származik. A „turul” elnevezés magyarázata a föltaláló névadói szándéka nem ismeretes, annyi azonban bizonyos, hogy valóban a regebeli sólyomhoz hasonlatosan légies és villanékony, gyors mozgást igényel. Szabályköre évtizedeken át formálódott, mire mai alakját magára öltötte. A turul a költséges és úrizáló tenisszel szemben a „nép játéka” lett!
A turulpálya talán leginkább a ma közismert röplabdáéhoz hasonlít. A fél évszázada divatos Tisza-parti pályák játékhangulata pedig a strandröplabdáéhoz. A partfürdőn akkoriban 20-22 pálya állt, melyek mindegyike játékosokkal volt teli a nyár derekán, turul-idényben. A hálót, ütőt és a labdát hozták-vitték a játékosok, mindenki a sajátját. Egy-egy jó ütő akár egy emberöltőt is megszolgált.
Néhány esztendeje Szegeden, a főiskolán a testnevelőknek oktatják is e feledésre méltatlan sportot. A jelenlegi lelkes oktató, Császárné, Joó Gyöngyi elkötelezetten hisz e magyar labdajáték jövőjében, és könyvet is ír a turulról, a modern versenysport lehetőségeiről.
Ma is él a turul hagyománya… filmre illő folklórelemekkel színesedve, sokféle szabályrendszerrel Szegeden és kirajzás-körében. (A folklór jellegű „turul-film” csak producerét várja!)
A legkülönbözőbb társaságok játsszák máig, korra, nemre és vagyoni helyzetre való tekintet nélkül. Csak egyetlen érdekes példa: Dr Benedek György, a Szegedi Egyetem Orvoskarának Dékánja a mai napig is aktív turuljátékos.
Méltatlanul feledésbe merült, máig fölkarolatlan sportunk könnyedén fölvehetné a versenyt a kosár-, a tollas, vagy a röplabdajátékkal, de akár a fallabdával, vagy a ma világra szólóan sznob divatját élő golffal is. Édesapám, dr Szabó László – többszörös turulbajnok, ma, 65 évesen kocateniszező – mondotta beletörődött keserűséggel: nem is veszi föl soha a versenyt a hivalkodóan fényűző tenisszel, hiszen a turulpályán nem lehet százezres, vagy drágább ütőkkel nagyzolni!… Nohiszen! Semmi akadálya a drága, márkás(!?), vagy akár az egyedi ütők gyártásának: Lehet egy „drága ütő” különleges (ritka) fából, vagy lehet éppen aranyozott, drágakő-berakásos a - játék közben is mindig látszó – „tőké”-je. Lehet „pusztán” milliókat érő egyedi, míves intarziás (faberakásos) mintája is, amely páratlanná teheti akár a hivalkodás piacán is. Lehet hát az urak kényes-fényes játéka is, csak a módját kell megadni. Dr Harsányi Géza, a turul jeles bajnok-öregje szerint – kis helyigénye miatt – könnyen és sikerrel hasznosítható lenne Magyarország falusi turizmusában.
A turul még nagy jövő előtt áll! Nemzeti sportunkat, az eurorégió saját sportját fölismerve benne, csak támogatni kellene egy kicsit, jószándékkal, pénztőkével és kultúrpolitikával.
Mint Újszeged képviselőjének, tisztem Halácsy mester és száz esztendő szögedi ifjúságának méltó emléket állítanom: Egyéni képviselői indítványom volt, hogy ezév, 2003 kora őszén százéves labdajátékunkat városi rendezvény(ek) keretében méltóan mutassuk be újfent a nagyközönségnek. Vetélkedők nyereményei közt szerepeljen a turulütő, turulháló és - ma turullabda híján, - a hozzá való (kellően kopott) teniszlabda is.
Javasoltam továbbá a Szegedi Közgyűlésnek, hogy a jövő, a 2004-es esztendőtől – az első turul-vetélkedő századik évfordulójára – hivatalos városi rendezvényként indítsuk el a minden esztendőben megrendezendő Halácsy-kupát, a turul-bajnokságot, amely városunk hírnevét tovább öregbítheti, és méltó rangot szerezhet városunknak a sportélet terén is az Európai városok sorában. Az álbal-álliberális koalíció még a napirendről is leszavaztatta a turul gondolatát. Talán a neve olyan kellemetlenül magyar… a Magyar Föltámadás Szent Madara, egy helyi hagyomány föltámadásának jelképeként…valóban félelmetes. Agyon kell hallgatni! Ez a biztos recept. Hogy is néznénk ki, mi magyarok, ha egy saját – százéves – labdajátékkal sétálnánk be a tizenöt esztendőn át kirekesztő EU gőgös kapuján!?
Reményem szerint Szeged száz esztendős játéka a helyi közoktatás keretei közt a lelkes helyfi (lokálpatrióta) oktatók munkájával – minden magyaralázó gáncsoskodás ellenében – föltámadhat lappangó emlékeiből, szórványos maradványaiból, és városunk hírnevét növelve újra a szegediek közismert-közkedvelt játéka lehet, mindannyiunk pártatlan örömére.

Tisztelettel:


Dr Szabó László
Önkormányzati képviselő, Újszeged


Szeged, 2003. Magvető hó (október) 29.-én

 

Globalizációs végjáték

Móra Ferenc: Írások Csókáról

Wolf Schenke - A sárgák háborúja

Juhász Gyula: Ébredj, magyar!

Bálint Sándor - A szegedi paprika

Marschalkó Lajos, Fiala Ferenc: Vádló Bitófák

Mé piros a gólya csőre?

Kilófaló lakomák

Kilófaló finomságok

Jozef Tiso és a szlovákiai holokauszt

Takács Tibor: Szülővárosom, szép Szeged

Forrai Kornélia - Tóth Attila: A szegedi Hősök kapuja

10 nap az Iszlám Államban

Dr. Darázs Sándor: A Szegedi Konzervgyár története

Csemer Géza: Löffler-bolt, az a régi szép...

Dr. Lázár György: Visszaemlékezés a nagy árvíz napjaira

Tóth Béla: Kutyák, birkák, szamarak

Veress D. Csaba: A szegedi vár.

Oláh Miklós: A Csillagépület

Tápai Antal : Életutam