A liget festői
A liget szépsége megihlette
a szegedi festőket is:
Károlyi Lajos (1877-1927)
A nyári hónapokat Pillich Kálmán vendégeként Újszegeden töltötte. Az ő házából
járt ki éveken keresztül, hol festőiskolája tagjaival, hol egyedül, hogy a platánfákat,
rózsaligeteket, és a bokroktól árnyas liget környékét megfesse. Károlyinak ettől
kezdve kedvenc témája lett Újszeged.
Gulácsy Lajos (1882-1932)
1912. nyarán Erdei Viktorral Szegeden közel 3 hétig időzött. Az átutazóban levő
festőt a város természeti szépségei annyira megragadták, hogy útját megszakította,
s rendszeresen jártak ki vázlatkészítésre a Tisza-partra, Újszeged parkjába,
hogy sajátos hangulatait megörökítsék. Ittlétüket kiállítással tették emlékezetessé.
Cs. Joachim Ferenc (1882-1964)
Wolf Ferenc városi tisztifőorvos hagyatékából származik, jelenleg Szónoky Miklós
tulajdonában van Cs. Joachim Ferenc "Az
újszegedi park ősszel" c. festménye, melyet 1928. táján festett.
Dinnyés Ferenc (1886-1958)
1910-ben került Szegedre, 1919-ben történt első helyi bemutatkozása, mikor is
közel 30 festményt állított ki, köztük az "Újszegedi
parkrészlet" c. festményét. A további években is rendszeresen kiállított a Kultúrpalotában
és a Kass szálló halljában. Általában szerette a lemenő nap égő sárgásvörösét,
melynek tüzét hideg zöldekkel, kékekkel és lilákkal fokozta.
Csizmazia Kálmán (1904-1977)
1919-ben választotta otthonául Szegedet és három évtizeden keresztül mint tanár
dolgozott. Nagy szeretettel festette az újszegedi ligetet. Minden évben megfestette
a sárguló őszi platánsort, Erzsébet királyné fáit a lourdes-i barlangot, és a
mögötte lévő öreg tölgyeket.
Nyugdíjas korában fia vitte a festőpalettáját és fölszereléseit. Művei igen sok
szegedi családnál, és a helyi múzeumban is megtalálhatók.
*
A harmincas évek végére veszített szépségéből Újszeged ligete. A városi kertészet
kevés pénzt kapott, gond volt a közparkok fönntartása. 1941-ben a Közkerti Bizottság
esztétikai szempontból fájdalmas döntést hozott. Munkáshiány miatt nem költöztették
ki az üvegházakból a parkokba a város dísznövényeit. 1942. telén a ligetben a
34 fokos hidegben az értékes fenyőfák és nyárfák egy része elpusztult, ezeket
ki kellett vágni.
A háborús esztendők hatása érezhető volt. A korabeli újságokból egyre kevesebbet
lehet megtudni a liget életéről, a háború uralta a sajtóhíreket. A Vigadó azonban
minden tavasszal megnyílt: 1938-ban Horváth József bérelte. 1940-ben szüreti
bálra hívta vendégeit, 1941-ben pedig flekkenre és táncmulatságra. 1943-ban teljes
üzemben kezd. Május elsején, hűvös időben hangulat csak a pipacsteremben van,
ahol Károlyi Árpád, a város kedvence, a rádióból is ismert prímás muzsikált.
1944-ben tánctanfolyamot szervezett a nagyteremben Szalay tánctanár, este Boldizsár
Laci cigányzenekara muzsikált. A Virágh kioszk is várta vendégeit.
A visszaemlékezések szerint a pénzhiány és a háború ellenére élet volt a ligetben.
A Vigadó mögött kis házikó állt - a kis Vigadó -, melyben söröztek, kártyáztak
a bennszülött újszegediek. Körülötte, a most elgazosodott helyen gondozott utak,
padok, pálmaliget volt. Az egész tisztás rózsaliget volt, melyben sétálni lehetett.
Parkőr vigyázott a rendre. A főfasoron szombaton és vasárnap korzó volt.
